Segítenél, Ares Hidalgo? ~ Fanfiction

e l s ő

Az autó ablakán figyeltem az elsuhanó fákat, házakat, kerteket, egészen addig amíg egynél meg nem álltunk. Nem igazán emlékszem, nagyon kicsi voltam mikor akkor elköltöztünk, de az meg maradt, hogy mikor anyukám kisegített a kocsiból, egyből egy kisfiú, az mellett egy nő és egy férfi jött oda. Üdvözöltek minket, mint új szomszédok, anya eléggé gyorsan jóban lett velük, vagyis inkább a nővel. Csak megszeppenve bámultam őket, mikor mindkettő rám nézett.

- Ő itt a fiam, Ares. Biztosan jobban lesztek, csak egy év különbség van köztetek! - felelte mosolyogva a nő, anyukám pedig bólintott.

- Hailey barátságos kislány, szerintem is jóban lesznek. Egy friss új barát az új környezetben sosem lehet rossz! - simogatta a fejemet édesanyukám, majd a csomagtartonkhoz sietett. A kisfiú, vagyis Ares apukája segített bepakolni az új lakásunkba, természetesen az anyukája is segített. Engem, és ezt a fiút hagytak, hogy megbarátkozunk. Nem nagyon emlékszek, hogy miket beszélgettünk, nem hiszem, hogy sokat. Négy éves voltam, ő pedig öt. Viszont utána iszonyat jóban lettünk!

10 éves voltam, mikor ő 11 évesen megtanított engem biciklizni. Rengeteget estem el, ő annyiszor segített fel. Nagyon kedves, törődő személyiség. Volt. Sok mindent tanított meg nekem, mielőtt iskolába indultam volna, olvasni tanított, és az ABC-t is tudtam, mire az óvoda véget tapostam. A fiú anyukája, Sofia tanácsolta, hogy ha már jóban lettünk, kezdjem én is ugyanabban az iskolában a tanulmányaimat, ahol Ares. Így még több időt töltöttünk együtt. Persze ő már hetedikben, nyolcadikban eléggé közismert, menő srác lett, én viszont csak a nyakán lógtam, mivel igazán rendes barátaim nemigen voltak. Nem tudom miért, egyszerűen nem jöttem jól ki a lányokkal, se a fiúkkal. Ares olyan volt, mintha a bátyám lenne. Addig tekintettem így rá, míg bele nem szerettem. Az a fránya hülye mosolya..14 évesen kezdődött, mikor is érettebb lettem. Egy közös nyári táborban, mikor lementünk a víz partjára, és megláttam a kidolgozott testét, beleszerettem. Jó, persze szerintem már előtte is tetszett, hisz nagyon de nagyon odaadó volt velem, mindig segített, és sokat volt nálunk is, pont amennyit én náluk. Az érzéseimet sosem vallottam be neki, nem akartam tönkretenni a kapcsolatunkat hülye szerelemmel. Végül egy középiskolában kötöttünk ki, ahol már nagyon sok dolog megváltozott. Lett egy legjobb barátnőm, Ares elhidegült tőlem, majd újra szerelmes lettem. Ő volt Ares után a második fiú, akit jobban szerettem saját magamnál. Persze, volt mégegy eset, de azt inkább..hagyjuk..
De a történetünk, nem itt fejeződött be, sokkal inkább itt kezdődik. Szóval repüljünk vissza, a 10. évfolyam, félévére.

- Hailey! - rohanta ki éppen minden erejét a barátnőm egyenesen felém - Adam..éppen..a büféh-

- Hé nyugi! Először is lélegezz! - fogtam meg a vállát együttérzően - Majd tesi órán rohanj ennyit!

- Fogd be! - túrt bele a világos barna hajába, es visszaállította a légzését a normálisba - Szóval Adam a büfénél éppen csoki golyócskákat zabál! Nem akarod látni? - mosolyog kajánul Cassie, én meg a név hallatán is akaratlanul mosolyra görbitem a számat.

- A válaszom egyértelmű! Menjünk már! - kezdtem el rohanni a büfé felé, ami a folyosó végén, jobbra található. Kíshíján eljutottam a büféhez ameddig a folyosó felügyelős, idegesítő diák meg nem állított.

- Lassabban! A folyosón nem rohangálunk! - tárta ki elém a kezét, de én csak a büfé felé figyeltem. Hatan álltak ott biztos, de a magas, aranybarna hajú fiút egyből kiszúrtam. Még picijét csokis az arca! Hogy lehet ennyire aranyos?!
- HAILEY! HOZZÁD BESZÉLEK! - veszem figyelembe a folyosó felügyeletest. Röviden a FFDE. Folyosó felügyeletes diák elnök. Vannak vagy heten, nyolcan összesen, mindnek valamilyen roppant idegesítő feladatuk van. - Jó, ez egy büntető!