Érzelmi mizéria

Az új környezet

Ez a nap is eljött, utoljára látom Szeged tiszta és rendben tartott utcáit. Egy idő után most először elköltözünk a nagy fővárosba, mert itt minden apára emlékeztet. Igen, édesapámat elég fiatalon elveszítettem, így anyával ketten maradtunk. Úgy döntöttünk, hogy az lesz a legjobb, ha máshol folytatjuk az új életünket Tamással, anya új barátjával. Új munkahelyet kaptak Budapesten. Korán reggel elindultunk. Azon gondolkodtam, hogy már nem lesz az az osztályközösség meg, mint itt és hiányozni fognak a barátok is. Fájó búcsút vettünk a háztól és a barátoktól. Megindultunk hát az M5-ös autópályán, mert úgy rövidebb az út és legalább nézelődünk. A bútorokat már tegnap elvittük, így csak pár ruha maradt nálunk. Egész úton zenét hallgattam Spotify-on, és néztem a fákat. Este kilenc óra felé megérkeztünk a Színes utcába. Bekullogtam a szobámba, ahol még csak a matracom van lerakva és elaludtam.

Másnap hajnalban keltem, mert menni kellett az új iskolába. Fura lesz, hiszen pár napja már el kezdődött. Reggel megittam a kávémat és felvettem a napi kajámat és elindultam a buszhoz, ami szokásokhoz híven késik. Jó lesz, ha elkések az első napomon – mondtam magamban. Megjött a busz, felszálltam, majd egy kiscsaj majdnem fellökött, mert hogy leszeretne ülni. Persze előre engedtem, és leült. Fura volt metrózni, hiszen vidéken erre nem volt lehetőségem. Végül időben beértem az iskolába, így nem késtem. Sikeresen megtaláltam a 205-ös termet, ami piros színben pompázott elég modern padok voltak bent, valószínűleg most lett felújítva. Leültem az üres padba, majd betoppan – természetesen késve – az a lány, aki majdnem fellökött a buszon és beült mellém a padba.

- Jó reggelt! – mondtam morogva.

- Szia! Nem te vagy az a srác, akibe belebotlottam? – kérdezi.

- De.

- Ooo, sajnálom utólag. – mondta kicsit letörve.

- Semmi baj, csak legközelebb figyelj. Amúgy Kristóf vagyok, szia.

- Én Flóra.

Hozzá teszem nem volt annyira csúnya, sőt inkább szép főleg abba a felsőbe. Bejött az osztályfőnök majd elmondta, hogy én vagyok az új osztálytárs és megkérte Flórát, hogy vezessen körbe az iskolába. Az első óra földrajz volt. Az előző iskolába nem jól tanították, de itt kedves volt a tanárnő. Sokat játszottunk az órán, így elkezdte megkedveltetni velem ezt a tantárgyat. Tanóra után elvitt magával Flóra a szekrényéhez, és közben elmagyarázta, hogy mi mindent lehet itt náluk csinálni. Röviden elmondta a házirendet és megmutatta merre van az ebédlő is. Az elmondtattak alapján már sokkal jobban szerettem az iskolát. Visszaértünk az osztályba épp matekra, amikor odajött két lány és elkezdtek beszélgetni minden fajta csajos témáról, amit hallgatni is rossz volt. Amikor csengettek bejött a rémisztően magas tanár úr Kálmán bá'.

- Üdvözlöm a 9.c-t! Hallom van egy újonc, megkérném álljon fel! – mondta elég hangosan.

Felálltam.

- Jó napot tanár Úr! Én Zubb Kristóf vagyok. – mutatkoztam be.

- Köszönöm a bemutatkozást, igazán hosszúra sikeredett! – tette hozzá, miközben az osztály röhögött.

- Óra után várlak! – közölte.

Ettől a mondattól kicsit féltem. A tanóra végén oda mentem az asztalhoz.

- Itt vagyok Kálmán tanár úr! – sétáltam oda hozzá.

- Üdv. Szóval hol tartottak matekból a régi iskolában? – kérdezte kedvesen.

- Függvényeket kezdtük el. – mondtam tök nyugodtan.

- Azta... Akkor kicsit előrébb vagy, ami nem baj. – mondta meglepődve.

Majd egy rövid társalgás után elindultam a padom felé, mikor megszólít valaki. Hátra néztem és ott állt egy szőke, hosszú hajú szép lány.

- Bocsi, hogy megszólítottalak. Szia, Sára vagyok. – mutatkozott be.

- Szia, én Kristóf.

Mosolyogott majd beült a kettővel előttem lévő padba. Egész órán nézett, de amúgy tökre nem az esetem és nagyon nem jött be elsőnek, meg zavart is, hogy nézett, de hála istennek megunta a végén. Az iskola után oda jött hozzám, hogy merre megyek haza fele majd elkísért egy ideig.

- Köszi, hogy eljöttél velem.

- Szívesen, majd holnap találkozunk. Pusza. – mosolyogva köszönt el Sára.

Hmm... Tényleg úgy köszönt el, hogy pusza!? Fura volt számomra, mert eddig nem sokan köszöntek el tőlem így de lehet itt ez a szokás.

A buszhoz futnom kellett, mivel épp akkor indult, és nem volt kedvem várni a következőre. Sikeresen elértem, de mikor felszálltam láttam egy hely van, és az is Flóra mellett van, de mivel fáradt voltam, nem volt kedvem állni, így leültem.

- Na, látom Sárával már fonódik köztetek valami. – kacagva vágta hozzám.

- Nem, nyugi. Még én sem értem, hogy mit csinált itt, de ő tudja.

Majd a buszon zenét hallgatott Flóra, így hála istennek nem kellett beszélnünk egymással. Az autóbuszról leszállva én elindultam balra, de ő is jött velem. Mondtam magamba, már csak az hiányzik, hogy szomszédom is legyen, de szerencsére elfordult a Battonya utcába. Haza érve fogtam levágtam a táskám az asztal mellé majd lefeküdtem egy kicsit telefonozni. Este elkészítettem a házi feladatokat, a még félig üres szobámba.

Másnap reggel sikeresen elaludtam, így késve értem be és most meg Sára mellett maradt egy hely. Nagyon örültem, mert így tuti nem fog lekopni rólam. De legalább cuki volt, mert felírta, amit csináltunk és átküldte, amire szükségem lehetett.

Mivel gazdaság és menedzsment szakra járok, ezért több szakmai tárgyam is van. Mai napon volt gazdasági és jogi alapismeretek órám, ami nagyon jó volt, hiszen sok újdonságot tanultam, és tökre szimpatikus volt a tanárnő is. Szünetben Flóra megkérte, hogy kísérjem el a büfébe, mert legalább addig is megmutat még egy-két dolgot, amit eddig nem sikerült neki.

- Ez lenne a büfé. Nem olyan drága, de nem is olyan olcsó. – mondta kacagva.

- Hát igen, nem olyan barátiak itt az árak. Általánosban olcsóbb volt a büfé.

Becsengedtek, és mivel matek óra volt, így rohantunk be a terembe. A tanár úr hamarabb beért, mint mi, ezért le cseszett minket. Leültünk és lihegve egymásra néztünk mosolyogva. A Kálmán bácsinak természetesen hozzá kellett tenni valamit.

- Látom az új fiú már elkezdte fűzni a lányokat.

Mikor ezt meghallottam nagyon mérges lettem, és visszaszóltam neki elég keményen, ami miatt már a második napom felét a vezetőségnél töltöttem. Anya délben megérkezett az irodába, és láttam rajta elég mérges.

Elmeséltem az igazgatónőnek mi történt, s elnézést kért a tanár úr nevében a mondatért, de az én reakciómért egy osztályfőnöki figyelmeztetést kaptam.

Délután, mikor fáradtan haza értem, felmentem a szobámba, és elkezdtem kipakolni a dobozokból a szekrényekbe. Miközben pakolgattam, megtaláltam egy-két képet a volt barátnőmről, és rájöttem hiányzik a szeretet, amit annak idején kaptam tőle.