Bevezető

575 9 0
                                    

Reni szemszöge:
Már 5 éve hogy kiköltöztünk Cortezzel Párizsba. Én elvégeztem az egyetemet és most egy múzeumban dolgozok, Cortez pedig pilóta lett. 2 éve elköltöztünk a saját házunkba. Nagyon boldogok vagyunk. Vagyis csak azt hittem.
Ez a nap is ugyan úgy kezdődött mint a többi. Mire felkeltem életem szerelme már nem volt mellettem. Azt hittem lent lesz a konyhában mivel mikor ő kel előbb mindig reggelivel vár aztán megy dolgozni. Mivel nem volt már a konyhában mikor lementem azt hittem már elment dolgozni. Persze én kis naív. Miután meg reggeliztem úgy döntöttem lemegyek a közeli parkba. Mivel már tavasz vége van így nem kellett melegen öltözni elég volt egy pulcsi. Mikor oda értem a parkba akkor az egyik padon egy  csókolózó párt láttam viszont a fiú nagyon ismerős volt. Mikor közelebb mentem láttam hogy az a valaki az én barátom akivel már több mint 6 éve együtt vagyunk. Amikor a lányt is megnéztem közelebbről akkor láttam hogy ki az.  Viki. Azonnal el rohantam onnan hiszen 3 percig néztem őket. Ha szeretne már rég ellökte volna. De nem tette. És ki tudja mióta jártak össze titokba azért mert az én drága barátomban nem volt annyi tartás hogy megmondja már nem szeret vagy sose szeretett. Ezekkel a gondolatokkal indultam el egy közeli gyógyszertárba mivel már egy ideje rosszul érzem magam és késik is. Megvettem 3 tesztet és haza mentem. Gyorsan megcsináltam a teszteket utánna még vártam addig össze szedtem az összes fontos cuccom és beraktam a legnagyobb bőröndömbe a többit majd utánnam küldi. Bementem a mosdóba és megnéztem a tesztek eredményét. Mind pozitív lett. Úristen terhes vagyok! Ez nem lehet igaz! Ne most! Ezek voltak az első gondolataim. Aztán tudatosult bennem hogy igenis anya leszek 9 hónap múlva. Írtam egy levelet a drága exemnek amiben leírom hogy vége és hogy terhes vagyok tőle. De megírtam hogy nem kell aggódnia mert ha rajtam múlik a gyerek nem fogja őt ismerni mert nem az ő nevén lesz. Ezzel léptem ki a házból az utcára és mentem a reptérre. Vissza Magyarországra. De nem leszek ott sokáig. A kanadai nagyszüleimtől tavaly a szülinapomra kaptam ott egy családi házat és oda költözök mivel arról a családon kívül senki nem tud. Még Ádám sem. Igen mostantól így fogom hívni. Mikor haza értem mindent elmondtam anyáéknak akik támogatnak mindenben és tudják hogy most erre van szükségem. Így kötöttem ki itt Kanadában 2 utcára a nagyszüleimtől. Eldöntöttem hogy megalapítom a saját divatmárkám amiben az unakatesóm Leila is segít mint üzletvezető. Azóta nem beszéltem senkivel és nem is keresett senki. Kiderült hogy ikreket várok. Egy kislányt és egy kisfiút. Azóta nem voltam otthon mivel nem akarok a többiek közelébe lenni és nem is ott szeretnék szülni hanem itt Kanadában. A cégem virágzik több felkérést is kaptam  hogy szeretnenek itt dolgozni.
Eltelt a 9 hónap. Ebben a hónapban vagyis Márciusban kell megszületnie a kicsiknek. Már nagyon várom. A szobájuk már be van rendezve.
Reggel arra keltem hogy elfójt a magzatvíz. Egyből hívtam az uncsim hogy jöjjön mivel megkezdődött a szülés. 5 percel később már a korház felé mentünk. 3 órával később már a kezemben tartottam a fiamat Leventét és a kishugát Laurát a lányomat. Az ikrek Március 5-én születtek meg.
Ez történt az elmúlt 7 évben.

A Rentai ikrek élete (szjg ff)Where stories live. Discover now