A vans táskás fiú

Egy átlagos nap..vagy mégsem?

Minden úgy történt mint mindig..
Felkeltem reggel 6:30-kor
Megreggeliztem, anyám még adott egy gyors puszit a homlokomra és készülődés után már futottam is ki az ajtón szokásosan késésben beérve.

Első óra.. Történelem.. természetesen semmit nem tanultam rá és ki mást feleltetne a tanár mint engem?
Nagy nehezen összehoztam egy hármast és szünetben muszáj volt ezért vennem egy hellt a büfében.

A barátnőmmel Bellával már kezdtük is a szokásos emberek pontozását és kibeszeleset. Nálunk ez a napi rutin 1. Lépése
Lehet meglepő de mi nem vagyunk azok a tipikus mai lányok akik tele vannak tetoválva, és piercingünk sincsen.. Ha ez meglepő volt csak most jön a nagyja.
Nem cigizünk, és még mind a ketten szüzek is vagyunk. 16 évesen szerintem ez normális de sokan fennakadnak ezen..
Amúgy a nevem Viki, ezt még nem is mondtam.

Éppen mesélt Bella arról hogy a barátja Kristóf mit adott neki a név napjára amikor eszembe jutott az angol doga amit nyilván elfelejtettem.

Viki: Baszki Bella.. Nem akarlak félbe szakítani de mi a következő óra?
Bella: Angol, miért?
Viki: Az megvan hogy dogát írunk igaz?
Bella: Persze, nem tanultál?
Viki: Nemár.. te tanultál?
Bella: Igen, puskát is írtam, a tolltartómban van, ha akarod fotozd le.
Viki: Oké akkor futok, bocsii, kövi szünetben folytasd a sztorit mindenképp

És már rohantam is a terembe amikor megláttam hogy a tanár zárja be a termet

Viki: Tanár úr kérem gyorsan be tudna engedni?
Tanár úr: Mi annyira fontos?
Viki: ...csak gyorsan ki kéne hozzak valamit
Tanár úr: sajnálom előbb el kellett volna intézd, 10 perc múlva becsengetnek majd akkor elintézed!

És ennyivel ott is hagyott....Na igen.. szerintem le vágta mindenki hogy mennyire szerencsés vagyok

Csalódottan mentem ki az udvarra egy kis friss levegőt szívni plusz megláttam kint Bellát is.
Igyekeztem felé amikor hirtelen fellökött valaki...Ez a valaki egy laza mozdulattal rántott egyet a vállán majdnem leeső táskán és még annál is lazábban dobta el a cigi csikket a kezéből, majd lépett rá elnyomva azt.
Viki: Bocsánat vagy valami?- mondtam neki még mindig a földön ülve

A fiú motyogott valamit halkan majd eltűrte haját és felém nyújtotta kezét- Bocs.. Remélem nem haragudott meg nagyon hercegnő..
Viki: Bunkó vagy, mondták már? Amúgy meg van nevem is.- elutasítottam a kezét és próbáltam felállni, de szerencsétlenségemre megbotlottam a táskámban és azzal a lendülettel estem is vissza a földre.

A fiú csak nevetett egyet, mostmár a kezét nem csak nyújtotta hanem megragadta a kezem és felhúzott.- Tudom hogy van neved is.. Viktória..

Kissé megijedve ránéztem majd realizáltam a karkötőmre nézve hogy onnan tudhatta a nevemet hogy hatalmas betűkkel volt ráírva arra.
Tudtam hogy nem jó ötlet ezt hordani de anyám sosem hagy békén vele, hogy vegyem fel..

Viki: és azt elárulnád téged hogy hívnak?- Söpörtem le a kezét a kezemről majd leporoltam a ruhámat.

Akkor már nem lenne izgalmas a beszélgetés - nevetetett egyet, majd rántott egyet a táskája vállán, és elfordulva elindult egy fiú társaság felé újabb cigarettára gyújtva.

Én csak pislogva mentem oda Bellához aki egyből kérdésekkel bombázott hogy ki volt ez az ismeretlen vans táskás fiú..
Hát én sem tudom..
De nem lesz ez így sokáig..
Remélem....