Sápatag fény szűrődik ki a túlsó szobából
Minden olyan csöndes de valahogy mégsem nyugodt
Elutasítom magamban annak a lehetőségét
Hogy nem is más kínoz, hanem pont, hogy én
Csukott ablakok és elreteszelt ajtók
Ha nem tőlünk félnek, mi ugyanolyan védtelenek vagyunk
Ködös reggelek és esős délutánok sora
Minden, ami a békéhez kellett, félő, mára rég oda
Utcán élők éhes szája anyázik
Miközben, mindenki kinek nem nyújtanak esernyőt megázik
Porba hullott ígéretek és leomlott Bábel,
Emlékeztesd magad, hogy mindent mi fájni fog áss el!
Könyörtelenül ítéld el a tehetetlen dühödet,
Hogy véletlenül se legyél egy kicsit se kormányellenes
Porba hullott büszke világ
Savanyú szőlő és körötte indák
Mi ránk még szükség van, hogy lássák
Nem azért vagyunk, hogy elássák
A történelem nem feledett magas eszméit
Vagy minket, kiknek már semmiét sem tudják elvenni
De én csak szabadon akartam szeretni
Azt, akivel együtt képzelem el az életem leélni
Azonban mozgalomba oltottak és meggyaláztak
Elvették tőlem a "szabad" hazámat
Behorpadt a lelkem és félek a holnaptól
Az elmaradt valóságok tengere felénk vándorol
Mindenben bízok amiben eddig nem
De semmiben sem bízhatok, kiben eddig tehettem
Forr a vérem és ütöm a falat
Fájdalmat okozok folyton, de akaratlan
Könyörtelen valóságra káromlás a válasz
A sorba is csak pénzért és szigorúan hátra állhatsz
