Neveletlen Griffendéles

1.fejezet

Csak Roxfortot ne

Igen szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy én vagyok az egyedüli ember, boszorkány a földön, aki nem akar a Roxfortba járni. Imádom varázsolni, de túl sokat vagyok a testvéreimmel, akik néha túl sokat vannak az aurámban és, ha fel is vennének az iskolába akkor semmi magánszférám nem lenne, ami egy 16 éves kezdetekben tomboló lánynak igen szükséges.
-Még mindig nem értem miért nem szeretnél oda járni kincsem. Biztos remekül éreznéd magad, barátokat szerezhetnél, a végén még lenne fiúd is na persze apád biztos nyomkövető bűbájt tenne rád. -biztatott édesanyám.
-Magával az iskolával tudod jól, hogy semmi gondom sincs sőt, de mivel ezer trillió biztos, hogy Griffendéles leszek, ahogy a testvéreim akkor egész nap, egész este, egész álló életemben velük kell lennem és tudod milyenek biztos a nyakamba lihegnének. -alig fejeztem be a mondatom anya egy nagyot csapott az asztalra a törölközővel.
-Most azonnal tessék befejezni! Minden testvéred meg van becsülve az iskolában, szeretnek téged, megvédenek, segítenek. Te pedig vagy ilyen hálátlan és így beszélsz róluk? -el is szégyelltem volna magam, ha a két jó madár anya háta mögött éppen nem egy nagy süteménybe próbáltak volna bele varázsolni egy lufit. Természetesen a mondóka végére kipukkadt véletlenül, amire kitágult a pupillám és fogtam vissza a nevetésem.
-Fred és George Weasley!!! Egy hét szobafogság!!!
-Mi?! Nem teheted fontos meccs lesz és apa elvisz minket! -mondta Fred.
-Kérlek anya az egész Ron ötlete volt. -könyörgött George.
-Még hazudni is mertek!! Akkor fejenként egy hét!! -lógó orral elindultak a lépcsőn.
-Anya várj ne őket büntesd. Az ő tervük volt, de szólhattam volna, mert mindent láttam.
-Imádunk húgi! -a két dinnye felszaladt a lépcsőn, anya pedig közeledett hozzám és hosszasan megölelt.
-Biztos Griffendéles leszel.
-Igen tudom. Szeretlek.
-Ezerszer jobban kincsem. Na menj, de az egy hét érvényes.
-Mi? Ne már!
-Mars fel!
Tanulni nem akartam, Fred és George valamiben mesterkedtek így nem akartam zavarni őket, Ron Harryvel tanul, Ginny nincs itthon. Hermionet meglátogatnám, ha nem lennék büntiben. Igazságtalan az élet, de így izgalmas. Gondolataim Ron kopogása zavarta meg. Legalább ő kedves velem, ilyen téren.
-Hugi segítesz nekünk? -jöttek mosolyogva Harryvel.
-Persze. -leterítettek egy pokrócot a földre. Elő vettek egy csomó kémcsövet és hajszálat. Meg valami undorító löttyöt, ami forrt.
-Ugye nem kell meginnom? -fintorogtam.
-Mindannyian iszunk egyet egyet. -mondta Harry mosolyogva.
-Ez a házi. Százfülé főzetet kellett elkészíteni és leírni egy pergamenre milyen állatok szőrét kaptuk. -mesélte Ron.
-50 pont, ha el találjuk az összeset. -fejezte be Harry.
-De én ehhez nem is kellenék.
-Így gyorsabb, mint ketten. Miért lenne más dolgod a szoba fogságon kívül? -szemtelenkedett Ron.
-Hahaha nagyon vicces, na adjatok egyet. -gyomrom is fel fordult.
Voltunk madarak, pókok, farkasok, macskák, kutyák, csúszó mászók és én véletlenül még Friccs is.
Mondjuk az utóbbi nem volt annyira vicces, mint mikor pók lehettem. Azt hittem Ron sose ébred fel úgy el ájult.
Egész este nevettünk beszélgettünk. Éjfél tájt hozzám repült Hedvig egy levéllel.
-Furcsa. Ki üzen nekem éjfélkor? Köszönöm Hedvig. -megsimogattam és vissza repült Harryhez.

Tisztelt Mirabella W.!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a
Roxfort Boszorkány és Varázslóképző
Szakiskolába! A szabályzatot, felszerelés listát mellékelve küldöm.
Szerencsés tanévet!
Üdv.:McGalagony Prof., Albus Dumbledore