Pókember Fan-Fiction

Prologue

Sziasztok, A nevem James Parker. Édesapám Peter Parker 2029-ben daganatos rákban elhalálozott. Édesanyám Mary Jane Parker maradt meg nekem egyedül. Mielőtt Apám elment közülünk, ő volt Pókember, Manhattan hőse. Rengeteg gonosszal vette fel a harcot. Köztük maga a híres keselyűvel, Doctor Octo-Octaviussal, Rinocérosszal, Elektróval, Misztérióval, és Skorpióval. Ők voltak a baljós hatos. 

 Rengetegszer megtalálták apámat, és próbálták el tenni láb alól, de soha se jött össze mert mindegyiket sikerült ki csapnia. 

Egyik reggel felkeltem, és egy fura érzés kapott el... El kezdtem szédülni, hányingerem volt. mentem a mosdóba, bele néztem a tükörbe, és... mintha mozgékonyabb lennék, erőteljesebb. Le mentem a konyhába, és délelőtt negyed kilenckor Édesanyámat látom a konyhába az asztal mellett ülve egy bögre kávéval a kezében. Elmeséltem neki hogy mi történt reggel, és ennyit kaptam válaszul 

 -Jaj fiam, biztos megint bulizni voltál tegnap, és enyhén sokat ittál. 

 -Ugyan már anya, ismersz már annyira hogy nem megyek el bulikba... sőt minden hétvégémet itthon töltöm az ágyban tespedve. 

 -Akkor mi lehet a gond...? Anya gondolkozott hogy mi okozhatta a szédülést, és a hányingert. Egyszer csak megszólalt. 

 -Van egy sejtésem, de nem vagyok benne biztos. Ülj be a kocsiba, el megyünk orvoshoz.

 Oda értünk az orvosi rendelőhöz, be mentünk de annyian voltak előttünk hogy az valami borzalom. Volt egy öreg bácsi, valahonnan ismerős volt az arca de nem tudom honnan. Anya megszeppent tekintettel nézte az öreg bácsi arcát... -James, ez tudod ki??? -Nem, nem tudom hogy kicsoda.. Miért ki ez az öreg vén fószer? -Mi az hogy öreg vén fószer!? Ő Stan Lee, a Marvel képregények atyja. Ő írta meg a Pókembert, a Vasembert, és neki köszönhető A Bosszúállók. 

 -HOGY TESSÉK???  AZT AKAROD MONDANI, HOGY Ő ÍRTA ÉDESAPÁMRÓL A KÉPREGÉNYEKET???? 

 -Nem, nem ő róla. Apád előtt voltak pókemberek, akik szintén akkora hősök voltak, mint Édesapád. 

 -Ó.. értem értem. Felszólított minket a doki. 

 -Parker család, kérem jöjjenek. Megindultunk be a dokihoz, és le ültetett a székbe. 

 -Kérem James, mondja el hogy mi a gondja. 

 Reggel szédülés fogadott kelés után, ezt követően hányinger kapott el... Édesanyámnak is elmondtam az esetet, és azt hitte bulizni voltam tegnap éjjel. -Figyeljen ide, a szédülés, és a hányinger gyakori eset szokott lenni a másnaposságnál. Biztos hogy nem bulizni volt az éjjel? Mert akkor feleslegesen vesztegeti az időmet... 

 -NEM BULIZNI VOLTAM, ANYÁMNAK IS ELMONDTAM ÉS NEM MONDOTT RÁ SEMMIT SEM!!! 

 -Jó, oké. Felírok magának két fajta gyógyszert, azokat tessék szedni ha ez a két tünet netán ismét elő jönne. 

 -Rendben, írja ki nekem azokat a bogyókat, és már itt se vagyunk! 

 Anyám rám förmedt 

 -JAMES, SZÉPEN BESZÉLJ A DOKTORRAL!! -Értettem Anya... Nem lesz több ehhez hasonló eset... 

 -Nagyon remélem, most pedig irány a kocsiba! 

És szépen elbeszélgetünk.. 

 -Oh... Bakker már csak ez hiányzott. 

Rendben anyám, akkor... menjünk. Ki mentünk a kocsiba, és neki állt gondolkodni hogy mi lehet a gondom. Aztán rá jött, hogy lehet örököltem apámtól a génjeit, és azért szédültem, és azért volt hányingerem. És lehet nekem is az lesz a sorsom, hogy Manhattan városát kell védelmezzem. Anyám adott egy teljes hónapot hogy feldolgozzam a történéseket, és neki álljak dolgozni az újdonsült Pókember ruházatán. Szinte ugyanaz a minta, ugyanakkora ruha méret, és teljesen megegyezik édesapám ruhájával. 

Anyám szólt hogy 

 -James, van itt egy használt ruha a gardrób legalján, nézd meg magadnak. 

 -Rendben Anya, megnézem. Le mentem megnézni azt a ruhát... hát édesapám hátra hagyta az ő ruháját, de nem akartam azt viselni, mert amit most készítettem vagyis készülőben van, az komfortosabb és modernebb. Ahogy elkészültem a ruhával, anyám rám nézett meglepődve. 

 -Nem néz ki rosszul, de apádé jobban állt volna rajtad... na mindegy. 

Manhattan sorsa innentől már a kezedben van. 

 -Értettem Anya, de valahogy tudatni kellene a várossal, hogy Pókember visszatért... Jut eszembe, Apámnak volt egy fényképezőgépe, és azzal lőtt képeket, és azokkal is futott be! 

Mivel gyors pénz szerzésre volt szükségem, ezért Manhattan-ben volt egy állás lehetőség a Daily Beugle nevezetű irodaházban. Fotókkal foglalkoztak, amelyik jobban sikerült, az került be a címlapba.
Mivel Pókember jelmeze már megvolt, ezért csak a fényképezőgépet kellett használatba vegyem.

Jay-Jonah Jameson
A DB vezérigazgatója.
Róla annyit kell tudni, hogy titokban hatalmas Pókember rajongó a mai napig, csak a dolgozók előtt teszi az agyát.

Nagy nehezen sikerült szóba álljak vele, és ki kaptam az első feladatot annak érdekében hogy felvegyenek.

-PARKER!!
HÁROM HÉT MÚLVA ITT AKAROM LÁTNI A FOTÓKAT. HA MEGGYŐZŐEK, ÖNÉ AZ ÁLLÁS. Plusz ha nagyon tetszenek akkor fizetek is érte.

Nem szóltam egy szót sem, mert olyan szinten rám förmedt hogy majdnem össze szartam magam.

Neki álltam a munkának, és ki másról, mint Pókemberről kellett képeket készítsek.