Eltűnések Edinburghban I.

Előszó

A lány nagy izgalommal készült erre az estére.

Csinosan kifestette magát és hosszú fekete haját begöndörítette, hogy még csábítóbban nézzen ki, mint amikor megismerte a férfit.

Tudja nem lenne szabad ennyire türelmetlennek lennie, de ahogy a férfi beférkőzött a gondolataiba nem tudott menekülni előle.

Mindig is szerette a tiltott játszmákat, ahol bújdosni kell.

Lelki szemei előtt megjelentek egy eljövendő jövő képei, melyben az egyetem elvégzése után bátran felvállalhatják a kapcsolatukat, majd az esküvő és közös gyermekek képei is előkerültek.

Bármit megszerezhetek, ha elég ügyes vagyok, gondolkodott boldogan dudorászva .

Magabiztossága rendíthetetlenül vitte előre az útján.

Még egy utolsó pillantást vetett tükörképére. Tekintete cserkésző és a skótkockás szoknyája kellően leér a combjára, ahol a neccharisnya szépen kiemeli lábai tökéletességét. Bokáig érő bakancsát választotta az alkalomra. Egy rövid ujjú pamutos felsőt viselt, ami kiemeli homokóra alakját.

A kakukkos óra elütötötte a nyolc órát.

A lány felkapta fekete ballonkabátját és futva elindult a kocsma felé.

Félúton eleredt az eső, így a lány futva tette meg a távot.

Fellélegezve lépett be a whiskey illatot árasztó régi kocsmába. Nem sokan voltak a kocsmában, de egyáltalán nem érdekelte.

Ott ült egy félreeső sarokban a jövője az italát kortyolva.

Megjátszott nyugodtsággal ment oda hozzá és a férfival kellemes bájcsevejbe kezdett. Közben sorra rendelte azitalokat magának és Szíve Hölgyének.

Mindent ki kérdezett a lányról. Család, barátok, hova járt iskolába, melyik a kedvenc színe, szokott-e olvasni vagy éppen mennyi időt tölt a közösségi média felületein.

A lányból csak úgy áradtak a szavak, mint a hömpölygő folyó. Igyekezett a legjobb benyomást kelteni magáról, holott a fele hazugság volt.

Észre sem vette mikor a vele szemben ülő férfi valamit beletett az italába.

Mikor megunta a férfi a játszmát a lány füléhez hajolt és kedvesen negédes szavakat mormolt a fülébe, amitől az őt hallgató szíve hevesebben kezdett verni a mellkasban.

Készen állt.

A férfi fizetett és kéz a kézben hagyták el a kocsmát.

Az eső kisebb pocsolyákat hagyva maga után elhagyta a várost.

A lány szíve boldogsággal telt meg, ahogy a sötét estében kéz a kézben haladtak ezen a hideg őszi estén.

Egy félreeső utcába húzta a lányt és hátát neki vetette a hűvös kőfalnak. Nyakát csókolgatta, majd az ajkához tért.

Ezt akarta a lány.

Izgalmat ebben a skót városban.

De a férfit még annál is jobban kiakarta sajátítani.

Akarta magának.

Nem ma, nem holnap.

Most!

Azonnal.