Prológus

97 4 0
                                    

Sziasztok. Elena Turner vagyok egy vérbeli görög lány. 25 éves vagyok és jelenleg a munkám miatt Monacóban élek. Egy igen puccos cukrászda tulajdonosa vagyok. Szeretem a munkám és rengeteget be segítek az alkalmazottjaimnak. Minden nemes eseményen a mi süteményeinket kérik. Van egy párom Tom már 3 éve alkotunk egy párt de már egy pár hónapja nem minden a régi köztünk. Sajnos el távolodtunk egymástól és mindketten a saját életünkkel foglalkozunk. Ma fáradtan zártam este a cukrászdát mikor megláttam a legjobb barátom Max Verstappent. Igen az a Max Verstappen aki a Forma 1-Ben vezet. Mikor 6 éve ide költöztem és megnyitottam a boltot ő volt az első vevő és hát annyira össze barátkoztunk hogy ennek már 6 éve és még most is tart. Minden kis titkom elmerem neki mondani és bármi van tényleg mindig mellettem áll és segít. Szint úgy én is rengeteg alkalommal voltam már vele a versenyein és támogatom. Vele voltam mikor az első szerelmi csalódása megtörtént. Így hát amikor megláttam Maxet egy nagy mosoly ült ki arcomra és a fáradtság is eltűnt.
- Szia El! - mosolygott rám majd szoros ölelésbe vont.
- Szia Max! Hogy telt a napod? - öleltem vissza.
- Elment egynek már vártam hogy találkozunk és megtanítsd azt az isteni pite recepjét. - mosolygott Max én pedig el nevettem magam.
- Azt gondoltam! Akkor menjünk is haza. - majd beültünk a kocsijába és haza mentünk hozzám.
Szokás szerint az ajtó zárva. Sóhajtva nyitottam ajtót majd az üres és sötét lakásba léptem be ahol csak a kiskutyám Bella rohant elénk és ugrálva üdvözölt minket.
- Szia Bellus! - vettem fel az ölembe a kis Yorkimat.
- Tom nincs itthon? - érdeklődött Max majd ő is megsimogatta Bellát.
- Nem igazából nem is tudom mikor jön mert mikor én már felkelek ő nincs itt. - húztam vállat majd tovább indultam a konyhába.
- El nem gondolod hogy tudod van valakije? - puhatolózott Max.
- Nem tudom Max én is gondolkoztam már rajta. - sóhajtottam majd elővettem az alapanyagokat.
- Sokkal jobbat érdemelsz El! Olyat aki megbecsül és szeret téged. - nézett rám Max majd megfogta a kezem.
- És kit Max? Ki viselne el engem? - néztem csalódottan a legjobb barátom szemébe.
- Nem tudom El de Tomtól bárki jobb lehet. - simogatta meg a kezem.
- Majd lesz valami. - legyintettem.
Adtam Bellusnak enni es friss vizet majd magamra kötöttem a kötényt Maxnek is adtam egyet majd neki láttunk a sütinek. Hangos zene mellett jól telt sok nevetéssel a sütés.
- Max nem kell ennyi liszt! - nevettem a holland fiún aki magára öntötte a lisztet.
- El látod most magamra öntöttem az egészet! - nevetet Max is. Majd miután elküldtem Maxet át öltözni addig én kivettem a sütit majd megnéztem tökéletes lett. Finoman megszórtam porcukorral és kitettem egy kis tálcára. Majd megérkezett Max.
- Azta de szép lett! - ámuldozott majd le is fotózta.
- Szerintem egész jó lett. - mosolyogtam. Majd Bella hangos ugatására figyeltünk fel. Majd Tom jelent meg a konyhába.
- Hát itt meg mi folyik? - nézett ránk.
- Ahh szia Tom! - lépett elő Max majd kezet fogott Tommal.
- Épp sütit csináltunk Maxxel viszi haza. - néztem félve.
- Ja gondolom csak sütit. - nézett ránk flegmán.
- Tom haver semmi több nem volt. - szólt közbe Max.
- Inkább maradj csöndbe pilóta gyerek. - köpte a szavakat Tom.
- Tom! - kiabáltam rá!
- Mi van? Te is véded ezt a kis gyereket. Nem is értem mit szerettem benned annyira gyerekes vagy Elena! Nem is csodálkozom hogy tudtam mással is lefeküdni bűntudat nélkül. - vágta hozzám.
- Mi? Te meg csaltál? - néztem kétségbe esetten.
- Mégis mit gondoltál? Hónapok óta nem értem hozzád vajon miért? Más nő van az életembe Elena! - folytatta.
- Takarodj innen! - kiabáltam rá. - Tűnj el és vidd az összes cuccod innen és soha többé nem akarlak látni! - majd könnyes szemmel néztem ahogy Tom ki lép a lakásból.
Sírva rogytam össze a konyhába. Nem hittem el hogy ez mind velem történik. Max óvatosan magához húzott és szorosan ölelt míg én a vállán sírtam.
- Miért velem történik ez Max? - kérdeztem.
- Nem te tehetsz róla Tom egy gyökér mindig is az volt. - simogatta meg a hajam Max.
- Akkor is én nem értem mivel érdemeltem ezt. - sírtam el újra magam.
- Gyere pihenned kell. - emelt fel Max majd a szobámba vitt.
Majd leült mellém az ágyra. Én teljesen a vállára dőltem úgy sírtam ki magamat. A holland fiú egész éjszaka velem maradt és támogatott. Eszméletlen hálás vagyok neki hogy nem hagyott magamra.
Másnap kisírt szemekkel és feldagadt arccal keltem. Fel majd leindultam a konyhába ahol Max és Bellus épp játszottak.
- Jó reggelt El hogy vagy? - pillantott rám Max.
- Neked is Max jobban köszönöm hogy itt maradtál velem. - néztem hálásan.
- Ugyan. Viszont lenne egy kérdésem. - állt fel Max majd hozzám lépett.
- Hallgatlak. - mosolyogtam.
- Gyere el velem a versenyekre kísérj végig a szezonba hogy elfelejtsd Tomot és magadra tudj koncentrálni. - nézett rám Max reménykedve.
- Hát nem is tudom Max a bolttal mi lesz?
- Megoldják nélküled is El szükséged van a pihenésre.
- Igazad van. - sóhajtottam. - Elmegyek veled. - mosolyogtam.
- Köszönöm! - ölelt meg Max.
Majd másnap össze csomagoltunk és együtt indultunk el a reptérre onnan pedig Bahreinbe.

Sziasztok! Reméljük tetszeni fog ez a történet is!

Tartsatok velünk továbbra is a folytatásban💙

A Karácsony Szünetel. Where stories live. Discover now