Kővári & Kovács

1. rész

- Egy Espresso. Másvalamit kérsz esetleg? - Kérdezte tőlem a felszolgáló csaj. Simán rávágtam volna, hogy téged mézzel és cukorral, de csak a következőket mondtam.

- A telefonszámodat. – Néztem rá csábosan, mire ő felröhögött. Ilyen reakciót sem kaptam még. Kérdőn néztem rá.

- Aranyos vagy, de pár napja jegyeztek el. – Persze, hogy nem vettem észre a gyűrűt, amikor nem is azt néztem.

- Gratulálok. – Mondtam kamu mosollyal. Megnézhetem? – Ennél melegebb mondatot anyám se tudna mondani. A csaj is furán nézett, de odanyújtotta a kezét. Igazából nem érdekelt, milyen az a gyűrű. Jobban érdekelt a nem messze ülő asztalnál lévő leányzó reakciója. Amint megfogtam lágyan a kezét elkezdtem tanulmányozni, mint valami szakértő. Közelebb is húztam a kezét, hogy valósághűbb legyen, mintha tényleg ez lenne a lényeg. Tekintetem átsiklott, ahhoz az asztalhoz, ahol Hanna ül, az előbb említett személy. Kissé elnyílt ajkakkal nézte, ahogy a csak kezét fogom és miután rájött, hogy bámulom rám nézett és elpirulva az előtte lévő könyvet kezdte nézni buzgón. Tudtam, hogy nem olvas, láttam rajta. Lebuktál édes.

- Úgy látom ennyi elég lesz. Mennem kell. – A csajra nem nézve megcsapta a kezem a hideg levegő jelezve, hogy tegyen le, mert ha így marad az kínos lesz. Megfogtam a kávém és az ajkamhoz emeltem. Hanna még mindig olyan kínosan nézett maga elé, mintha megkövült volna. Mosolyogva megráztam a fejem és elkezdtem tanulmányozni. Szőke haja ugyanolyan hullámosan omlott a vállára, mint mindig, amikor látom. Semmi változás. Hosszú szempillája eltakarja a gyönyörű nagy barna ártatlan szemeit. Akármennyire szugerálom nem néz rám. Felsóhajtottam és beleittam a kávémban.

- Bár ne járnál olyan ronda pulcsikban. – Suttogtam magam elé. – Egy csúszás hangot hallottam és egy kiáltást. Odanézve a ronda pulcsira forró kávé került. Költőien nézett ki, hogy a pulóver gőzölgött, bár szegény Hannának nem tetszett.

- Sajnálom. Sajnálom. Annyira sajnálom. – Mondta a felszolgáló fiatal srác, aki nem tudta, hogy most segítsen Hannának letörölni a kávét vagy inkább nem. Végül úgy döntött, hogy mégsem segít. Jól teszed tesó. A kávézóban volt, aki felnevetett volt, aki sajnálkozva nézett rá és egy idő után csillapodtak a nevetések is és mindenki visszatért a szokásos hétköznapi életéhez és nyugtázták, hogy ez most megtörtént. Csak én néztem kissé tátott szájjal és szélesre nyílt szemekkel rá, ugyanis a kávéval leöntött pulóver lekerült és a szemem elé került Hanna trikóban lévő felsőteste. Eddig sem gondoltam, hogy fogynia kéne, de most. Körülnéztem, hogy csak én bámulom-e őt úgy, mint egy őrült és természetesen igen, szóval a kávémra néztem és megittam. Közben annyit hallottam, hogy ingyen lesz és valaki hangosan távozott. Eltűnt a szőke lány a kávés pulcsival együtt. Viszont az a könyv, amibe annyira belebújt, hogy legyen bizonyítéka, hogy nem is bámult az ott árvátlankodott az asztalon körülötte kávéfoltokkal. Az üres csészét megfogva elindultam az asztalához és felkaptam a könyvet.

- Köszönöm szépen. – Mondtam és én is kiléptem az ajtón. Szétnézve Hannát sehol sem láttam. A könyvre néztem. – Akkor te most hazajössz velem. – Komolyan egy könyvhöz beszélek. Még mindig nem tiszta a tudatom.

Mosolyogva a kocsimhoz sétáltam és a könyvet óvatosan az anyós ülésre tettem lecsekkolva előtte, hogy az nem lett kávás és szerencsére nem. Majd mosolyogva elindultam haza tudva, hogy valószínűleg keresni fogja a könyvet, mivel a könyvjelző jelezte, hogy még nem fejezte be a könyvet. Hazaérve a hónom alá csapva a könyvet léptem be a házba.

- Az egy könyv. – Mondta Bianka a nővérem miután meglátott. Kérdőn néztem rá, mintha ez nem lenne egyértelmű.

- Igen? – Mondtam kérdezve.

- Mióta olvasol. Lázas vagy? – Nevetett és kiakarta venni a kezemből a könyvet, és pedig elhesegettem a kezét.

- Na mi van? Ilyen titkos? Meleg pornó talán. – Nevetett és még mindig próbálta kivenni a kezemből a könyvet, mire sikerrel járt és az asztal mögé futott én meg utána

- Add vissza. – Kiáltottam az asztal egyik oldaláról és dühösen néztem a barna hajú nőszemélyre.

- Ez egy csajos romkom. – Nevetett még jobban. Ezt kihasználva gyorsan kikaptam a kezéből. – Minek ez neked?

- Nem az enyém és semmi közöd hozzá. – Mondtam dühösen.

Felmentem a lépcsőn a szobámba és bezártam az ajtót. Dühösen fújtam és leraktam a könyvet az asztalra és elkezdtem Dáviddal beszélgetni.

- Csá haver. Bocs, hogy kihagytam a mai edzést, de ezt hallanod kell. – Mondtam röhögve. – Épp a kávézóban voltam és ott volt Hanna és egy béna kezdő pincér leöntötte kávéval. – Röhögés a másik oldalon. – És nem ez az egyetlen hír. Olyan teste van. – Nyögtem fel.

- Szerencsés vagy tesó, de ha kihagyod a következő edzést az edző megöl.

- Tudom. – Sóhajtottam fel. – Tudod, hogy miért hagytam ki.

- Persze, mert egy puha pöcs vagy. – Röhögött.

- Kabbe. – Forgattam a szemem. A zsebemben lévő ékszeres dobozt kivettem és az asztalra tettem. – Csoda, hogy Lina nem látta meg, de most megyek matek házi. – Mindketten felröhögtünk, mert igazából egyikünk sem csinálja már meg suli kezdete óta. Megcsinálják helyettük a bénák, akik sakk klubba, könyv klubba és énekkarra járnak. A tekintetem a felhozott könyv gerincre siklott és eszembe jutott nekem ki is írja meg a matek leckét.