Xmas

A party

Ismét eltelt egy év. Ismét karácsonyi bál van a kiadónál. Nem szerettem ezeket a nagy felhajtásokat. A szemem körbepásztázta a termet, mígnem megállapodott egy sötét sarkon, ami mintha csak a nevemet hívogatta volna, és én elmerültem annak rejtő árnyékában. Tudom, hogy egy kicsit gyerekes, amit csináltam. Ott álltam egy jó darabig, a sötét, rejtett sarkomban. Az összes gyakornok és banda jelen volt a bálon, végigfutattam gyorsan a szemem a jelen lévőkön. Az összes gyakornok lehet fiú vagy lány.... a TXT  körül volt. Ebből én nem kértem. A híres neves TXT... félreértés ne essék semmi bajom velük, csak szerintem senki sem olyan, mint ahogy mutatja magát. Biztos vagyok benne hogy, ők se ártatlanok. Jelenleg egy baráttal büszkélkedhettem itt, de most ő is a TXT-nél tobzódott. Betelt a pohár, és az italpultra vetettem magam. Körülbelül a negyedik pohár (meglátásaim szerint igencsak erős) italnál fejeztem be a tömeg fixírozását. A mögöttem lévő ablak felé fordultam, legalábbis azt hittem, hogy ablak... Ehelyett egy hangulatos, és romantikus erkélyre esett a pillantásom, amiről meggyőződésem volt, hogy az este elején még nem volt ott. Meglepetten léptem ki a hideg, de nem olyan kellemetlenül hideg levegőre, a csillagos ég alá. Egy lélek sem volt kint. A nyitott ajtók ellenére alig lehetett hallani a bent még bömbölő zenét. Télhez képest egyáltalán nem volt hideg, és az ég is gyönyörű tiszta volt. Be kellett vallanom, igen megnyugtató volt ez az egész hely. Sóhajtva az erkély széle felé vettem az irányt. Lassan kortyolgatva az italomat, néztem, hogy világítja meg a holdfény az utca többi részét. Elismerem, hogy legtöbbször szeretem az egyedüllétet, és az a fajta ember vagyok, aki képes órákat eltölteni egy dalszöveg fölött. De akkor, este nem bírtam a magányt. Elmerengtem, hogy ha tehetném, se hívnék most senkit, hogy velem legyen (nem minthogyha nagy választási lehetőségem lenne). Ekkor döbbentem rá, hogy milyen sok munkatársamat nem is ismertem. Nem tudom hány percig állhattam a teraszon merengve, míg végül úgy döntöttem, hogy egy gyors elköszönés után hazafelé veszem az irányt.Amint megfordultam, hogy elérjem, amit az imént elterveztem, valami magasba, de kétségkívül szilárd dologba ütköztem. Ez a valami egy meglepett nyögést hallatott, a kezemben lévő, még szinte teli pohár a hasamhoz csapódott, és darabokra tört. Éreztem, ahogy a ragacsos ital végigfolyik a kezemen, felnéztem, és felismertem, hogy nem másba botlottam bele (és nem más ruháját öntöttem le valami kevert piával), mint a híres neves Jeon JungKook csapattársam.Mily' fantasztikus ez az este...- Figyelj oda!- szólt rám, majd egy lépést hátrált.Ha nem lettem volna ennyire ledöbbenve, biztos rosszul érintett volna a kegyetlen, érzelemmentes hangja. De minthogy teljes sokkban voltam, még egy apró válaszra sem futotta.Az eddig megnyugtató csendet hirtelen egy sokkal zavaróbb váltotta fel, a legkellemetlenebb, amit életemben átéltem. Úgy éreztem, megfagy körülöttem a levegő, nehezebben lélegeztem.- Most tényleg ennyire ledöbbentél? - kérdezte színtelen hangon.

 – És csak megjegyzem, a szép kék estélyidre folyik az a lötty. – hallottam egy fokkal vidámabbak csengő hangját.

- A fenébe! – Hát ez volt az. Ez volt az a mondat, ami először kijött a számon. Az egyetlen személy társaságában, aki még érdekelt is volna.

 – A fenébe! –mondtam újra mikor rájöttem mire gondoltam.

- Nem kell ennyire fennakadni. - mondta egy szívmelengető mosoly kíséretében. Elővette a zakózsebéből a dísz zsebkendőjét és a kezem felé nyúlt. Elkezdte letörölni rólam a ragacsot habár a ruhámnak már nyílván valóan mindegy volt. Ó, anyám. – gondoltam idegesen, mikor hosszú ujjaival megragadta a csuklómat, ezzel hullámot indítva el az egész testemben a kislábujjamtól a fejem búbjáig. Meglepődtem, hogy egyáltalán felajánlja a segítségét. Eddig nem nagyon voltunk jóban. És kétségtelenül nagyon  bántam, de mit ad isten itt van előttem és törölgeti rólam az alkoholnak mondott valamit. Annyira élveztem a kialakult helyzetet, hogy el kellett fojtanom egy felmordulást, mikor végül hirtelen, bármiféle bejelentés nélkül elengedte a kezem. Sietve leengedtem a kezem magam mellé, mert észrevettem, hogy igencsak remeg.