our messy romance

1. rész

Nos, ha belegondolunk, az életnek nincs különösebb értelme. Legalábbis ez az értelem nem a születésünk velejárója és mindenkinek szubjektív. Megszületünk, de az okát mi magunknak kell felfedeznünk ahogy fejlődünk, felnövünk rá kell jöjjünk mi az a dolog ami az életünknek értelmet és boldogságot ad. Sokan úgy vélik ez a dolog a szerelem. Az az elsöprő érzelem amit egy másik ember vált ki belőlünk, akiről képesek vagyunk egy idealizált, jobb képet festeni, és akár az életünket adni érte. Ez baromi jól hangozna, de én mindig is egy álszent klisének tartottam. Úgy gondolom a valóság ennél sokkal rosszabb, ez az érzés egy túlromantizált baromság ami egy ideig drogként hat a szervezetre majd lecsillapodik. Ugyanakkor mégis vágytam rá. Meg akartam tapasztalni mit élnek át ilyenkor az emberek mi az amitől egyszerre érzik magukat a mennyben de mindeközben egyszerre bolondulhatnak meg. Ez az ami mindenkit izgalomban tartott körülöttem. Persze ez elég nyilvánvaló lehet ha most kinyilvánítom hogy 18 éves középiskolás lány vagyok. De volt két ember akik nem ezt a képet idealizáták, vagy talán a múltban még igen.. a szüleim. Nos, az ő történetük elég komplikált lehet, de nem tudok sokat róla. Nem szívesen mesélnek erről bármit is.. Amit látok az csupán egy tönkrement házasság és egy bántalmazó férj/apa. Anya megtesz mindent értünk úgy is hogy apa mindennap részegen esik be úgy ahogy a szűk bejárati ajtón és képes bántalmazni minket akár verbálisan vagy ha nagyon kész van akkor anyát testileg. Ez ellen soha nem tudtunk tenni semmit. Fenyegetőzött, félelembe tartott minket, és elhitette hogy ez így oké.. Ma már négy napja hogy nem jött haza, anya lehívott engem és a nővérem Emmát a szobából. Elég sürgősnek tűnt, szóval próbáltam kibugyolálni magam a meleg takarómból és a padlás lépcsője felé venni az utat.

- Lányok! Üljetek le a kanapéra, ez most elég spontán és hosszadalmas beszélgetés lesz! -nyögte ki nagy nehezen, majd sóhajtott.

- Nos az utóbbi időben elég sok gond volt apátokkal ez kétségtelen, és sajnálom hogy eddig húztam a dolgot. Megérdemeltek egy nyugodt életet, ahol ráadásul tiszta lappal kezdünk. Nehéz kimondani de egyben megkönnyebbülés. Hosszas keresgélés után egy remek állásajánlatra tettem szert New Jersey-be. Elköltözünk! -jelentette ki sóhajtva és széles mosoly terült el az arcán, olyan amit rajta még sosem vehettem szemügyre.

Most jöhetne a dráma hogy milyen atrocitás ért ez által, kiborultam, és viszályt szítottam de koránt sem. Az introvertáltabb embereknek egészen biztosan megvan azaz érzés amikor te vagy a személy akit valahogy mindig háttérbe szorítanak, lealacsonyítanak akár ha nem is tudatosan de megteszik. Nem vagy olyan hangos mint a tömeg, nem vágysz a középpontra, de még arra sem hogy a hangod meghallják. Ez az ami én vagyok és ahogy a jelenlegi környezetem ismer. Valami megtört bennem és ezen a ponton elhatároztam hogy egy vadidegen ismeretlen helyen még van esélyem teljesen új lappal kezdeni és egy másik énem előhozni. Valakit aki publikus helyen is ugyanolyan klassz és laza arc, aki imád a középpontban lenni és nem fél a társadalomtól, imádja a pasikat, de nem arra gondolok aki szánalmasan fut utánuk hanem úgy hogy ő az a lány akinek ha a lába sarkába is belebotlanak csak ő rá gondolnak majd. 

Ezekben a gondolatokban mertem elmerészkedni amikor is kizökkentett anya és a nővérem. 

- Anya nem hagyhatom itt Samuelt és Olíviát csak így, te eszednél vagy egyáltalán? 

- Emma, döntöttem! Ez lesz a legjobb mindannyiunknak. Pasit és barátnőket bárhol találsz ne aggódj. -zárta le anya full nyugodtan. És már a bőrőndje felé nyúlt.

Mondhatnánk hogy ez nem igazságos, de ebben a pillanatban kicsit önző voltam és elragadott az érzés hogy végre én is lehetnék valaki a nővérem mellett aki mindig pont olyan volt amilyen én csak szerettem volna lenni, de sosem mertem. Neki megvolt a tökéletes pasi, a tökéletes legjobb barátnő, tökéletes külső, és magabiztosság. Ha ránéztem ő volt maga a nőiesség és kifinomultság fogalma. Nekem mostanáig egy fiú dobogtatta meg a szívem de ő a fiúbarátom akinek ráadásul van már egy gyonyörű barátnője, barátaim pedig nem igazán voltak. Visszatérve a jelenbe már vetődtem anya után, bepakoltam az óriási fekete bőröndömbe. Ekkor volt este nyolc óra. A gépünk holnap reggel száll fel én pedig teljesen izgatott vagyok és készen állok az "új életemre".