Ébredés (Szünetel)

Prológus

Jimin

A nevem Park Jimin. Harmadik éve járok egy jó nevű gimnázium táncszakos osztályába. Talán ennyi a jó dolog az iskolában, hogy van tánc, hisz ez az életem, a célom, az álmom. Szeretnék egyszer híres táncos lenni, a világot számító színpadra lépni. Akkor talán észre vennének az emberek, csodálnának, szeretnének vagy csak egyszerűen emberszámba vennének. Mert ez most sajnos nem így van. Én vagyok az osztály, de az is lehet, hogy az iskola szürke kis egere. Aki minden nap megjelenik az órákon, jól teljesít, majd ahogy jött, úgy haza is megy. Nincsenek barátaim, szünetekben csak a zenehallgatás vagy a könyvek az egyetlen társaságom. Az udvaron mindenki klikkekbe verődve tengeti az idejét, amit én csak messziről, az ablakból lesek. Például a kosarasokat, őket szívesen figyelem, már csak egy ember miatt is....

Suli végeztével pedig szüleimnek segítek a családi vállalkozásban, ők egy éttermet vezetnek. Na nem azt a puccos helyet, ne is gondold annak, inkább mondanám egy egyszerű, családias kifőzdének. A közeli egyetem diákjai előszeretettel járnak hozzánk, aminek én kifejezetten örülök, hisz legjobb barátomat is ennek köszönhetem. Hoseok-kal hamar megtaláltuk a közös hangot, mert a tánc szeretete összeköt minket. S így az a három év korkülönbség nem is olyan vészes. Bár ennél különbözőek már alig lehetnénk: míg én halk és félénk vagyok, addig ő hangos és bolondos, de így tökéletesen kiegészítjük egymást. Számomra ő a barát és testvér, akire mindig is vágytam és akire tudom, hogy bármikor számíthatok.

- Jiminshiii, azt hittem sose érsz ide!- harsogja barátom, amint belépek.
- Hopi, veled ellentétben nekem muszáj az órákon ott lennem. Bár vége lenne végre...- sóhajtok fel.
- Nyugi kishaver, pár hét és itt a nyár, aztán már csak egy évet kell kibírnod.
- Csak tartanák már ott, kész kínszenvedés ez már.
- Még mindig ugyanaz a helyzet?- komorodik el Hoseok.
- Sose fog változni, én csak egy szellem vagyok, akit senki se vesz észre!- könnyesedik be a szemem, mint mindig, amikor erről folyik az eszmecsere .
- Jimin, nézz rám- fogja meg arcom és kényszerít, hogy szemébe nézzek- értékes ember vagy, a legcsodálatosabb, és aki ezt nem ismeri fel, az nem tudja mit veszít! De mondok én neked valamit. Van egy egész nyarunk és ígérem, hogy kicsalogatlak a csigaházadból!
- Állok elébe, lesz ami lesz alapon. Végül is nincs semmi veszteni valóm!

Yoongi

Három éve szenvedek a gimnáziumban, és ez szó szerint értsétek, mert így van! Az első évben, ha nincs a lökött osztálytársam és egyben haverom Jungkook biztos nehezen éltem volna túl. Hiába a kosár ami a lételemem, a bulik és a csajok. Valahogy nem éreztem magam a bőrömben jól . Egészen addig a napig amíg meg nem láttam őt! Egy  egyszerű fiú az évfolyamomban, barna hajjal, angyali arccal, a formás teste már csak egy szelet torta rengeteg habbal... De mégsem ez volt ami először megfogott benne.
Első véletlen ütközésünk alkalmával az illata, az fogott meg.
Akárhol megéreztem azt, mint egy bólogató kutya csak forgattam a fejem, őt kerestem. De mégsem a fiú fenséges illata és egész lénye ejtette rabul szívem. Hanem az, hogy úgy jár, kell az iskolában mint egy szellem. Ne értsétek félre, ő tényleg egy gyönyörű hús, vér fiú. De valamiért érintetlen, és nem foglalkozik vele senki sem. Ami már csak azért is furcsa mert a kis drága igencsak szerencsétlen. Több alkalommal esett már meg, hogy a segítségére siettem. Olyankor ő vékony, bársonyos hangján elrebegett egy köszönömöt nekem. Majd ahogy jött, úgy is tűnt el..
Ő láthatatlan maradt az évek alatt, míg én akármerre megyek a csajok rajtam csüngenek csak, hogy dugjam beléjük akárhova a valamimet...khm szóval értitek. Azonban komoly döntésre jutottam! Az idei nyarat azzal töltöm, hogy megfigyeljem , megismerjem, még akkor is ha minden kötél szakad!

- Na mi van már megint seggarc! Huppan le mellém barátom. – Csak nem a táncos palántát lesed!?
- Az a szerencséd, hogy anyád finoman főz és engem is mindig megetet.. Ezért nem is személyeskedem.. Morgolódom vele, közben meg szép, hogy szememmel Jimin-t keresem.
- Na ja! De ez nem válasz faszfej! Hétvégén évzáró buli lesz, és a cserediák az a bögyös vörös kettőnkkel akarja csinálni.. Idétlen nyúlfogait kivillantva bújik bele az arcomba. Tisztán láttam rajta, hogy őt a hármas igencsak izgatja.
- Kihagyom!-löktem rajta egyet, ami véletlen vagy szánt szándékkal, de erősre sikeredett. – Bocs haver, edzésem van. Jól esett Jungkook mérges arcát látni, de ez sem vidíthat fel egészen addig, amíg a kis szellemem nem sikerül jobban megismerni. Előttem a nyár, és én mindent megfogok miatta tenni.

Mamzi75