Valahogx

1.rész

A múlt

Érzem hogy egy nagy mardosó gombóc kerekedik, duzzad a torkomban. A sírás kerülget.  Nemszeretek megtörtnek látszani. Főleg nem emberek előtt. Tudom, nem jó, hogy háttérbe szorítjuk a kitörő érzelmeket, de úgy érzem talán így legkönnyebb. Ha nem látszik, nem is létezik. Én ezt a technikát használom.
Utoljára szerintem 5éves koromban sírtam. Akkor is azért, mert a kutyám meghalt. Ő volt a legjobb-hűségesebb társam az eddigi egész életemben. Ő és a nagymamám állt a legközelebb hozzám. Az anyám temetésén nem tudtam síni. 9éves voltam akkor. Nem jött könny a szemembe.
Kiskoromban nagyon nagyon régen a nagymamám tanított zongorázni. De természetesen már ő is elment.
Most az apámmal élek. Ő nagyon összetört anyám halálakor. Utána kb egyedül nőtem fel. Természetesen biztosította a szükséges dolgokat. Testben mellettem volt, de lélekben anyámmal halt.
Így telt az első 18 évem.
Most egyetemre megyek. Bejutottam az orvosi egyetemre Manhattanbe.
Új közeg, új emberek, új kezdet. Egy tiszta lap, amivel még bármit kezdhetek. A múltamat feledésbe temethetem. Senkinek nem kell tudnia róla, ha nem mondom el.
És nem fogom. Mert nem akarom.
Az egészet magamnak köszönhetem. Senki nem segített benne, de nem is vártam el senkitől. Sosem vártam el. És nem is fogom. Mert mindent el tudok érni egyedül is, ha nagyon akarom. Márpedig én akarom! Sokkal jobb életet akarok biztosítani az utódaimnak, magamnak, mint amit nekem biztosítottak. Mert megérdemlik. Ezt mindenki megérdemelné. Én pont nem voltam szerencsés, de másnak attól még lehet jó gyerekkora.

Sziadztok babákok!
Remélem tetszik az első igazi rész.
Puszilok mindenkit.
Sok kitartást a hétfőhöz!❤️
Puszaa.