Valahogx

2.rész

Kollégiumba költözés

Már egy hete kezdtem el összepakolni a szükséges dolgaimat. Nem akarok túl sok dolgot vinni, csak a legfontosabbakat. Írtam egy listát, hogy mik kellenek.:

• Tisztálkodási ezközök

• Fehérneműk, pizsama

• Meleg ruhák:

-pulcsik (3-4)

-hosszú ujjúak (10)

-harisnyák (4)

-meleg/vastag gatyák (3-4)

-hosszúszárú zoknik (15)

-bakancs

-sapka

-kesztyű
-kabát

• Lengébb ruhák (nyárra):

-haspólók (mind)

-sortok (mind)

-flipp-flopp papucs

-szellősebb kardigánok

• Huzatok

• Laptop

• Töltők

• A megspórolt pénzem

• Fülhallgató

• Szemüveg

• Könyv

Ezeket mind megkerestem és bepakoltam, majd elindultam.

A városi vasútállomástól indul a vonatom 16:30kor. Elvileg a kiírás szerint 19:00ra érek oda, és onnan majd taxival megyek tovább, egyenesen a koliig. Remélem nem lesz csúszás, mivel holnap kezdődik az egyetem reggel 8-tól, és szeretnék még ma kipakolni.

Most 15:45 van, és 15 perc múlva indulok ki tömegközlekedéssel a vasúthoz. Kb. 15 percre van tőlünk. Még jegyet is kell vennem, és megtalálni, hogy honnan indul a vonat. Ezért megyek egy kicsivel korábban.

Megkeresem apát, mert el akarok tőle búcsúzni. Az esküvői videot nézi, amin anyával keringőzik. Még nem telt el nap anya halála óta, amikor ne nézte volna meg minimum 5×. Ilyenkor nem szoktam megzavarni, de most el szeretnék tőle köszönni. Vajon emlékszik rá hogy most fogok elmenni? Én mondtam neki, de vajon elfelejtette volna??? Lehet hogy azt is elfelejtette, hogy itt vagyok vele, és már nem az esküvőjén van?? Vagy annyira beleélte magát abba a videoba, hogy azt hiszi, hogy ott van??

Elhessegettem ezeket a gondolatokat, és gyengéden megérintettem a vállát.

Összerezzent.

-Jaj, bocsánat... nem akartalak kizökkenteni vagy megijeszteni, de most fogok indulni, és arra gondoltam, hogy elköszönnék - mondtam zavartan.

-Ohh... hát persze. Szervusz, drága csillagom, vigyázz magadra! -mondta, és megölelt. Jó mélyen magamba szívtam az illatát utoljára, majd elengedtem. Nem tudom, hogy tudja-e, hogy hova megyek, de nem baj.

Elindultam ki a házból, le a lépcsőn, magam után hagyva az eddigi életem minden darabját. Egytől-egyig. Mindent. Még most sem tudom elhinni, hogy sikerült! Megcsináltam!

Bedugtam a fülhallgatót a fülembe, és elindítottam a Way down We go-t. Ha megyek valahova, mindig nagyon szeretek zenét hallgatni, mert akkor olyan érzésem van, hogy van egy támaszom, akire mindig számíthatok. Az nem egy személy és ezért bátrabban merek élni a segítségével. Így sokkal jobb tud lenni a napom, ha az elején bekapcsolok valamit, mert az a kedvemet is tudja befolyásolni. Kisgyerek korom óta szeretek zenét hallgatni. Mindig van valami, ami egy és ugyanaz... párosítása az érzelmeimnek és kiegészítheti akár... ami elég jó, és megnyugtató számomra. Bízom a zene erejében. Tanultam is zongorázni, de abbahagytam, amikor gimibe mentem, mert onnantól csak a tanulásra akartam koncentrálni. Bizonyítani akartam az apámnak. Hogy felfigyeljen arra, hogy neki van egy lánya, aki próbál mindenben jó lenni. Csak azért, hogy azt hallja az apjától, hogy „Nagyon ügyes voltál, büszke vagyok rád és a teljesítményeidre." De ezt nem kaptam meg. Az érettségimre se jött el. Nem fűzött hozzá semmit. Pedig kitűnő voltam egész életemben. De sosem mondott semmit. Nem vitt sehova. Mindenhova egyedül mentem. Láttam hogy az osztálykirándulásokra mindig elvitték a szülők a gyerekeiket. És akkor mindig összeszorult a torkom. De sosem sírtam miatta.

Már ott vagyok a jegypénztárnál, megvettem a jegyemet, és nézem, hogy mikor indul a vonat, hanyas vágány,.. stb. Nézegetem, majd a hangosbemondóban meghallom, hogy 16:20 kor, most indul a vonatom. Először nem hallottam meg.

-Mi a szar... - motyogtam magamban. Sprintelve, magam után húzva a bőröndömet, elindultam a vágány fele. Eltévesztettem.

-Ne ne ne ne neee- suttogtam, de természetesen senki nem hallotta és nem is tudott volna segíteni, mert nem szeretek segítségért fohászkodni. Visszafutottam és elkezdtem újra keresni a vágányt, most már jobban iparkodva sprinteltem.

Megvan! Látom, hogy már kezdenek csukódni az ajtók, de nem érdekelt. El KELLETT érnem ezt a vonatot. Felmásztam, és besurrantam a kis részen, ami még nyitva volt. A bőröndöm majdnem lemaradt, de ahogy érzékelte az ajtó, hogy van ott még valami, jobban kinyitódott, néhány pittyegés kíséretében. Elértem! Sikerült!

Megkerestem az ülésemet, majd feltettem a fej fölötti tárolóba a bőröndömet, és nyugodtan elfoglaltam a helyemet. Végig néztem a naplementét, (csodálatos volt), zenét hallgattam, olvastam és megérkeztünk.

Leszálltam a vonatról, és hívtam magamnak egy taxit. 20percet vártam rá, végül megjött. Nagyon jólesett a fűtött autó, mert nagyon hideg van kint, pedig még csak ősz van.

Megérkeztünk a kollégium elé. Kifizettem a taxit, és kiszálltam. Nem tudtam hogy elképzelni de a látványt, de ami a szemem elé tárult, egyszerűen káprázatos volt. Egyáltalán nem hasonlított arra a helyre, ahol eddig éltem. És ez megnyugtatott. Úgy éreztem, van egy sokkal otthonosabb otthonom.

Sziasztok babákok!
Itt a 2rész!🥳🥳
Remélem tetszik. Reggel hozom a 3.részt is.
Addig is aludjatok sokat!
Puszaa❤️