Valahogx

3.rész

Este kipakoltam, de a szobatársam nem jött fel a szobánkba. Ezért nem ismertem meg aznap.
7kor keltett az ébresztőm. Nyöszörögve, de ki tudtam nyitni a szememet. Először nagyon megrémültem, mert nem számítottam arra, hogy a kb. 1,5m-re lévő ágyban tőlem, lesz valaki. Pedig gondolhattam volna rá. Szerintem legbelül azt reméltem, hogy nem lesz velem senki egy szobában, hogy ne zavarjon senki a tanulmányaimban, mert én azért jöttem ide, mert vannak céljaim, és nem akarom azt, hogy esetleg véletlen egy céltalan ember lerántson magával a saját nyomorába. Ezért nincsenek annyira barátaim, mert mostanában a fiataloknak általában csak úgy megadatik az egész életük. De nekem nem ilyen életem van. Mint mondtam, nekem vannak céljaim, és azokat el is szeretném érni. És most, míg még fiatal az agyam és sokat tud magába szívni az életből, mert még nem mosta át ez a borzalmas generáció, ezért ez a legmegfelelőbb idő erre. És nem szeretném ezt az időt elpazarolni, mert ezt sosem kaphatom vissza többet. Persze fontosak az emberi kapcsolatok, de nekem azok nem csak azért lesznek, mert a szüleimnek vannak, hanem azért mert én megdolgoztam érte, mert megérdemeltem. És én eleve úgy akarok eredményeket elérni, hogy ÉN saját magam dolgozok meg értük.
A gondolatmenetemet egy hang zavarja meg. A szobatársam lenne?
-Halooo- nyújtotta el az o-t.- Hallasz??- kérdezte értetlen fejjel. Vajon mennyi ideje szólongat?? Lehet, hogy hülyének nézett, mert nem válaszoltam a 20.kérdésére sem?? Ne érdekeljen mások véleménye!! Véleményekkel nem jutsz előrébb! Mondja a hang a fejemben. A gondolatmenetemet megint egy hang zavarja meg.
-Szia, ha nem is hallasz, az én nevem Kate Parkinson! Nagyon örülök neki, hogy végre megismerhetlek!- mondja mosolygós fejjel. Miért mosolyog?? Szokás idegen emberekre mosolyogni csak úgy???
-Ömmh.. Uhh… Bocsi az én nevem Tessa Davies. Tényleg bocsi az előbbiért… Kicsit elkalandoztam. Dee- nyújtom el az e-t, ahogyan ő is tette.- Amúgy hallottalak - mondom ezt, már egy kicsivel félénkebb hangon. - Most hülyének nézel??- tettem fel a kérdést, ami elsőnek eszembe jutott az előbbi kellemetlenségek után..
-Neemm dehogy is! - mondja még mindig mosolyogva. Kezd egyre jobban megijeszteni ezzel a folyamatos mosolygással. Mi ő? Valami pszichopata sorozatgyilkos?? Vagy mi?
- Ez mindenkivel előfordul!- teszi hozzá biztatóan. (Még mindig vigyorral az arcán.)
-Amúgy este akartam megismerkedni veled, csak egy kicsit későn érkeztem, mivel lekéstem a vonatomat…. Deee amikorra végre ideértem, akkorra már aludtál. Szóóóvall nagyon örvendek!!- Úgy tudtam! Azok voltak a tippjeim, hogy vagy egy szétszórt (ő az) vagy egy elkényeztetett picsa lesz a szobatársam. És hát eltaláltam. Az első volt. Nagyon remélem, hogy nem hiszi azt, hogy puszipajtások leszünk. Mert akkor nagyon nagyot kell tévednie.
- Én is örvendek- mondom kicsit feszengve, mivel eddig kb. már 2× is hülyének  nézhetett, mivel most már olyan érzésem van, hogy csak arról tudunk beszélni, hogy mennyire „örvendünk” a másiknak. Kínos.
- Na szóval… te is elsőéves vagy? Vagy te már egy ideje ide jársz egyetemre?- kérdezem, keresve a témát (hátha van valami, amiről a következő időkben csak úgy elő lehet húzni, és a semmiről fecserészni, hogy ne legyen kínos.
Neked most nem azzal kellene elütnöd az időt, hogy hogyan tudsz a semmiről fecserészni! Az üres beszéd úgy sem hozhat értelmet az életedbe!
-Uhh.. Ökhmm..-köszörüli meg a torkát- Hátt.. UHhh.. Most ez egy kicsit gáznak fog hallatszani, de én az előző évben sajna megbuktam, és most fogom újra járni az 1. évet…- KÍNOS CSEND.. a legrosszabb. Na most már nem vigyorog. (Hála a jó istennek.)
Ezt nem hiszem el! Muszáj volt még ez is…
-Dee a jó hír az, hogy akkor együtt fogunk végezni is-(újra elterült az arcán a vigyor) Hát ez kibaszott jó! Egy megbukott, szétszórt, folyton vigyorgó lány lett a szobatársam. Valószínűleg, ahogy elnézem egy elég könnyen befolyásolható emberrel állok szemben.
Egyre jobb, és jobb dolgok derülnek ki róla.
-Hát.. Öhmm.. sajnálom- nem tudom ilyenkor mit kell mondani. Eleve már a társalgás sem nekem van kitalálva szerintem..
- Uhh. Mennyi már az idő!-nézem elkerekedett szemekkel a telefonom óráját.-Most már el kell kezdenünk készülődni, mert még az 1. órát lekéssük!- terelem a témát, ellentmondást nem tűrő hangon. Látom, hogy kezd fölocsúdni a reggeli fejéből és vészesen el kezd készülni.

Sziadztkk babákok!
Mint ígértem meg is hoztam a 3.részt!
Remélem kialudtátok magatokat.
Már njncs sok vissza a hétből. Kérlek csillagozz ha tetszett.
Ha van valami hozzáfűzni valód akkor nyugodtan kommentelej!
Puszaaa❤️