Valahogx

4.rész

Előbb kész lettem mint ő. Ő még nincsen kész. Most meg kéne várnom?? Az lenne a normális? Mivel nekem nem nagyon voltak sosem barátaim (akikre várni kéne!!) ezért nem tudom, hogy most mit kezdjek magammal.
Meleg pulcsiban, cipőben, sállal a nyakamban állok és várok az előszobaszerűségünkben. Mivel nagyon kicsi a hely ezért nincsen nagyon előszobánk. Csak egy szobánk van, abban kettő egymással párhuzamosan lévő ágy, egy fürdőszoba-szerűség és egy ablak. Van meg mindkettőnknek egy-egy kicsi szekrénye, amibe a ruhákat lehet pakolni. A bejárati ajtó mellett balra van egy fogas. Ez a szobánk. És én a fogas mellett állok. Hülyén érzem magamat. Mivel nincsen annyi idő, hogy feltétlen el kéne indulni, de én már indulásra kész vagyok.
-Elindulhatsz nélkülem is- mondja mosolyogva Kate. Na most mi van? Most talán még kétségbeesettebbnek érzem magam, mivel ez lehet, hogy egy utalás volt arra, hogy ő is látja, hogy feszült vagyok a helyzet miatt, ami amúgy szerintem tök kínos, mivel ki az az idióta, aki attól befeszkózik, hogy megvárja-e a másikat… A másik lehetőség, hogy komolyan gondolja és tényleg nem baj, ha elindulok nélküle. AAhhjjjj….. annyira nehéz! Amúgy tuti, hogy nem lenne bajom belőle, ha elindulnék nélküle, de megígértettem magammal, hogy megpróbálok emberi kapcsolatokat teremteni, mert még szükségem lehet rájuk az életben. Megpróbálok kedves lenni az emberekkel. Megpróbálok kedves lenni az emberekkel.
Én próbálkozom esküszöm! De olyan nehéz.
Számomra ez egy annyira elérhetetlen célnak tűnik. Nem értem, hogy más embereknek miért megy annyira könnyen. Ez nem fair! Nekem miért ennyire nehéz? Nem gondoltam volna, hogy ez ennyire nehezen fog menni. Eddig amit akartam, mindent el tudtam érni!
Ez is menni fog! Csak lehet, hogy több időbe fog telni, mint hittem.
Amíg ezen gondolkoztam, addig Kate is elkészült. Nagyon hálás voltam neki, hogy nem szólt hozzá az előző kínos helyzethez. Vagy lehet, hogy ez neki nem is volt kínos? Csak nekem volt az? Neki egyáltalán nem is volt kínos az, ahogy az előbb attól is berezeltem, hogy megvárjam-e? Remélem ő nem érezte ezt annyira kellemetlennek mint én? Mert az első benyomás nagyon is fontos! Nem akarom, hogy neki az legyen az első benyomása rólam, hogy egy félénk kis nyuszi vagyok. Mert nem vagyok az, csak az emberi kapcsolatok teremtésében nincs annyira kiemelkedően nagy tehetségem.
  Elindultunk. Most hallgathatok zenét? Vagy az nagyon nagy bunkóság lenne? Lehet jobb lenne, ha beszélgetnénk. Nem? Ha zenénél tartunk, akkor az egy jó téma is lehet akár.
- És te milyen zenéket bírsz? - kérdezem, egy kicsit remegő hangon. Ahhhj. Annyira nem akarom megint leégetni magamat előtte. Mosolyog. Ez egy jó jel is lehet. Bár mondjuk ő mindig mosolyog, szóval ez nem jelent semmit.
-Hmm.. Én leginkább ilyen retro zenéket szoktam hallgatni. Meg amúgy a reppet is bírom!- meghökkenten nézek rá. Ez meglepett.
- Igen-igen tudom. Senki nem nézné ki belőlem. Mindenki úgy reagál rá, kb. mint te.
Egy emberi őszinte nevetés… ilyet nagyon rég nem hallottam. Nem is tudom, hogy mikor. De hallottam már valamikor. Nagyon deja vu érzés fogott el abban a pillanatban. Fura..
- Hé! Hé! Haloo!! Tess!- szólongat riadtan. Nem tudom mi történt. Zűr van a fejemben. Ilyen még sosem fordult elő.
- Mi történt?
- Nagyon elsápadtál!- méreget gyanakodva. - Jól vagy? Nem ment le a cukrod? Gyere, üljünk le egy kicsit! - Mit csináltam, hogy így viselkedik?
- Mivel érdemeltem ki, hogy ilyen kedves vagy hozzám?
- Tessék??- oupsz! ezt hangosan mondtam ki? Biztos már megint hülyének néz! Ahh miért égetem le magamat előtte folyamatosan?
- Ezt, hogy érted? - néz rám értetlenkedve.
- Hát miért vagy ennyire kedves hozzám? - kérdezem újra, kicsit bátortalanabbul mint az előbb.
- Hát. Ez nem nagy cucc.- mondja most már ő is zavartan. - De most már ülj le egy kicsit, mert még hirtelen elájulsz itt nekem. Ettél reggelit?- kérdezi úgy mint egy szülő. Ez szokatlan gondoskodás egy embertől. Én ilyet még nem tapasztaltam soha.
- Reggeliztél?- kérdi újra.
- Nem…- furcsa de olyan érzésem van, mint amikor egy tanár szidott le a suliban valamiért..
- Akkor most beugrunk egyet reggelizni egy kávézóba. Gyere!- felhúz a padról, amire az előbb  ültettet le.
- De akkor le fogjuk késni az első óránkat…
- A reggeli fontosabb, mint az első óra. Azon még amúgy sem fogunk semmit sem csinálni.
- De..
- Na ne akadékoskodj! Gyere már! A másodikra visszaérünk! Ígérem!- bambi szemekkel néz rám.
- Ne nézz már rám így! Ezzel nem tudsz jobban meghatni. - mondom játékosan fennhordva az orromat.
-Najóóó.! De a második órára visszaérünk!!- adom be végül a derekamat..
-De joooo- megint boldognak tűnik. Olyan furcsa érzésem támad ilyenkor. Na mindegy. Ezt most félre kell tenni egy időre.

Sziasztok babákok!
Már csak egy péntek és hétvége!
Mindenkinek sok kitartást.
Puszaaa❤️