Valahogx

5. rész

Amikor megérkeztünk a kávézóba, látszott hogy Kate nagyon otthonosan mozog. Levette a kabátját és csak most láttam meg, hogy hippi stílusa van. Eddig azért nem láttam, mivel otthon elkalandoztam, amikor felvette a mai szettjét, és ezért csak kabátban láttam már. Amúgy kifejezetten tetszik ez a stílus. Miután én is levettem a kabátomat, felakasztottuk egy fogasra.
- Szia Kate! Jó újra látni!- kiált neki oda az egyik dolgozó vidáman.
- Szevasz John!- köszön neki ugyanolyan vidáman Kate. - Hogy vagy?- kérdezi úgy, hogy látszik rajta, hogy tényleg érdekli, hogy mi van vele.
- Áh semmi változás. Milyen érzés újrakezdeni a dolgokat?- érdeklődik vissza John.
- Hát amúgy kellemesen felszabadító érzés tudni, hogy van egy második esélyem, és még nem veszett el minden. Végre új lappal indíthatok. Bár lehet, hogy elég sokszor fogok az évfolyamtársaimmal összefutni, és lehet, hogy amikor egy előadáson ülünk, érdekes lesz, de eldöntöttem, hogy az én oldalamról nem lesz kínos. - merül el a gondolkodásban. - Szóval most még én is okés vagyok. - mosolyodik el.
- Na és mit kértek?- teszi fel a kérdést, barátból eladóra váltva.
- Hmm….- gondolkodik el Kate.
- Egy lattét kérnék.- adja le a rendelését.
-  Ohh, istenem miért nem szóltatok!- néz rám és Johnra, váltogatva, dühösen.
- Miért szóltunk volna?- teszem fel a kérdést, ami éppen a szívemet nyomja.
- Hogy miért??- kérdez vissza úgy, mint hogyha valami nagyon rossz dolgot mondtam volna.
- Hát mert voltam annyira illetlen és elkezdtem fecsegni, úgy, hogy még be sem mutattattalak titeket egymásnak.- mered ránk, úgy, hogy meg mernék esküdni rá, hogy ki van dülledve mindkét szemgolyója.
- Nade ezt most tegyük félre. Tess ő itt John aki nélkül nem tudom hogy hogy éltem volna át az előző évet. John ő itt Tessa az új szobatársam, és az új barátnőm.- jelenti ki ezt nagyon magabiztosan. Akkor tehát úgy látszik barátok vagyunk. Kezdem kicsit kínosan érezni magamat.
- Szia!- int felém John. A második ember, akit megismertem itt.
-Hello.- intek neki vissza kissé feszengve.
-Remélem mi is jóban leszünk!-mondja Kate rendelését csinálva.
-Ahamm… Én is.- tudom le ennyivel.
-Nade. Mit is kérsz?- néz rám érdeklődve.
-Mit kérek??- kérdezek vissza, mert nem értem mit kellene most kérnem.
- Hát mi a rendelésed? -segít ki.
-Jaa. Hogy az..- most mit kéne választanom?? Nem tudom hogy  milyen italok vannak itt.
-A lattejük nagyon finom itt. A városban itt a legjobb! -segít ki Kate is.
Ma úgy látszik mindenkinek kell a segítsége. Nincs jó napom!
-Akkor én is egy lattét szeretnék!- adom le végül a rendelésemet, eléggé nehézkesen.
-Akkor szólok majd ha kész lesz.
Remélem gyorsan el fog készülni, mivel nem akarom már a második órát is lekésni, ha már az elsőt le kellet.
Míg én ezen gondolkoztam, Kate talált egy asztalt, ahova leültünk.
Nagyon megrémült fejet vág. Mi baja lehet? A hajamban van valami? Most mi a baja?
-Mi a baj? Szellemet láttál? - kérdezek rá, hátha rajtam van valami és akkor azt akár gyorsan megigazíthatom.
- Öhm...- mondja még mindig megrémülten.
-Tehát igen? - nézek rá értetlenül, mivel halvány lila fingom sincs, hogy most mi a fene történt.
- Nem, nem, nem, nem..öhmm….-mondja máárr… még megőszülök míg kinyögi, hogy mi a baja.
- Hát az úgy van, hogy ül mögötted egy ember…..- néz mögém sokatmondóan. Hátra akarok fordulni, hogy megnézzem, hogy kiről mesél, de közbevág.
- NE!- emeli fel kissé a hangját. Erre én megrémülök és majdnem hátraesek a székkel.
- A szívbajt hoztad rám! - nézek rá értetlenkedve, hogy megmagyarázza, hogy miért üvöltött rám.
- Bocsi. Nem akartam. - néz rám megbánóan.
- Akkor meséld már el, hogy mi is van azzal az emberrel, vagy hátranézek! - mondom neki, úgy, hogy megretten ettől egy kicsit.
  - Na szóval ott ül egy ember, akivel tavaly jártam egy hétig, és miatta úszott el az egész tavalyi évem.
- És akkor miért ne nézzek hátra?-nem értem az embereket!
- Hát mert nagyon javaslom neked, hogy rá se nézz, mivel még neked is elúszik egy éved. - mondja bölcselkedően. Csak hogy elfelejtett valamit.
- De várjál. Ha azt mondod, hogy szerinted el kéne kerülnöm, akkor hátra kéne néznem, hogy tudjam, hogy kit kell elkerülnöm.
Na most nem tudja, hogy erre mit válaszoljon, ezért megint elkezdek hátranézni, ezért megint megállít.
- Jó, jó, jó…- megállok  mozdulatban.- De készülj fel rá, hogy nagyon jól néz ki ezért nagyon nehéz lesz neki ellenállnod.
- Okkéésss.. De szerintem menni fog hidd el.
- Jó, jó, jó de hidd el hogy nem lenne rád jó hatással. Lehet, hogy jófiúnak tűnik, de ez csak a felszín.
- Okkéé, de akkor sem lesz semmi, mivel ki mondta, hogy egyáltalán akarna tőlem valamit?? – teszem fel a nagy kérdést.
- Hát mert minden gólyára rárepül. - hajtja le a fejét bánatosan.
- Hát ha minden gólyára rárepül, akkor az eléggé sok időbe telhet, míg hozzám eljutna, de akkor is ha eljut majd valamikor a jövőben hozzám, attól még nem jelenti azt, hogy engem is becserkészhet, úgy, mint a többi gólyát.
- Ahamm..-mondja úgy, hogy látszik rajta, hogy nem hisz nekem.
- Jól van. Kihívás elfogadva! Megígérem!
- Akkor már fel vagy készítve, hogy hátranézz! Hiszen az én tanítványom vagy!
- De az nem azt jelenti, hogy el kell követned ugyanazokat a hibákat, amiket én elkövettem!- néz rám úgy, hogy nagyon látszik az arcán, hogy semmit nem hitt el arról amit neki mondtam.
Pedig ha ismerne akkor tudná, hogy ha én egyszer valamit megígérek, akkor az úgy lesz!

Sziasztok Babákok!
Remélem hogy ez a rész is tetszett.
Jó hétvégét mindenkinek.
Pihenjétek ki magatokat!
Nagyon bushke vagyok mjndenkire hogy túlélte az előző hetet.
Lecci csillagozz, ha tetszett, és szeretnel folyatást.
Puszaa❤️