Valahogx

6.rész

-Végre!- fordulok hátra már kissé ingerülten, de nem értem, hogy mit kéne látnom. Én miután megfordultam, csak egy idős párt látok az unokájával. Vajon az unokától ijedt meg ennyire Kate? Vagy kitől, mert én nem látok senki mást mögöttem.
- Figyi Kate…-mindjárt ki fog törni belőlem egy jó nagy röhögőgörcs….- Te az idős párról beszélsz?-kérdezem meg tőle, csak azért, hogy biztosra tisztázódjanak a dolgok.- Mert én nem azt mondom. Én elfogadom, csak biztos, hogy ugyanarról az emberekről beszélünk?
- Jaj nem, te hülye..- röhögi el magát.
- Akkor az unokájukról?- nézek rá még jobban meglepődve.- Nem azt mondom, mert azzal is elfogadó vagyok, csak jobb tudni, hogy kiről beszélünk most.- villantok rá egy mosolyt.
- Neemm.- röhögi el magát. Ó hála az istennek! Tehát nem pedofil, és nincs apakomplekxusa. Végülis, ez is valami.
- Na most nagy kő esett le a szívemről!- mondom neki felsóhajtva. Már én is röhögök kínomban.
- Arról az emberről beszélek, aki az imént ment el mosóba.- biztosít róla. – Ő az egész egyetemnek a bálványa.
- Aha biztos. De nincsen olyan, hogy egy embert mindenki imád. Mármint biztos hogy vannak olyanok, akik nem kedvelik, hanem egyenesen utálják. Sőt! Mondok jobbat gyűlölik!
- Dee ez itt nem így van. Majd meglátod, ha te is oda fogsz járni.- mondja nagyon elszántan - Most tudom, hogy hülyének nézel, de ez tényleg így van.-mondja nagyon komoly fejjel.
- Na!- kiállt fel ünnepélyesen.- Akkor most fordulj hátra, és meglátod, hogy kiről beszéltem, és be fogod látni, hogy igazam van.- mondja nagyon elbizakodott fejjel, mintha valami nagyon fontos fogadást kötöttünk volna, és nyert volna.
Hátra fordulok, de már kezd elegem lenni ebből az emberből, pedig még azt sem tudom, hogy ki ő, de máris az agyamra megy. Úgy érzem, nem fogom nagyon a társaságát keresni. Ezt már a legelején ki lehet jelenteni.
Hogy mit is látnak szemeim? Egy nagyon nárcisztikus embert, aki a mai divatnak van öltözve, gondolom a szülei irtó gazdagok lehetnek, és nem a koliban élnek, hanem itt, mert amúgy, ha koliban élne, akkor tuti hogy nem lenne pénze ilyen drága cuccokra, mert ugye kell a koli lakbére, a kaját neked kell fizetni, és azon túl kétlem, hogy ha valahol a városban dolgozna, akkor úgy kb. pont kijönne a pénzéből. Ezért arra jutottam, hogy valószínűleg csak a szüleinek a pénzét költi.
Amúgy helyes srácnak tűnik, de ha nem is mondták volna, akkor is lehetne tudni, hogy egy nőcsábász, mivel most is a mosdóból már úgy jött ki, hogy kettő csaj lógott rajta egyszerre. Úgy gondolom, hogy nagy lehet az egoja, mert látszik a kiállásán, hogy nagyon magabiztos.
Amúgy egy bakancs van rajta, egy nagyon drága márkájú fekete ing, egy ugyanolyan márkájú gatya, és egy bőrdzseki, ami nagyon meggyötörtnek bizonyul. Harry Potter alakú szemüveg van még rajta, és néhány karkötő.
- Na??- néz rám kérdőn Kate. Látszik rajta, hogy már szimplán csak a látványától összegyűlik a szájában a nyál. Ez UNDORÍTÓ! És kész. Pont.
- Hát nem az én esetem, de jól néz ki.- mondom meg róla az őszinte véleményemet.
- ENNYI??- kerekedik el Kate szeme.- Ennyi, hogy jól néz ki??- kérdezi egyre indulatosabban.
- Hát… igen?
- De hát Aiden szívdöglesztő!! - egyre jobban kezd megijeszteni ez a lány.
- Hát az kár, hogy megdögleszti a szíveket..- mondom csalódottságot játszva.
-  Vajon van itt még olyan ember rajtad kívül akinek még nem döglött  meg a szíve?- nézi meg az embereket gyanakvóan.- NEM NINCS!- jelenti ki, már megint dühösen!- Neked miért nem döglött még meg a szíved??- kér számon.
- Lehet azért, mert itt csak én tudok rendesen gondolkodni. Aki azért jött ide, hogy tanuljon? Mert az a célja, hogy megszerezze itt ezt a kibaszott orvosi diplomát?- kérdezem már én is kicsit idegesen.
Megijesztettem.
- Bocsi..-nézek rá bűnbánóan.- Nem úgy értettem, hogy te nem a tanulás miatt jöttél. Csak én nagyon nehezen jutottam be, és mostanában nagyon ideges tudok lenni..- hajtom le a fejemet, és elkezdem az időközben ölembe ejtett kezemet bámulni. Mintha tőle kérnék segítséget. De közben tudom, hogy nem, csak így tudom magamat arra bíztatni, hogy itt vagyok magamnak. És bízhatok magamban. Sőt legjobban, magamra számíthatok! És ez mindig is így volt. Vagy ha volt másképp, én arra nem emlékszem.
- Nembaj..
Hozzám szól, s erre kitisztulnak a gondolataim, és tudok a jelenre fókuszálni egész lényemmel.
- Igazából neked valószínűleg tényleg sokkal nagyobb terveid vannak mint, nekem, mivel én nem is önszántamból jöttem ide.- ezt nem tudtam.. de megsajnáltam miatta, mert nem saját magáért van itt, és a saját álmaiért. – Igazándiból csak a szüleim miatt vagyok itt, mert az egész családunkban mindenki orvos, és ide járt minden felmenőm, ezért nem is volt kérdés, hogy én is ide fogok-e járni. És amúgy nem is kellett nagyon felvételiznem, mármint felvételiztem, de igazából tökmindegy volt, hogy hogy sikerült, mert már úgy is bent voltam a családom miatt. Szóval végülis igazad volt. – hadarja le ezt egy szuszra.
- Öhm.. nagyon sajnálom, hogy nem saját magad miatt vagy itt, és hogy nem futhatsz a saját álmaid irányába.- most bűntudatom van. Nagyon megsajnáltam. mivel nekem sosem volt ilyennel nehézségem, mivel nem voltam lekorlátozva, mert nem nagyon fordított az apukám rá időt, hanem inkább a múltban élt és nem a jelenben. Ezért én nem tudom, hogy milyen az, hogy nem azt csinálod, amit nem szeretsz, mivel nekem nem volt semmi követelmény.
- Nem kell sajnálni, mivel nincsen és nem is volt, sohasem rossz életem. Sőt, még jól is jön az hogy ide tudok járni, mivel nem tudom, hogy mit szeretnék tanulni, majd a jövőben. Mert igazából az az elvárás, hogy azzal kell kezdeni, hogy van egy orvosi diplomád. De utána szabad vagyok, mint a madár. Szóval nem is olyan rossz ez az egész.- nem tudom, hogy hogy tud ennyire pozitív személyisége lenni. Hihetetlen, hogy vannak ilyen emberek.
- Na mindegy. Megyek a kávékért, már biztos rég kész vannak.- áll föl az asztaltól és elmegy a pult felé.
Nem tudom, hogy mivel foglaljam le magamat addig, amig a kávékért megy ezért, elkezdek körülnézni. Az egész kávézó nagyon hangulatos. Ahhoz képest, hogy hétfő délelőtt van viszonylag sok vendég van. Nagyon tetszik, hogy régebbi fajta órák vannak a falra rögzítve, s az egész helynek olyan feelingje van, mintha visszamentünk volna egy kicsit az időben, csak egy kicsit felújított változatban. Modernebben.
Amikor visszaér Kate a kávékkal leteszi az asztalra őket, de ő nem ül le.
- Kicsit kicsúsztunk az időből. Mennünk kell.- mondja teljes nyugalommal.
- Mégis mennyire csúsztunk ki az időből? – teszem fel a kérdést.
- Áh csak egy negyed órával, de majd útközben megisszuk a kávét és kicsit szedjük a lábunkat, és minden rendben lesz.- mondja megnyugtatóan, de ez engem attól még nem nyugtat meg. Hisz el fogunk késni!
- Mennyit fogunk késni?-kérdezem, mivel nem pontosan tudom, hogy mennyire vagyunk messze az egyetemtől.
- Csak egy 5 percet kb.- mondja miközben veszi szép lassan a kabátját.
- Ugye tudod, hogy akkor futunk, hogy beérjünk időre?- kérdezem tőle a nyilvánvalót. (Vagyis a számomra nyilvánvalót.)
- De úgy nem tudjuk meginni a kávénkat.-mondja kifogást keresve.
- Majd ott megisszuk. Na! Iparkodj már!- hajtom, mert nagyon csigalassúnak tűnik minden egyes mozdulata.
- De én utálok futni…- nyűglődik.
- Én sem szeretek, de oda szeretnék érni.- kérlelem.
- Hát jól van, de többet nem fogok futni, az fix. Soha!- mérgelődik még magában, és elhagyjuk a kávézót, s a suli felé vesszük az irányt.

Sziasztok babákok!
Igazábol tudom hogy senki nem nezi hogy mit irok csak sajat magam kattintok ra es az jelzi hogy valaki megnezte.
Ez szomoru de en ettolmeg nem adtam fel a remenyt.
Jol esne ha valaki elolvasna es ha tetszett akkor tovabbkuldene vagyy valami eletjelet mutatna.
Mindenkit puszilokk❤️