Adam a pokolban [BEFEJEZETT]

22.

Ott maradtam, egyedül, a gondolataimmal. Azt hiszem megpróbálok aludni.

------------------------------------------------------------

Az éjszaka közepén felriadtam. Általában nem emlékszem az álmaimra, és nem is szokott érdekelni. De most... Újra láttam az "incidens" eseményeit. Ébredésem pillanatában fel sem tűnt, hogy könnyezik a szemem.

Nem keltem ki az ágyból. Viszont nem is tudtam visszaaludni. Teljesen elvesztettem az időérzékemet. Csak egy kopogásra lettem figyelmes, és egy hangra.

- Adam... bejöhetek...? - Charlie hangja volt. Bizonytalan. Félénk. Aggódó. Nem feleltem a kérdésre. - Oké... Csak annyi, hogy kész a reggeli, úgyhogy... ha gondolod, gyere enni... vagy ne, ahogy akarod... - sóhajt - Mindegy... inkább hagylak... - a lépések távolodásából ítélve, elment

És én megint ott maradtam. Egyedül, a gondolataimmal. Az emlékeimmel. A kibaszott emlékeimmel!

Kintről zajokat hallottam. Elkezdték a "nyomozást" a V-kről. Az a pendrive sokat segített.

...

Tényleg egyáltalán nem tűnt fel, hogy mennyire rohan az idő. A szobámban a sötétítő függöny el van húzva, úgyhogy a napfény sem jöhetett be. De most, hogy ránéztem a faliórára, este nyolc van. Kurva gyorsan rohan az idő! Hova siet ennyire? Fél, hogy lekési a buszt, vagy mi?

...

Nem bírom tovább. Túl sokat gondolkodok "azon". Nem tudom leállítani. A filmekben ilyenkor gyakran van, hogy a "főhősnek" el kell terelnie a figyelmét valamivel... De mivel?

Sóhajtok

Azt hiszem el megyek sétálni. De, hogy minek...?

...

Sikerült észrevétlenül kimennem az épületből. A többiek túlzottan el voltak foglalva a nyomozással. Egyáltalán mit akarnak kideríteni? Mindegy...

...

Egy sötét sikátoron sétáltam végig. Bár lehet, hogy ez egy kibaszott hülye ötlet, de jelenleg a faszomat se érdekli.

Hirtelen elém ugrott egy démon. Magas, kigyúrt, krokodil fejű ronda izé. Hátrahőköltem. Ö meg csak közeledett felém, egy... LÁNCFŰRÉSSZEL!! A pokolban van láncfűrész?! Jó tudni...

- Gyere csak íde! Emlíkszek ám rájad! Te vezetetetted az anygyaalok seregít! Majnem megőté' bazeg! Most meghó'sz!

Konkrétan jobban zavart az, hogy hülyén beszél, mint az, hogy meg akar ölni. Ja, a láncfűrész! Felém lendíti!

Ösztönösen az arcom elé kaptam a karom, és aztán...

Amikor a fegyver hozzáért a kezemhez... darabokra tört!

Jaaa, tényleg! Most jut eszembe, nekem van ilyen fém izés képességem! Hah! Beszoptad lúzer!

A démon, ahogy látta, hogy széttörtem a fegyverét, megijedt, és hátrálni kezdett

- Ööh... kérlek ne ölj meg! - mondta, majd elrohant

Hmm... Képesség ide vagy oda, nem gondolnám, hogy én olyan ijesztő lennék...

Aztán lépéseket hallottam magam mögött. Megfordultam, és megláttam...