Titokzatos szobatárs ,BEFEJEZETT.

17. rész

Reggel felkeltem elintéztem a rutinom aztán felöltöztem egy itthoni szettbe. Reggeliztünk és utána átöltöztem és elmentünk Petrával Leához.

-Jó reggelt! Köszöntünk
-Nektek is.

Segítettünk elkészülni Leának aztán elvittük a gyerekeket Lea anyukájához meg apukájához és utána mentünk a megemlékezésre.

Lea szette:

Petra szette:

Én Szettem:

A megemlékezésen pont Lea beszélt.

-Köszönöm a rokonoknak, barátoknak, hogy eljöttek. Mindenki jól tudja, hogy Josh 2 éve halt meg édesanyjával és édesapjával együtt, vagyis majdnem az anyósommal és apósommal. Ahogy a temetésen is és az 1 éves halotti megemlékezésen szeretném ide hívni az én párom Josh García húgát és a gyerekeink keresztanyját és a barátnőmet Hanna Garcíát.

-Köszönöm Lea. Léptem mellé a mikrofonhoz. Ahogy a temetésen és a tavalyi megemlékezésen is alig tudtam szóhoz jutni ezért engedjétek meg úgy mint múltkor három dalba fejezzem ki azt amit érzek.

"Úgy szeretném meghálálni, két kezemmel megszólgálni. Azt, hogy felnevelt, dédelgetett, erő felett. Légy ezentúl mindig boldog. Míg én élek nincsen gondod, én vigyázok rád már ezután. Úgy szeretném meghálálni, vagy legalább megpróbálni. Mind, mind azt a jót mit értem tett az én anyám. Úgy szeretném meghálálni, két kezemmel megszólgálni. Azt, hogy felnevelt, dédelgetett, erő felett. Légy ezentúl mindig boldog. Míg én élek nincsen gondod, én vigyázok rád már ezután. Úgy szeretném meghálálni. Két kezemmel megszólgálni. Azt, hogy felnevelt, dédelgetett, erő felett.Úgy szeretném meghálálni.,,

"Drága édesapám bár még szólhatnál. Szívem szakad meg, hogy itthagytál.
Miért van az,hogy aki elment,nem jön vissza többé? Egy emlék marad csupán, de az élni fog örökké. Akinek szerető édesapja nincsen, nem lehet az boldog semmiféle kincsben. Te a jóságodat két marékkal szórtad, önzetlenül adtál jónak és rossznak. Mindig egy célod volt, a családért élni, ezt a halál tudta csak széttépni. Olyan szomorú nélküled élni, téged mindenütt hiába keresni. Téged várni ki nem jön többé, szeretni foglak mindörökké. Míg éltél nagyon szerettelek, érted mindent elkövettem. A tehetetlen fájdalom iszonyú, csak egy dolog szolgál vigaszul. Talán csillagként ragyoksz felettem, onnan is figyelve minden lépésem. Ma is úgy, mint régen, ő volna a menedékem. Minden, ami fáj, a szívem tépi, elpanaszolnám sorba néki. S fejem a vállára hajtanám, ha élne még az édesapám. Nem integet többé az elfáradt kezed. Nem dobog értem jóságos szíved. Számomra te sosem leszel halott, örökké élni fogsz, mint a csillagok. Egész életen át csendesen éltél, most a bánatot rámhagyva csendesen elmentél. Úgy mentél el ahogy éltél csendesen és szerényen, drága lelked nyugodjék békében. ,,

,, Odafent azt mondják nem rossz az a hely, de az árnyékod nem vitted el, itt a magunkét cipelni kell.
Odafent a bárányfelhők foltosak neked elhittünk oly sokat, hogy mi is lehetünk fontosak.
Játszuk azt, hogy csak úgy elbújtál dolgod van, csak nekünk nem szóltál keresed azt, amit az éjszaka elpakolt.
Mentél, mert a békéd máshol van bátrabb voltál, mint mi álmunkban eltévedt angyal, aki épp rajtunk gyakorolt.
Hova tűntél, mondd?
Tudtad rég, hogy miért nem stimmelt a könyvekben a szó, hogy a könyvben a só mire jó sose voltál földrevaló.
Kisimult, álmos távoli hullám a múlt minden dalban titkos alagút hozzád így megyünk, ez így alakult.
Játszuk azt, hogy csak úgy elbújtál dolgod van, csak nekünk nem szóltál keresed azt, amit az éjszaka elpakolt.
Mentél, mert a békéd máshol van bátrabb voltál, mint mi álmunkban eltévedt angyal, aki épp rajtunk gyakorolt.
Hova tűntél mondd?
Hova tűntél mondd?
Hova tűntél mondd?
Mondd meg nekünk, hol keressünk?
Hogy még egyszer beszélhessünk.
Játszuk azt, hogy csak elbújtál dolgod volt, csak nekünk nem szóltál keresed azt, amit az éjszaka elpakolt.
Hova tűntél mondd?
Nem féltél, mert a békéd máshol van bátrabb voltál, mint mi állmunkban eltévedt angyal, aki épp rajtunk gyakorolt.
Hova tűntél mondd?
Hova tűntél mondd?
Hova tűntél mondd?
Hova tűntél mondd?
Hova tűntél mondd?
Hova tűntél mondd? "

Amint elénekeltem a dalokat mindenki egy szál fehér rózsát tett a sírra.
Mindenki elment én pedig leültem a sírra. A következő pillanatban egy kabátot éreztem meg a hátamon. Felnéztem a személyre aki a kabát tulajdonosa és nem volt más, mint Christian.

-Sajnálom! Őszinte részvétem!
-Köszi.
-Megkérdezhetem, hogy mi van a sírra írva?
-Igen. Mivel anyum spanyol volt ezért az ő része spanyolul van írva. Az van ide írva, hogy Anita García született 1974. 06.23-án meghalt 2022. 11.20-án.
-Mi történt?
-Autóbaleset.

A következő pillanatban egy nem kívánatos személyt pillantottam meg.

-Szia szívem! Köszönt Levi.
-Menj innen Levi és ne hívj így. Álltam fel
-Mert akkor mi lesz ha nem megyek el?
-Beverem a képed. Mondta Christian
-Látom találtál egy új palit akit hülyére vehetsz úgy mint engem.
-Nem én vettelek hülyére téged. Te vettél hülyére engem.
-És az a nap?
-Nem én vezettem.
-Igaz, de én jártam rosszabbul.
-Ki mondta, hogy vezess úgy mint egy idióta és okozz balesetet? Nem én tehetek róla, hogy nem a fűbe estél. Nekem volt eszem és oda estem. Aztán mostmár takarodj mert rendőrt hívok különben.
-Jó van na. Ja és a pasid tudja, hogy ki vagy valójába? Hogy ki a bátyád és ki az unoka tesód?
-Igen tudja. Azt huzzál innen.

Levi elment.

-Haza kisérhetlek? Ha nem baj. Ideje lenne indulni.
-Rendben köszönöm.
-Kérdezhetek még valamit?
-Igen.
-Milyen balesetről beszéltetek?
-Volt egy motoros baleset és én a fűbe estem, de akkor is eltört a kezem. Azóta nem merek felülni a motorokra.
-Értem.

Mivel a temetőtöl nem lakunk messze ezért elsétáltunk haza.

-Köszönöm a kabátot és a haza kísérést is. Szia!
-Szívesen. Szia!

Bementem a házba kajáltam aztán elmentem fürödni és filmezni közbe bealudtam.