Életkép

Személysíség

Azon gondolkodom már pár perce, hogy teljesen az ellentéte vagyok annak amilyen vagyok valójában, és amit mások felé mutatok. Tudom, hogy "meg kell elégedni magaddal" meg " a saját stílus a jó", de valahogy ahogy görgetem a Tumblrt meg az ehez hasonló közösségi oldalakat, és látok egy -két képet rájövök, hogy igenis jobban szeretném magam valami más hajszínnel, gondolok itt szürkére vagy ombréra, fittebb alakkal, más, divatosabb, hippisebb, nagyobb méretű vagy bármilyen izlésemnek tetsző ruhadarabban, több sminket viselni, adni a külsőmre és az egészségemre, izgalmasabb élettel, hogy minden nap más élményeket szerezzek, ne mindig ugyanúgy teljen el, hogy ne csak mindig ugyanazzal a társasággal lógjak, hogy elmenjünk helyekre, hogy több romantikus és erotikus pillanatban legyen részem vele, hogy néha minden ok vagy alkalom nélkül meglepjen egy szál rózsával mert az romantikus, vagy hogy csak egyszerűen ne ilyen életképtelen lecsapott szúnyognak érezzem magam. Ne kényszerből tegyek dolgokat, ne kelljen mentegetőznöm semmiért, saját szabályaim szerint éljek, ne kelljen a baráti társaság előtt visszafognom magam csak mert ők nem ilyennek ismernek, nyugodt szívvel sétáljak az utcán, nem úgy, hogy végig a földet bámulom mert szégyenlem a külsőm. Vagy, hogy mindenki körülöttem elfogadja a stilusomat, az izlésemet, úgy zenei téren mint egyéb más témában, ne zavarjon senkit ha fekete cuccokba öltözök, vagy hogy ne kérdezzék meg a barátaim, hogy "minek fotózok le mindent", mert a válasz ugyanaz marad mindig: mert szeretem megörökíteni a pillanatokat amik soha többé nem lesznek már csak ezeken a fényképeken és mert egyfajta szenvedélyem, hogy bármit, de tényleg bármit lefotózok ha tehetem. Szeretném ha a barátom és ismerősök előtt se kellene rejtegetnem, hogy milyen vagyok, hogy igenis szeretem a furcsa dolgokat, a feketét, a sötétet, a rockot, a rengeteg kávé, az angolt minden mennyiségben, a sorozatokat, a Vámpírnaplókat, a lelkizős estéket, a cuki sms-eket, napozni, csinosan kinézni mások előtt is, addig babrálni valamivel amig meg nem csinálom, vagy, hogy szeretem ha nekem lehet igazam. Megvetek dolgokat, embereket. Rengeteg dolog van amit nem szeretek vagy utálok és kinyilvánítom. Vagy azt, hogy túl aggódó vagyok, szeretem ha törődnek velem vagy ha én törődhetek azokkal akiket szeretek. Szeretek utazni, szeretem bömböltetni a kocsiba a zenét, énekelni mindenféle lyricset. Szeretem az esős időt, az egész napos lustálkodást és még sok más dolgot amiket elég sokszor vissza fogok, mert ŐK nem így ismernek, ők egy másik énemet ismerték meg. De ilyen vagyok, és ha egyedül vagyok itthon, mindez, a stilus és a személyiség előtör és azt és úgy teszem ahogy szeretném arra a kevés időre.