Hosszú még az út

Vakon ---- Eleanor

(All Time Low- Kids in the dark) [Ha elhúzzátok a képet balra, akkor megjelenik majd a videó. Ez a továbbiakban is érvényes lesz.]

Köszöntök mindenkit, akit még mindig érdekel ez a történet.
A változás annyi lesz, hogy most nem csak kettő, hanem több szemszög is lesz. Mikor nem írom a szemszöget a címhez, akkor harmadik személyben írom.
Jó olvasást, remélem tetszeni fog.

✒✒✒

AZ EGYÁLTALÁN NEM TISZTA, HOGY HOGYAN IS ÉRKEZTÜNK MEG. Beszálltunk a kocsiba, majd a következő percben fénysebességgel száguldottak, és a többiek kiakadtak. Én szerencsére már részben hozzászoktam, de Lilyn kívül mindenki rosszul lett. A kislány pedig gyermeki örömmel figyelte az összemosódó tájat. Ábrázata mosolyt csalt az arcomra.

Apollón nagyban leszarva a sebesség határt kábé öt perc alatt juttatott el minket a sötétség otthonába. Alig láttunk valamit, de valószínűleg az is csak a napistennek volt köszönhető. Arról mondjuk halványlila dunsztom sem volt, hogy hogy talált ide, ha abban sem voltunk biztosak, hova jöjjünk, de már megtanultam, hogy az istenek hülyeségeibe nincs beleszólásunk. Az csak úgy van és kész. 

Mikor megálltunk a sötét helyen, Dominic kipattant a kocsiból, és... nos eléggé megviselte az utazás. A padló bánta. Mindegy, nem nekünk kell takarítani.

- Nyugi, a következőt már jobban fogod bírni- nyugtattam a lehető legkedvesebben. Valakinek csak tartani kell benne a lelket, miközben Brooklyn és Carlos röhögtek rajta. Te jó Zeusz, mikor lettem én ilyen kedves???

- Lesz még több is?!- nézett rám kétségbeesve. Nem úgy sült el, ahogy akartam.

- Bocs, haver, de...- kezdte Apollón.

- De?- nézett rá idegbeteg tekintettel Athéné fia.

- De nem volt kedvem lassítani. Rég vezettem már.

- Mondták már, hogy őrült vagy?- kérdezte a fiú.

- Utaltak már rá, illetve más szavakat is használtak rám...- pillantott felém, amit ignorálni próbáltam- de leggyakrabban azt, hogy észvesztően dögös vagyok- villantott egy ezer wattos mosolyt.

Dominic és én is csak a szemünket forgattuk, Brooklynból pedig kitört a nevetés.

- Te észvesztően dögös?? Ugyan már! Egy nagy nyálgép vagy, kidolgozott felsőtesttel. Harminc ugyanilyet hozok be neked az utcáról.

- De egyik sem lehet olyan isteni, mint én.

- Valójában- szóltam bele- elég sok istennel találkoztam már, és meg kell mondjam Erósz jobban nézett ki nálad.

- Te láttad Erószt?????- döbbentek le mind teljesen.

- Persze. Míg jó fej volt, vele, és Thanatosszal is sokat beszélgettem.

- Nori...- szólalt meg Kira, mire gyilkos pillantást lövelltem felé. Kimondatlan szabály volt köztünk, hogy senki nem mondhatja ki a becenevemet. Utáltam.- Vagyis... Eleanor. Ugye tudod, hogy Erószt csak nagyon kevesen láthatják?

- Egészen eddig semmi szarság nem volt az életemben, ami belezavarhatott volna, nem volt mit rejtegetnem. Így láthattam. És nem is jutottam szegény neje sorsára.

- Érdekesen hangzik ez az 'eddig'- morfondírozott a parasztság istene. Erre csak a leggyilkosabb sorozatgyilkos tekintetemmel ajándékoztam meg, és a néma figyelmeztetéssel, hogyha megszólal, akár isten, akár nem, kibelezem. Ez megtette a hatását, és inkább befogta a száját.