Amnézia

part1

Másnap felkeltem és azt hittem, hogy a tegnapi csak álom volt. De nem úgysn úgy csipogtak a gépek melletem. A kezem remegett. Nem értettem mi folyik itt. Kicsit homályosan látok. Valaki benyit a szobába. Ha jól látom hosszú fekete ruha van rajta. Mégegy ember belép a szobába rajta fehér kópeny volt. Lesütöttem a szemem.
-Nem...lehet, hogy még helyre jön.-mondta az idegen hang.
-Hölgyem. Annyira sújos az állapota ha még emlékszik is foszványokra sose fog teljesen mindenre. És haldoklik is.
-Nem értem miért kellet ezt tegye.-síró hangott hallottam. Az egyik szemem felnyitottam és láttam, hogy a fekete ruhás nő zokog. Nem értettem semmit.
-Sajnálom.
-Én sajnálom, hogy nem voltam ott időben...
Mivan?? Annyira de annyira nem vágom. Ezek rolam beszélnek? Vagy mivan?
Kinyitottam mind a két szemem és meg köszürültem a torkom.
-Khm
-Kicsim hát fenn vagy? Emlékszel rám?
Kérdön bámúltam az elém rohant nőre.
-Látja a saját anyára se emlékszik. 
-Nem érdekel nem fogom...-itt abba hagyta a mondatot mert látta, hogy nagyon is figyelem minden szavukat.-Tudja maga jól-fejezte be a mondatát.
-Rendben azért ha meg mondolná magát szoljon.-és ezzel kiis ment.
A nő leült az ágyam melleti székre ahol tegnap még egy kapucnis srác ült.
-Mondja-keztem bele a mondandomba-maga az anyám?
Erre a nő kitágult pupilákkal rámnézet majd a földre. Az arcáról lelehetet olvasni, hogy szonorú. Tehát beletrafáltam.
-Igen...en az anyukád vagyok.
-Meg...megkérdezhetem miért vagyok-körbenéztem mégegyszer- korházban?
-Erre sajnos...nem válaszolhatok. Van rá esély, hogy vissza térnek az emlékeid. De nem sok rá a garancia.
-És ugye rolam beszélgettek azzal a nővel?!
Erre picit hátréb tolta a székét.
-Én...azaz mi-helyesbitett-azt hittük még alszol.
Tehát ez egy nagy IGEN!
-Nem...nem aludtam. Elmkndaná kérem, hogy pontisan miről?
-Nem...nem tehetem és hívj anyunak.-sutogta a végét.
-Anya.-ez a 4 betüs szó valahogy nem ált a számra. Furcsa felkelni egy korházban asse tudva mi a neved miért vagy itt és most meg már egy vad idegen nőt le anyuzok.
-Driiing-Driiiing
📞
-Vegye csak fel-mutattam a táskájában lévő telefonra.
Ő:Halló?
Kis szünet.
Ő:Máris indulok. Nehogy elmozduljatok tartsátok ott ha leugrik akkor vége! Nem ugorhat le!
Mivan? Kinem ugorhat le honnan?? Össze vagyok zavarodva. Letette mellettem a nő azaz az "anyám" a telefont és össze pakolta a holmijait de nekem itt hagyott egy fotó albumót és egy kis rántott hust.
-Nekem mennem kell ezek itt a tieid és az ott a kedvenc kajád Zoe.-egy puszit nyomott a homlokomra és kiviharzott.
Odéb tettem a hust és az albumra pillantottam. Egy lány volt a képen. Asszem én lehettem. Kinyitottam és az elsö képen én és egy jóval magasabb sraccal állok. Ugy a 40-es éveiben járhatott akkor. Lehet...lehet, hogy ő az apám?
Na egyenlőre ennyi majd még folytatom😊😊