Hetalia: America x Reader

~1. Fejezet~

Óra közepe van. A folyosón csönd lohol. A termekben a tollak és ceruzák mozgatását lehet hallani, meg ahogy a tanár magyaráz az osztálynak, hol matekot, hol történelmet, és hol kémiát.

Tehát egy szép, csöndes, és mindennapi tavaszi nap volt.

"DE TANÁR ÚR MOST TEHETEK RÓLA HOGY BOLOND?" Mutattál a melletted mérgesen ülő fiúra az oldaladon, míg az igazgatóirodában, a székedről felpattantál, és az asztalra csaptál.

.....

Egy teljesen mindennapi, átlagos reggel.

"M-Miss [N-Név] kérem ü-üljön vissza a helyére..." Mondta remegve az igazgató, míg hátrább húzódott tőled.

Lassan visszahuppantál, amikor is a melletted ülő megszólalt.

"Nem én tehetek arról, hogy folyamatosan útban va-" Kezdett bele de megint felálltál.

"ÚTBA VAGY AZ ANYÁD VALAGA-"

Ilyenkor már a melletted ülő fiú is felállt.

"IGEN IS ÚTBA VOLTÁL. MIÉRT JÖTTÉL NEKEM?"

"MIÉRT ÖNTÖTTÉL LE FESTÉKKEL"

"MERT NEKEM JÖTTÉL"

Ilyenkorra az igazgató már az asztala alatt mondta sorra az imákat amikor is belépett valaki.

"BLOODY HELL NE VESZEKEDJETEK MÁR FOLYTON." Csapott az asztalra a drága diák önkormányzatos barátunk. Arthur. "Mint két gyerek esküszöm..." Dünnyögött, míg ledobott pár papírt az igazgató asztalára, és felsegítette.

"D-DE ARTHUR [NÉV] AZ AKI FOLYTON KÖTEKEDIK." Folytatta a fiú.

"ÉN KÖTEKEDEK??? MINDJÁRT EGY AKKORA KÖTEKEDÉST ADOK NEKE-"

"ELÉG." Mondta megint és egy szúró pillantással rátok nézve, és erre le is ültetek mint két kutya.

Az igazgató folytatta az imádkozást.

"Nah szóval." Kezdett rendet tenni Arthur. "[Név]. Te lehet túl pörögsz ezen."

"DE-"

"[NÉV]."

Csöndbe maradtál és elfordultál mérgesen.

"Alfred. Te meg kérj bocsánatot, ha már teljesen kék festékes az egyenruhája." Mondta a fiúnak melletted.

"DE Ő JÖTT NEKE-"

Arthur fejbe csapta, amitől elkezdtél győzedelmesen vigyorogni.

"Komolyan mondom.. Mi történt..?" Nézett rátok Arthur kicsit csalódottan, míg Alfred a fejét vakarta, te meg ránéztél. "Régen olyan jól kijöttetek.." Sóhajtozott míg folytatta. "Mindegy...  Ha lenyugodtatok, nyugodtan visszamehettek, mert a fesztivál nem fogja megfesteni magát. [Név] te pedig öltözz át." Nézett rád.

Sóhajtottál "Reeenndddbeeeeen anyaaaaaaaaaa~" Vigyorogtál rá, és felálltál, majd elhagytad a szobát.

Ez Alfredből is kicsikart gy kis kuncogást, és utánad nézett.

Arthur szúró pillantást vettet még egyszer Alfredra, majd azzal kiment a szobából.

'Régen olyan jól kijöttünk huh..' Gondolkoztál ezen míg öltöztél. Ez így is volt. Legjobb barátok voltatok.. Vagy vagytok. Nem tudod már.. Nem azt mondod, hogy most nem vagytok jóban, de ez már nem ugyan az...

Az egész ott ment tönkre, hogy Gilbert hülye buliján elcsattant egy csók. Senki sem tudott róla, kivéve Lovit, meg Lizet, hogy ti együtt voltatok. Boldog is voltál, el sem tudtad mondani mennyire, de aztán valami csak.. Változott... És hirtelen azt mondta hogy szakítani akar. Beleegyeztél. Nem is tudtál volna mit tenni ellene. Ha nem hát nem.. Azt mondta, barátok maradhattok. Ez volt a legjobb lehetőség amit láttál.  Nem mondod hogy nem sírtál. Sírtál egész sokat, és Lovi meg Liz volt az, aki nyugtatott téged mindennap.

~Visszaemlékezés~

Pár napra rá, miután szakítottatok, megláttad Alfredet Chloe-val... 

"Persze.." Mondtad míg nézted őket egy szomorú mosollyal. Chloe volt az osztály bezzeg gyereke. 'Bezzeg a Chloe így, meg úgy.' A legszebb lány az osztályban, okos, vicces, kedves. Mindenki szereti őt... Aaaahhh Francba... Érezted ahogy a szemed bekönnyesedik megint.

Lovi meglátott téged a távolból, és azt a két szerelmespárt is, és morgott egyet, majd gyorsan oda ment hozzád egy vigyorral.

"Hello deszka.." Mondta neked büszkén.

Rögtön elterelődtek a gondolataid, és felé fordultál.

"L-LOVI!" Sírtál neki. "Ne mááár... Q-Q"

"Oh nahát... Tényleg deszka!~" Hallottál pár srácot röhögni mögötted, amitől kicsit megugrottál.

"HÉ" Mondta Lovi hirtelen, és eléd állt. "Ő AZ ÉN BARÁTOM ÉS EZEK A MELLEK NAGYSZERŰEK KÖSZÖNÖM SZÉPEN. ELMEHETSZ A RÁKBA." Üvöltött hozzájuk míg mutogatott a mellkasodra. Lefagytál.

Miután a srácok duzzogva elmentek, Lovi visszafordult hozzád, és te vigyorogtál, amitől egy kicsit elvörösödött. "M-Mivan.."

"Nagyszerűeek huuuh?~" Mondtad neki egy macskafejjel, amitől fejbe vágott. "Ow.."

"Mehetünk végre órára..?" Nézett rád mérgesen, te pedig boldogan bólintottál és a terem felé mentetek.

Lovi titkokban boldog volt, hogy elterelte a gondolataidat, majd még hátra nézett Alfiera és a barátnőjére, majd sóhajtott és követett téged.

~Visszaemlékezés vége~

Felhúztad a testnevelés pólódat végül, majd kisétáltál a lányöltözőből.

Folyosón megláttad Alfiet aki közeledett feléd. Morogtál.

"Figyelj ummm... Bocsi hogy leöntöttelek festékkel.." Vakarta a tarkóját.

Kissé elfordultál szomorúan majd vettél egy mély levegőt, és rámosolyogtál. 

"Bocsi hogy neked mentem.." Mondtad neki egy lágy mosollyal.

Elmosolyodott és bólintott. "Semmi.~ Hé van kedved suli után megint bemenni enni egy burgert? Éhen halok.." Kezdtetek el menni a terem felé egy mosollyal.

"Jah.. Asszem.. Miért ne?"

Mi baj is lehet belőle?~