1. fejezet: Őrület, hogy szeretem

251 10 1
                                    

Gotham. A város, ahol vagy szegény, vagy gazdag vagy. De, ha te nem vagy egyik sem... Akkor sajnálom, de akkor halott vagy. Sokan ezt a várost úgy emlegetik, mint a bűn városa. És részben igazuk is van. Hisz itt tényleg sok a bűnöző, de akkor is van valaki, aki meg akarja szabadítani a várost a bűntől, ami megfertőzte. Az a valaki nem más, mint a sötét lovag. Senki sem látta még. Akik látták is, azok vagy csak egy árnyékot láttak, vagy tényleg látták, csak nem tudták elmondani senkinek, mert megölte őket. Nem volt, még élő ember, aki látta volna. Vagyis... Rajtam kívül nem volt. Az én nevem Stephanie Brown. Régen utca gyerek volta, amíg nem futottam össze a sötét lovaggal. És gondolom most arra vársz, hogy meséljem el a talákozást. Hát rendben! De figyelmeztetlek! Ez nem egy habos, babos, szerelmi sztori lesz! Hanem az életem legnagyobb faszságának a története. Kezdjük az elején!

5 éves voltam, amikor anyám és az apám lelépett. Azóta egyedül voltam a nagyvilágban. Senkit sem érdekeltem. Dehát mit is vártam? Ez itt Gotham! Itt mindenki leszarja az árvákat. Mindenki, kivéve Batmant.

20 éves voltam. Éppen mentem volna a sikátoron át a belvárosba lopni, mikor oldalról rámtámadt egy csöves, aki már hetek óta gyilkos tekintettel figyelt. Lefogott  és én elkezdtem ütni, rúgni. Még bele is haraptam a romlott tojás szagú karjába. De minden hiába volt. Úgy éreztem, hogy az életem most fog véget érni. Egy koszos, kihalt sikátorban, egy büdös csöves által. De nem így lett! Már majdnem megfolytott. Kezdtem elveszíteni az eszméletemet amikor a fejem mellet elsuhant egy fémbumeráng. Azt hittem, hogy halucinálok, de aztán észrevettem, hogy a csöves karjai szépen, lassan lecsúsznak a vállamon. A következő pillanatban egy hatalmas koppanás és a csöves máris a földön feküdt mozdulatlanul. Hátrafordultam és megláttam csóri hulláját. A ball szemébe bele volt ékelődve egy batbumeráng. Nem sokáig tudtam csodálni a lovag fegyverét, mivel elkezdtem szédelegni. Pár másodperc múlva már a földön is voltam. Mielőtt ájultan becsukhattam volna a szemeimet még láttam a tetőről leugrani egy fekete ruhás embert. A sikátori fénybe lépett és engem méregetett. Az arcát nem láttam rendesen, mert már nem láttam tisztán, de még mielőtt elájultam volna, láttam, hogy rámmosolygott.
Azt hittem, hogy nem fogok felébredni az után, hogy láttam körülbelül az arcát. De tévedtem.

5-6 órával később kelhettem egy sötét barlangban. Tele volt mindenféle kacattal meg egy csomó számítógéppel. Egy műtőasztalon feküdtem és előttem a sötétben megláttam a lovag köpenyét, amiből azt szürtem le, hogy előttem áll és figyel. Megijedtem. Ő kilépett az orvosi lámpa fényébe és megláttam az arcát. Gyönyörű volt! Ápolt fekete haj, csillogó zöld szempár... Olyan határozottnak látszott. Mintha tervei lettek volna velem.
- Ki vagy te? És mit akarsz tőlem? - kérdeztem ijedten.
- Nem lep meg az, hogy nem tudod az igazi nevemet. Mert senki sem ismeri az igazi nevem, de mindenki tudja, hogy ki az a titokzatos lény, akivel rémítik a szülők a rossz gyermekeiket. - jelentette ki a nyilvánvalót a sötét lovag.
- Igen! Tényleg mindenki ismer sötét lovag. De ki van a ruha alatt? - érdeklődtem.
- Egy rég elfeledett család, rég elfeledett tagja. A nevem már fabatkát sem ér. - jött közelebb hozzám.
- Félek ez nem válasz a kérdésemre. - jött vissza a bátorságom a szájaláshoz.
- Tényleg ennyire tudni akarod? - kérdezte tőlem, miközben annyira közel jött hozzám, hogy már nem láttam magam előtt mást, mint az ő gyönyörű zöld szemét.
- Igen! - feleltem félénken, de határozottan.
Ez után a válaszom után egyből lesmárolt. Meglepődtem. De érdekes módon élveztem. Olyan király volt! Hirtelen el is felejtettem, hogy ő az a férfi, aki kinyirt több száz férfit, nőt és gyereket. Nem is jutott eszembe, hogy ő mekkora egy szörnyeteg. Csak arra a kellemes érzésre tudtam gondolni, amit csók közben éreztem. Mikor meg eltolta magát tőlem a szemembe nézett. Kellemesen mosolygott, majd szóra nyitotta a száját:
- A nevem Damian Wayne!
Wayne! Ez a név régen sokat ért. De én úgy tudtam, hogy 9 évvel az előtt, hogy találkoztam volna vele, Bruce és Damian Wayne autó balesetben életüket vesztették. De ez nem is érdekelt. Csak a csókja és az a kellemes érzés, amit az alatt éreztem. Így hát nem is szóltam semmit. Gyorsan átkaroltam és megcsókoltam. Még most sem hiszem el. Őrület hogy szeretem!

Belezúgtam a sötét lovagba /Szünetel/Where stories live. Discover now