sós / jungkook

~

Nem tudom, mióta feküdtem egyedül, talán nem is volt fontos. Az ágyneműm gyűrött volt, én pedig összetört. Azt mondtad, hogy visszajössz, hogy nem hagysz egyedül olyan sokáig. Majd felültél arra a gépre, és többé nem láttalak.

Miért hagytál itt engem? Miért érted el, hogy belédszeressek, ha csak így eltűnsz, mielőtt bevallhattam volna neked, s önmagamnak? Miért?

Örökké a szívemben élsz majd. Hiányozni fog minden veled kapcsolatos dolog. De majd találkozunk. Ígérem, hogy találkozunk.
Méghozzá hamarosan.

~

Jungkook sosem gondolta volna, hogy szerelmes lesz. Sosem volt az az alkat, aki könnyen képes szerelembe esni valakivel, ő inkább csak a testi élvezeteket preferálta.

Egészen addig, míg meg nem ismert egy lányt, aki ellopta a szívét.

Te voltál az.

A fiú odáig volt érted. Mindenedért. A hajadért, a szemeidért, a bőrödért, az ajkaidért, a hangodért, a nevetésedért.
Mindent szeretett benned, de ezt sosem merte elmondani neked. Talán még magának sem vallotta be igazán.

Egy héttel ezelőtt boldogan újságoltad el neki, hogy nyertél egy utazást Londonba, így végre meg tudod látogatni az egyik internetes barátnőd.

Kook örült ennek, mégsem szívesen engedett el egyedül. Veled akart menni, de te ezt nem engedted.

Nem engedted, így most Te odafent vagy, Ő pedig idelent szenved a hiányod miatt.

A Londonba tartó repülőgép, amin utaztál, lezuhant.

Amikor Jungkook ezt megtudta, elájult, azóta viszont csak a szobájában fekszik az ágyon, zokog.

Senki sem tud segíteni rajta, de ő ezt nem is várja el. Tudja, hogy csak Te segíthetnél neki.

Bánja.

Bánja, hogy nem csókolt meg.

Bánja, hogy nem suttogta a füledbe, mennyire szerelmes beléd.

Bánja, hogy nem engedett a kísértésnek soha, amikor lett volna alkalma örömet okozni neked.

Bánja, hogy erős volt, mert félt.

Erős volt, ezáltal gyenge is.

És most már nem számít.

~