Bellamy és Clarke összetartozunk

első rész|Hiányzik

Bellamy:

Három hónap telt el a pramfaya óta. Három hónapja hagytam ott Clarkeot. Semmi kedvem nincsen bármihez is az ég világon és a tudat hogy Clarke meghalt kínoz belülről. Azt hogy OTTHAGYTAM őt. Raven mindig itt volt nekem de sose használtam ki ezt igazán. Nem állok készen. Fáj minden egyes gondolat és még a levegő vétel is. Az hogy sose tudtam elmondani neki mit is érzek valójában.

Ahogy egy könnycsepp gyűlt a szemem sarkába hallottam Emori hangját "Emberek kaja!" Nagy nehezen feltápászkodtam az ágyamból letöröltem a könnycseppemet és kiballagtam az 'ebédlőbe'. Ami igazából egy hosszú asztal volt 7 székkel. Monty próbálta a legjobbat kihozni az algájából de mindannyian tudtuk hogy semmihez fogható ez a földi ételekhez képest.

Már csak egy hely maradt Echo és Murphy között úgy hogy odaültem. Még ha meg is mentettem Echot így se voltam teljesen kibékülve azzal ha a közelembe volt. A gondolat hogy Ő előbb élte túl mint Clarke feldühített.

"A mai különleges menü: alga" mondta Monty bohókásan mire a többiek vagy nevettek vagy elmosolyodtak. "Váó olyan mint ha most hallanék erről először" jegyezte meg Murphy tipikus szarkasztikus hang nemében. De valamiért képtelen voltam nevetni és emberek között lenni.

Felálltam, megfogtam a tálam és már indultam volna el mikor egy kéz megragadta a csuklóm. Hátra pillantottam és Echo volt. Meglepődtem főleg azon amit ezután mondott

"Bellamy ne csináld ezt. Mindennap ezt csinálod. Elmész. Mi itt vagyunk neked és akármennyire is fájdalmas még 5 évig el kell tűrnöd minket. Szóval szedd össze magad Blake üljél vissza és egyél végre basszuskulcs." Blake? komolyan? hinni se tudtam a fülemnek. Ez tényleg Echo szájából hangzott el? Valamiért Clarkera emlékeztetett..és ez kiborított. De ahelyett hogy épp ésszel válaszoltam volna ezt mondtam

"Fogalmad sincs mit érzek és hogy min megyek keresztül ott hagytam azt akit...."rájöttem hogy inkább nem mondom ki "...egy olyan embert aki számomra fontos és ezzel hátba szúrtam. És értem hogy te ehhez már hozzá vagy szokva így azt se tudod felfogni hogy mit jelent ez a szó úgy hogy pont te ne mondd nekem mit csináljak!" mondtam mérgesen mint ha ő tenne mindenről.

Mindenki rám nézett és meglepettek voltak. "Bell, nyugodj meg ő semmiről se tehet.." folytatta volna Raven de félbe szakítottam."dehogynem nagyon is tehet sok dologról." mondtam sértetten és elviharzottam.

Volt egy ablak ahova sűrűn jártam. Ott volt egy szék és mindig odaültem és szemléltem a földet. Ilyenkor mindig felidéztem magamba az emlékeket.

Emlékszem amikor először pillantottam meg a hercegnőt. Akkor még vetély társat láttam benne. Még nem tudtam kiigazodni az érzéseimen...Aztán amikor Jaspert meg kellett keresni hozzám fordult ami meglepett de legalább közelebb kerülhettem hozzá hogy megismerjem a gyenge pontjait. Gondoltam ezt anno...Nem is sejtve miket fog kiváltani belőlem azokkal a szépséges szemeivel...Később amikor Atomot megölte hogy ne szenvedjen tovább akkor is láttam be mennyire erős is valójában. De mégse közeledtem felé...megszerezhettem volna de nem akartam a szerelemmel foglalkozni csak a hugommal és azzal hogy ha a többiek is lejönnek a földre ne kapjak a fejembe azonnal golyót. Ezen is ő segített..már akkor is megmentett....

Clarke:

Szia Bell, nagyon hiányzol...Mindennap rád gondolok. Megtaláltam a terepjárónkat. Most ebbe lakok. Visszajöttem Arkadiába itt találtam ezt az eléggé szét roncsolt rádiót. Biztosan nem működik de a remény hal meg utoljára, nem de? Remélem boldogan éled a napjaidat..és hogy visszajöttök..minél hamarabb..annyira sajnálom hogy nem jöttem rá időben mit akarok....és nem mondtam el..

--------------------------------------------------1 évvel később----------------------------------------------------------

Bellamy:

Sokkalta jobban vagyok kezdek túl lépni Clarkeon. Most már egy szép emlék és örökké a szívemben él. Egy részem örökké szeretni fogja és szereti is. Echoval egyre többet beszélünk és megbocsátottam neki. Raven Emorit tanítja mérnökös dolgokra. Murphyt ritkán látni mióta összeveszett Emorival.

"Szia Bellamy" köszönt Echo egy mosollyal az arcán megszakítva a gondolataimat. "Hello" mondtam és közbe kimentem a szobából és Echoval az oldalamon sétáltunk a folyosón a 'közös' szoba felé.

Monty Harper és Raven épp beszélgettek az asztalnál Emori még aludt Murphy pedig valahol a gyűrű egyik pontján volt, egyedül. "Sziasztok" köszöntünk szinkronban Echoval. "Valaki boldognak tűnik mégis mi történt?" jegyezte meg Raven nevetve. Én csak mosolyogtam majd mi is leültünk.

Clarke:

"Jó reggelt kis sötét vérűm"

"Jó reggelt Clarke"mondta Madi egy örömteli mosollyal az arcán.

Madivel nagyon szerettünk Shallow Vallyben élni. Csak én és ő. Ugyan nagyon hiányzott Bell de mégis boldog voltam. Nagyon szeretem Madit, ő tart életben és igazából Bellamyval mindennap 'beszélek' szóval, nincs okom szomorkodásra.

"Na, mit reggelizzünk Madi?" kérdeztem mosolyogva de mind a ketten tudtuk hogy ételre túl sok lehetőségünk nincs ugyan de akkor is vicces volt eljátszani a gondolattal hogy választhatunk. "Bogyókat...hmm..hallal?" kérdezte kuncogva "Tökéletes" válaszoltam elégedett mosollyal.

Többnyire így teltek a napjaink. Madinek mindent elmeséltem az Arkról, a többiekről ,a háborúkról ,Alieről és még Bellamyról is..Bár konkrétan sose jelentettem ki hogy ,mit érzek iránta. Főleg azért mert nem pont egy kislánnyal aki nem mellesleg, az ÉN kislányom fogom megvitatni a szerelmi életemet.

-------------------------------------------2199 nappal pramfaya után-------------------------------------------------

Clarke:

Hey Bell, már több mint egy éve vissza jöhettetek volna..miért nem jöttetek? Az egyetlen zöld ponthoz kell jönni, mondd Ravennek. Alig várom hogy lássalak majd...Ó azt hiszem látlak ne is törődj azzal amit mondtam.

"Madi! Gyere hazajönnek!"ordítottam Madinek. Évek óta erre várok és most eljött ez a pillanat.El se bírom hinni hogy valós. Annyiszor megálmodtam már hogy eljön...

Várjunk csak...ez sokkalta nagyobb mint az a rakéta amivel letudnának jutni.."Madi hozd a puskámat!" Amint Madi ideért a puskával, annak nagyítójába bele pillantottam, és láttam a feliratot "Eligius" tudtam hogy ezek nem ők. "Madi nyomás a terepjáróba és menj a barlangba!"

Igazából ez lenne az első rész nem akartam itt még elmenni az eredeti sztoritól mert tetszett de a következő részben lesz a nagy találkozás ezt inkább csak egy "bevezető" szerűségnek szántam. Ha tetszett szavazzatok :)