^APRÓ GONDOLATAIM^ °KPOP YAOI ONESHOTS°

Édes Szerencsétlenség [VKOOK]

*Jungkook szemszög *

Szememet törölgetve lépek ki a kapunkon,felhúzom a kapucnim és elindulok arra szörnyű helyre amit iskolának neveznek. Utálok oda járni, folyamatosan szekálnak, bántanak. Még a saját bátyjám is. Mióta anya  meghalt szőrnyűbb a helyzet. Apa azóta mindennap megver mert azt hiszi miattam történt az egész. Aznap kosár edzésem volt és eltörtem a lábam.. Értem sietett de egy részeg beléhajtott és átszakítva a szalagkorlátot az árokba zuhant, mire kiértek a mentősök már életét vesztette.. És én ott maradtam törött lábbal, anya nélkül. Apa azóta mindig mondja ha nem vagyok olyan béna anya még mindig élne...
Visszaemlékezésemből az ébresztett ki hogy megérkeztem a sulihoz. Lépteimet felgyorsítva besiettem  termünkbe és ledobtam magam  helyemre. Egyszer csak  hallom a szokásos mondatokat:
-Nézzétek itt van az a nyomorék Jeon! Amint Suga ezt kimondta
Röhögés tört ki a terembe és  papír galacsinok száza repült felém. Már megszoktam.. Ez mindennapos.
De egy valaki sose csinálja.. Az előttem ülő Taehyung.. Ő sose szekál.
Őt mióta megláttam tetszik. De ezt sose mertem elmondani neki

Hála a jóégnek belépett a tanár.

Az órák gyorsan elteltek. Amint meghallotam a csengőt ami az utolsó óra végét jelezte elindultam kifele a teremből.
Egy éve vagyok erősen depressziós. Nem telik el úgy nap hogy nem vágnám magam. És ezt megelégeltem, napok óta forgatom a fejemben az öngyilkosság gondolatát. Senkinek se hiányoznék.. Nincs értelme élnem.. És ma elég erősnek érzem magam ahoz hogy megtegyem.. És gondolom senki se fog meg akadályozni engem.Gyorsan kisiettem   az épületből. Fejembe húztam kapucnim és elindultam a legforgalmasabb útszakasz irányába, átgonfoltam az életem boldog perceit meg azokat a pillanatokat amikir még boldog voltam.. mikor a járda szélehez értem egy utolsót nyeltem. Bocsáss meg anya! - néztem az ég fele majd leléptem a forgalmas úttestre. Mögülem hallotammég   egy erőteljes hangot ami a nevemet kiáltotta de ezután éles fájdalom és sötétség.
Elütöttek...

*Taehyung szemszög*

Napok óta figyeltem Jungkookot ahogy bántják, szekálják és minden más. De nem akartam szembe szállni Sugával, mert úgyis én jövök ki rosszabbul.. Főleg, hogy ő itt a nagykutya szóval még a kis "csatlósai" is nekem ugrottak volna... Nade Jungkook napról napra zárkózottabb és  tehetetlenebb.. Azt gondoltam utána járok a dolognak. Annyit tudok, hogy egy éve elvesztette az anyukáját, és a családjába is
mindenki őt okolja az törtétekért.. Pedig nem ő volt a hibás.. Pár napja észrevettem a rengeteg vágást a bal karján.. Nagyon megijedtem hogy nagyobb kárt fog okozni magában.. Amióta gimibe először megláttam azóta borzalmasan bele szerettem, de sose mertem beszélgetni vele,pedig lehet  kicsit jobb lenne hogyha  valakivel jóba lehetne ... Ezért arra jutottam hogy ma követem és beszélek vele, biztos jót fog tenni neki.

Amint kicsöngettek az utolsó óráról, gyorsan össze pakoltam a cuccaim, és Jungkook után eredtem. Kicsit lemaradtam tőle hogy ne vegyen észre.
Miután már egy jóideje követtem megált. Ekkor rájöttem  mi járhat a fejébe. Az öngyilkosság... Felnéztem és ráeszméltem hogy Szöul egyik legforgalmasabb útszakászánál vagyunk.. Nem hagyhatom hogy  öngyilkos  legyen! Meg kell mentettem!
Elkezdtem felé szaladni, ekkor lelépett a járdáról,és láttam hogy egy kamion éppen felé tart. Méggyorsabbra vettem a tempóm,de hiába amikor odaértem elütötte a kamion.
JUNGKOOK! - kiáltottam nevét.
Nem nem nem nem halhatsz meg!
Odaszaladtam élettelen testéhez és lehúztam az útról. Megnéztem a pulzusát és bár gyengén de még volt neki. Azzonnal tárcsáztam a mentőket, akik hamarosan megis érkeztek. Gyorsan berakták Jungkookot az autóba és megkértek hogy menjek be vele. Beültem a mentőbe és elindultunk a kórház irányába. Amint beértünk, Jungkookot azonnnal az intenzív osztályra szállították, engem pedig leültettek a terem elé. Csak ültem és vártam rá, ez ment órákig. És jött a pillanat, mikor megláttam amint egy hordágyon beviszik  a kórtermébe. Besiettem utánuk. Beszéltem az orvosával és megtudtam hogy kómába esett.. Éreztem hogy könnyek csorognak le arcomon. Miután az orvos kiment, Jungkookhoz siettem, és le ültem az ágya melleti székre. Szörnyű látvány tárult elém mikor megláttam.. Mindenhol bekötözve, tele sebbekkel feküdt ott előttem.. Nem kellett volna hogy ez megtörténjen.. Ha szembe szálok Sugával most nem feküdne itt.. Ajj miért vagyok egy félős idióta, fakadtam sírva és megszorítottam  Kook kezét.
Csak gyógyulj meg! 

/4 nappal később/

4 nap telt el az incidens óta. Kook azóta is kómában van. Folyamatosan arcát nézem hogy mikor mozdul csak egy picit is.. Nem szeretném elveszíteni. Nagyon fontos nekem...
Miközben arcát fürkésztem észre vettem valamit. Pára jelent meg a lélegeztető maszkon! Ezek szerint életben van!!

*Jungkook szemszög *

Semmire nem emlékszem a négy nappal ezelőtt történtekre.. Vajon meghaltam? Vagy még csoda folytán életben vagyok? Ekkor meghalottam a melletem lévő műszerek csipogását, és egy hangot aki a nevemet mondja.
Nagy nehezen kinyitottam szemeim, és megláttam egy velem egykorú fiút.
Ő hozhatott be? Nem tudom valószínűleg igen. De várjunk ő ismerős nekem! Ez Taehyung!! Levettem a maszkot és halkan erőtlenül  megszólítottam:
-Taehyung..
-Úristen Jungkook életben van!!
-Hol vagyol és hogy kerültem ide?
-Kórházban vagy és én mentettelek meg.
-De miért mentettél meg? Hisz te is utálsz nem? Amúgy mióta vagyok itt?
-Jézusom én nem utállak, én csak nem mertem szembe szállni Sugával...
És 4 napot töltöttél kómában... És én végig itt voltam veled...
-De miért? Mit számítok csak egy depis vagyok a sok közül.. Senkinek se vagyok fontos még a családomnak se... Akkor neked miért?
-De nekem igenis fontos vagy! Mióta bekerültünk a gimnáziumba azóta figyellek...csak nem mertelek megszólítani mert féltem. És én szerelmes vagyok beléd Jungkook...
Ekkor könnyek gyűltek szemébe és lehajtotta fejét..
-Hát ezt nem gondoltam volna hogy valakinek fontos lennék.. Köszönöm hogy vigyáztál rám!
Ahogy ezt kimondtam a szivem egyre jobban verni kezdett .. Elkell mondanom neki hogy igenis tetszik és én is figyelem őt..
-Tae.. - szólítottam meg.. El kell mondanom nekem is valamit..
Te is bejössz nekem!
Összedtem minden erőmet  és felültem.
- Tényleg? - szipogta
-Igen tényleg!- lassan ahogy tudtam megöleltem. Nem habozva vissza ölelt. Melegség töltött el hogy valaki igazán szeret... Nem tudtam elhinni hogy egy baleset hozott közel egymáshoz!
Ekkor gyorsan magamhoz húztam és lassan megcsókoltam,szinte azonnal vissza is csókolt. Szóval ez az az érzés amikor szeretnek. Rég nem éreztem ehez hasonlót.
Szeretlek Kim Taehyung!!

Sziasztoook! Igen nyitottam egy könyvet a oneshotjaimnak! Már réggeben szerettetem volna egy ilyen könyvet de csak most vettem rá magam hogy elkezdjem! És aki ihlette a könyvet az MinBekka ő borzalmasan jó oneshotokat ír! Nagyon ajánlom annak aki még nem ismeri! Én nagyon felnézek Bekkára! Egy nagyon aranyos lány is egyben! Ha időtök van olvassatok bele a könyveibe!

Ez az első oneshotom ebben a könyvben! Remélem tetszik! Ha tetszik kérlek jelezéttek egy voteal vagy akár egy kedves kommentel/ véleménnyel!  Nagyon sokat jelent nekem!
Melyik párossal legyen a következő? Komentben írjátok meg az ötleteiteket! A banda mindegy!
Legyen szép napotok!

~Doro