Helyesírási segédlet

A párbeszédekről

Egy regény dinamikusságához és élvezhetőségéhez nagyban hozzájárulnak a megfelelő párbeszédek. Párbeszédeket könnyű írni. Jó párbeszédeket viszont már kissé nehezebb.

A formai követelményeken felül fontos figyelni arra, hogy a dialógusok megteljenek élettel, és az olvasó egy pillanatra se essen ki belőle, úgy érezze mindvégig, hogy létező emberek beszélgetésének a tanúja. Az interneten számos cikk foglalkozik a párbeszédek formázásával, hova kell rakni pontot, és hova nem, de nagyon kevesen foglalkoznak ennek a témának a kapcsán azzal, hogy miként lesz az adott párbeszéd valódi párbeszéd.

Most mind a kettő témába belemegyünk kicsit.

Formai követelmények

A legtöbb helyen három szekcióra szokták bontani a párbeszédek helyesírását, mi most hozzácsapunk egy negyediket is.

1. Mikor az elbeszélői rész nem állja meg külön a helyét (önmagában olvasva nem értelmes mondat)

– Te meg vagy őrülve, Kate – mondta Jane.

– Most miért mondasz ilyet nekem? – kérdezett vissza Kate felháborodottan.

– Nem tudom. Talán mert tényleg bekattantál! – emelte fel a hangját Jane.

Vizsgáljuk meg a fenti párbeszédet két szempontból.

Mondatvégi írásjelek és kezdőbetűk

A fenti kis párbeszédben látható, hogy a három elhangzott mondat különbözőképpen ér véget. Az elsőnél egyáltalán nincs mondatvégi írásjel, a másik kettőnél pedig kérdőjel és felkiáltójel van. Az egyetlen, ami egyforma a fenti beszélgetésben az, hogy az elbeszélői rész egyik helyen sem alkot önálló mondatot, ezért kisbetűvel kezdjük. Amennyiben a párbeszédben elhangzott mondat kijelentő, és a hozzákapcsolt elbeszélői rész nem alkot önálló mondatot, a pontot nem kell kitenni a párbeszédben elhangzott mondat végére, minden más mondatvégi írásjelet viszont ki kell tenni.

Gondolatjelek és szóközök

A párbeszédben elhangzó mondatokat mindig gondolatjellel kezdjük. Ezt nagyon sokan tévesztik a Word miatt, ugyanis a kezdő kötőjelet nem cseréli gondolatjelre a program, ezért a legtöbben ezt úgy is hagyják helytelenül.

A gondolatjelet Windows rendszeren a billentyűzet Alt+0150 kombinációjával lehet elérni a legkönnyebben.

A párbeszédet kezdő gondolatjel előtt nem kell szóközt ütni, de utána igen, és csak ezután szabad indítani a mondatot. Az elbeszélő rész hozzácsatolásánál is mindenképpen gondolatjelet kell használni, itt viszont már előtte és utána is szóközt kell ütni.

2. Mikor az elbeszélői rész megállja a helyét külön mondatként (önmagában olvasva is értelmes mondat)

– Te meg vagy őrülve, Kate. – A kijelentés haragot szított Kate lelkében.

– Most miért mondasz ilyet nekem? – Dühösen csengett a kérdés.

– Nem tudom. Talán mert tényleg bekattantál! – Jane is ingerültté vált.

Ebben az esetben a párbeszédekhez csatolt mondatok, külön is értelmezhetőek, ha önmagában olvassuk őket, nem támad hiányérzetünk. Ezért minden esetben nagybetűvel kell kezdeni őket, és az előttük elhangzott mondatokat is ennek megfelelően le kell zárni. Kijelentő mondat esetében itt ki kell tenni a pontot, lásd az első mondatnál: