Kady élete sosem volt egyszerű, de új erejével újfajta megpróbáltatásokkal is szembe kell néznie. Az új erő új barárokat és szerelmet is eredményez. Megbírkózik ezzel az aki egész életében egyedül állt? Dühe áldozata lesz vagy falkatag? Theo Raeken...
Gyermekként rengeteg mesét hallhatunk ugyanazon séma alapján. Van bennük egy hős, egy gonosz és egy hihetetlen történet, ami úgy megtanultat velünk egy leckét, hogy közben észre sem vesszük. Jelenleg az én mesém nem a boldogan éltünk még meg nem haltunk rész felé halad.
Idegesen szaladtam át a Beacon Hills-i erdő sűrűn álló fái közt, miközben az arcom és a testem még mindig égett az ütéseitől. Minden egyes lépésemnél a tüdőm megállásért kiáltott, de az most nem lehetséges.
- Kadence! Állj meg vagy esküszöm, hogy most használod utoljára a lábaidat. – a következő pillanatban egy sörösüveg csapódott a mellettem levő fának, amitől egy pillanatra megtorpantam, majd elkezdtem még gyorsabban futni. Minden tompa lett, csak a saját zihálásomat hallottam, a félelem átalakult adrenalinná és ezzel a fájdalom is eltűnt. Egy kisebb emelkedőn megpillantottam egy barlangot. Zilált loboncom mögül gyorsan hátrapillantottam és mivel kellő távolságban volt az apám, így a fák mögött el tudtam osonni a barlang bejáratáig talpam alatt a száraz faágakat tördelve.
Éjszaka lévén a barlangban csak a Hold szolgált némi fényforrásként, nyirkos volt és jó pár fokkal hidegebb, mint odakint, de nem volt más választásom. Egy űzött vad voltam. Éreztem, ahogy a szám széléről csordogál a vér az eddigi ütések miatt. Ahogy kicsit beljebb sétáltam, hogy elrejtőzzek a sötétben morgást halottam magam mellől. Oldalra kaptam a fejem és megláttam életem első farkasát. A bundája ennél már aligha lehetett volna feketébb, a szemei arany színben világítottak és a mérete.. nem láttam még élőben farkast, de nem hiszem, hogy mindegyik ilyen hatalmas. A kézfejemmel lassan letöröltem a szám széléről folyó vért miközben még mindig az előttem morgó állatot figyeltem.
- Kadence!- A barlang bejárata felé kaptam a fejem, ahogy meghallottam az apám méreggel teli hangját teli torokból a nevemet kiáltva. Elöntött a harag, így fújtatva egyenesen a farkas szemébe néztem.
- Kint egy vadász, bent egy farkas. Komolyan már csak Piroska hiányzik a sztoriból.- tártam szét a karjaim, de szinte azonnal megbántam, mert a mozdulattal együtt éles fájdalom hasított az oldalamba, amit egy furcsa fintorral nyugtáztam. A farkas közelebb jött, viszont már nem tűnt olyan idegesnek, mint az elején. Tartottam vele a szemkontaktust, viszont a tehetetlenségem okozta düh mellett a tudatomba férkőzött más is. Félelem.
- Vagy te, vagy az anyád, Kadence. – hallatszott be apám egyre bosszúsabb hangja – Elutazok hozzá és megkaphatja helyetted. Tudod, hogy mindig állom a szavam. – Ez volt az a pont, mikor teljesen ki tudtam zárni a félelmemet, helyette viszont dühös voltam, nagyon dühös. Észre sem vettem, hogy összeszorítottam az állkapcsom, csak akkor mikor feleszméltem az előttem álló farkas értetlen felmordulására.
- Tudom, hogy hülyeség hozzád beszélni - túrtam idegesen az összegubancolódott hajamba – De az ott odakint – böktem fejemmel a barlang nyílása felé- Érthetetlen okokból ki nem áll minket az anyámmal. Vagy én, vagy ő, szóval legalább addig ne falj fel, amíg meg nem teszem ezt érte, rendben?
Emelt fővel sétáltam ki egyenesen az őrjöngő hang tulajdonosa felé, aki éveken át megkeserített. Aztán pedig a Beacon Hills-i erdő az én testem ütlegelésétől volt zajos.
Levegőt kapkodva ültem fel az ágyon. Még akkor sem tudtam volna bebeszélni magamnak, hogy ez csak egy álom volt, ha nem egy idegen ágyban feküdtem volna a piszkos, vérfoltos szakadt ruháimban. Idegesen pásztáztam körbe a szobában. Épp felpattantam, hogy válaszokat keressek, mikor egy sötét hajú férfi lépett be az ajtón meglepett arckifejezéssel
- Nem hittem volna, hogy túléled.
- Akkor miért mentettél meg? –zörrentem rá idegesen. Mintha az érzéseim sokkal felfokozottabbak lettek volna – Ne haragudj csak..- sóhajtottam egy nagyot – Ki vagy te?
- Derek Hale, az alfád.- közölte velem, mintha ez olyan nyilvánvaló lenne.
- Kady Wood, a lány, akinek gőze sincs, hogy mi történik. – Ahogy kimondtam ezt a mondatot körbepillantottam és megakadt a szemem valamin, a tükörképemen. A szemem aranysárgán világított az arcomon pedig az összes sérülés eltűnt. Döbbenten tapogattam az arcomat, majd beugrott az állat, amit a barlangban láttam.
- Szóval akkor...most én is farkas leszek? – kérdeztem suttogva, mire Derek, akitől minden egyes perc után egyre jobban tartok megfordított a vállamnál fogva, majd a szemeim fürkészése közben megkérdezte
- Tudsz a vérfarkas átokról?
- Chh.. mintha nem tudnád – söpörtem le magamról kezeit – Te voltál az a nagy fekete farkas a barlangban arany szemekkel nem igaz?
Derek résnyire nyitotta a száját, majd becsukta és megfeszített állkapoccsal megvillantotta nekem szemeit. Vörösek.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Két napja egy ismeretlen vérfarkast hallottam üvölteni, de csak téged találtalak vérbe fagyva. Ha nem változtatlak át, halott vagy. A helyedben megköszönném. – tette karba a kezeit. – Mit kerestél olyankor az erdőben?
- Két napja? Már két napja ki vagyok ütve? – hagytam figyelmen kívül kérdését, mire ő morogva egy aprót bólintott – Akkor már két napot lógtam az új sulimból- fújtattam idegesen
- Ki vagy te? – kérdezte én pedig mindent elmondtam, amit úgy gondoltam, hogy jogosan tudnia kell.
A következő öt napban Derekkel voltam, a házában az erdő közepén. Ez tényleg majdnem ugyanaz, mint a Piroska és a farkasban. Csak a nagyit és a kotnyeles unokáját kiírták a történetből. Derek segített fejleszteni az újonnan jött képességeimet és mindent elmondott, amit a vérfarkasokról és Beacon Hills összes természetfelettiéről tudni érdemes. Egyik este azonban haza osontam és Derek parancsára átvittem az összes cuccomat hozzá, mivel ma este el kell utaznia hosszabb időre és szerinte az erdőben könnyebben kontrollálom magam, ha eljön a telihold.
- Holnap ne felejtsd el mit tanítottam és az első dolgod legyen..
- Tudom-tudom keressem meg Scott McCall-t- vágtam szavába egy szemforgatás kíséretében, mire Ő csak elmosolyodott
- Pontosan és vigyázz az ismeretlen vérfarkassal.
Holnaptól ismét egy új iskolával kell szembe néznem, új emberekkel, és az új önmagammal. A bennem levő szörnyeteg alakot öltött, amivel csakis én tudok megbirkózni. Nincs szükségem McCall falkájára.
