December 24

Az igazi szeretet ereje

December 24

Karácsony az év legforgalmasabb napja az eladók körében. Utolsó pillanatban megvett ajándékok, az ebédhez beszerzett hozzávalók biztosítása, a finom süteményekhez való élesztő beszerzése. A kasszánál méteres sorok, mindenki kapkod, hogy időben hazaérjen és elvégezhesse az utolsó simításokat a díszítésen, a karácsonyfán. Sőt! Vannak olyanok is, akik szülinapra készülnek, vagy már szilveszterre vásárolnak alkoholt, konfettit. Az emberek mosolyogva dúdolják a karácsonyi dalokat, közben elgondolkodva nézik a polcokon lévő választékokat, amiket elég sűrűn tölteni kell az ott dolgozóknak.
Jeon Jeong Guk viszont nem volt vidám. Egyáltalán nem hozták lázba a csillogó dekorációk - Nem rég ő túlórázott azért, hogy
Fent legyen minden csecsebecse. Ő nem dúdolta a karácsonyi dalokat, nem izgult azon, hogy mikor ér haza. Nem várta otthon senki, csak egy lusta macska, és egy kintről kicsit kivilágított, de belül sivár ház. Odahaza nem bajlódott az ilyen dolgokkal, két hét hét is le kell szedni. Egy kis karácsonyi sütin kívül a hűtőben sem volt talán más étel, azt is az anyukája hozta neki tegnap. JeongGuknak December huszonegyedike is egy átlagos nap volt, több munkával. Kiskorában nem volt az, mindig várta, hogy ki csomagolhassa a Jézuskától kapott ajándékokat. De valami megváltozott, és JeongGuk már nem tudta élvezni tovább a karácsonyt. Ezen a napon vesztette el kishúgát, aki még csak kilenc éves volt akkor. Gyűlölte a leukémiáját, és a kislány halála csak mégjobban rátett. Utálta az egész betegséget, és legszívesebben azt kívánta volna, hogy ő menjen a húga helyett. De ez sajnos egyáltalán nem ilyen egyszerű. Sajnálatos módon ez az élet rendje, és az embereknek meg kell tanulniuk így élni.

- JungKook, kérlek segíts feltölteni Jinnek a játék részleg polcait, panaszkodnak, hogy lassan kapják meg azt, amit szeretnének. - az ötvenes éveiben járó férfi halántékát maszírozva nézett legfiatalabb dolgozójára, mielőtt tovább állt volna. Habár sokkal több a bevétel mint az év többi napján, több problémával is jár, amiből a főnök is jócskán kap.
JeongGuk sóhajtva egyet igyekezett barátja segítségére. Jin egy nagyon jószívű és szeretetre méltó srác. Ő segített JeongGuknak munkát találni, ő nála szállhatott meg egy időre, mikor el kellett költöznie otthonról, de albérletre még nem volt elég pénze. Nemi identitása miatt az apja kiutálta a családból, csúnyábbnál - csúnyább jelzővel illetve egyszem fiát. Viszont JungKook ezt nem bánta. Mindig is úgy volt vele, hogy számára azok az emberek a fontosak, akik feltétel nélkül szeretik őt. Ilyen a fiatal fiú édesanyja is, és habár nincs annyira benne a modern világban, kézzel lábbal próbálkozik tartani a kapcsolatot gyermekével.

- Jöttem segíteni. - intézte szavait szőke barátjának, aki amint meghallotta a már jól ismert mély hangot, mosolyogva fordult munkaruhába bújtatott barátja felé.
- Köszi, az rám férne. Van egy csomó doboz  amit ki kéne még pakolni. - Mutatott a többi dobozra a sor végén, ő pedig odasétálva munkába is kezdett. A Barbiek pakolásával eléggé meggyűlt a baja, sokan voltak és borultak össze vissza a kis dobozok.

- Basszus! - szitkozódott valaki a barna hajú mögött, mire ő felvonva a szemöldökét fordult meg, hogy megnézze kinek is van ilyen csúnya szája. Mögötte egy kis termetű srác próbálta elérni a legfelső polcon lévő plüss kengurut, de sehogy sem tudott olyan magasra nyújtózni. Talán fel kéne hoznia a főnöknek, hogy szerezzen be pár sámlit.

JeongGuk a szürke hajú mögé lépett, majd egy könnyű mozdulattal nyúlt fel a legfelső polcig, hogy levegye azt a plüsst, amit a fiú eredetileg szeretett volna.

- Tessék. - nyújtotta oda neki a játékot, mikor a srác meglepetten fordult hátra.

- Köszönöm. - Hajtotta le a fejét zavarában. JungKook ezt igazán aranyosnak találta. Kissé pufókabb arca tökéletesen illett alacsony test magasságához, és elegánsan megcsinált hajához. Pont JeongGuk esete. Persze még reménykedni se mert volna, hogy valaha úgy szólítsa le a helyes teremtést. Hisz kinek kéne egy szegény bolti eladó? Semmit se tudna megadni neki, sokszor túlórázik egy kis plusz pénz reményében. Az előtte lévő fiú ráadásul igen jól öltözött is volt és látszott rajta, hogy egy ápolt fiatalember.