-... És boldogan éltek, amíg meg nem haltak.- fejeztem be halkan, részben azért, mert a gyerekek többsége már aludt, nem mellékesen pedig azért, mert már eléggé kiszáradt a torkom a körülbelül fél órája tartó felolvasástól. Egyetlen egy kisfiú volt még ébren, aki eddig egyszer sem tudott a többiekkel együtt nyugovóra térni. Bár ezen nem is csodálkozom, tüdőgyulladással küzdve, én sem tudnék aludni.
A mesekönyvet feltettem a polcra, majd előkerestem a hőmérőt és a köhögő gyerek homlokához nyomtam. Némán szurkoltam, hátha lejebb ment láza a gyógyszere bevétele óta, de a harminckilencen túl lévő számot meglátva elszállt minden reményem. Szegény, ma se fogja tudni kialudni magát. Már kapcsoltam volna le a villanyt, amikor egy erőtlen hangocska a nevemet szólongatta.
- Igen, Yongsoo?- fordultam vissza hozzá.- Mit szeretnél?- figyeltem kérdőn piros arcát, amikor próbált felülni az ágyában. Gyors léptekkel mentem oda, hogy segíthessek, de elutasítóan lökte félre kezemet.
- Meg tudom csinálni egyedül is!- makacsolta meg magát, majd büszkén tette keresztbe vékony karjait mellkasa előtt, amikor sikerült neki.
- Mit szeretnél? Fáj valamid?- guggoltam le ágya mellé.
- Nem, csak kérdezni akarok valamit.- pillantott rám csillogó szemeivel.
- Hallgatlak.- mosolyodtam el határozottságán.
- Úgy fejezted be a mesét, hogy boldogan éltek, amíg meg nem haltak...- piszkálta az infúziót lekötő fáslit és tapaszt.- Szerinted itt bárki élhet boldogan, addig ameddig meg nem hal?- tette fel érdeklődve kérdését.
- Pe-persze!- varázsoltam magamra egy bíztatónak mondható arckifejezést.
- Jó.- hajtotta le a fejét, majd ismét rám emelte tekintetét.- És szerinted fognak még boldogan élni a kórházon kívül is?
- Biztosan!- Nem, nem fognak...
Közelebb húzódott hozzám, majd sokkal halkabban, szinte suttogva folytatta:
- Én is?
- Te is.- szorítottam meg kicsi kezét.
- Ígéred?- nyújtotta felém kisujját.
- Ígérem.- kulcsoltam össze sajátommal az övét és egy puszit adtam forró arcára.- Jó éjszakát, Yongsoo!
- Jó éjt, Minho!- húzta magára a takarót, én pedig miután lekapcsoltam minden fényforrást, elhagytam a kórtermet.
YOU ARE READING
White Blood
Fanfiction"- Minho hyung, az lehet, hogy én szeretlek?- kérdezte egy édes mosollyal az arcán. - Remélem, hogy így van.- adtam egy puszit orrára. - Nem érdemellek meg téged.- rázta a fejét elvörösödve. - Igaz. Te nem engem érdemelsz, hanem egy sokkal jobbat...
