Az új életem fogságában

1. Fejezet - A Range Rover

Azt mondják minden nő életében van egy pillanat mikor a feje tetejére áll az élete, egyszerűen megváltozik minden. Jó esetben észreveszed ezt a változást, sőt egyenesen te idézed elő. Kevésbé szerencsés esetben áldozat leszel. Elszenvedője a változásnak, amit nem te akartál, nem te értél el. Amibe nincs beleszólásod. Hívhatod ezt a sorsnak, a karmának vagy a világegyetemnek, de akár Isten Hatalmas tervének egy pontjának is. De ami még szóba kerülhet a hatalmas balszerencse.

22 éves vagyok. Leila a nevem, és nem, nem a star wars vagy a star trek után. Nem is tudom melyik filmben szerepel Leila hercegnő, és nem is akarom tudni. Egyetemista vagyok, 3. éves, marketing hallgató. Boldog párkapcsolatban élek már 7.éve, barátommal Tomival. Szüleimmel és kedvenc kis házőrzőinkkel, 1 németjuhásszal, Hérával és egy mopsz-szal, Frankkel élek egy hatalmas udvarral rendelkező családiházban.
Tomiról elfelejtettem megemlíteni, egy apróságot, hogy a sztorink teljesen nyálas, romantikus "first love story" legyen, a Palermoi házunk szomszédságában lakik szüleivel és két kishúgával. És igen, természetesen a szobája ablaka pont az én szobám ablakára néz...
Filmbeli, igaz?! Sose hittem hogy ilyen tényleg létezik míg az a lökött nem vonta fel a figyelmem, miközben a kedvenc könyvem olvastam, a béna zenéjével és a rohadtul izmos, napbarnított testével, amit nem takart semmi... esküszöm... 15 éves voltam ekkor, ő 17, de sokkal érettebb volt (és most is az) a koránál, és ezt értsd minden féle tekintetben is.

Az életem tökéletes volt.
Aztán eljött az a pillanat.
Blanka barátnőmtől jöttem haza, csajos-mozis estét tartottunk, én hülye meg belementem, hogy 2 romantikus vígjáték után utoljára egy horror filmet nézzünk meg. Fél 11-kor rettegve indulok el gyalog az 5 utcával alrébb lévő házunkhoz, mivel Tomi nem tudott értem jönni, a húgaira kell vigyáznia.
Minden árnyékba vagy egy baltás-gyilkost vagy egy láncfűrészest képzelek bele. Senki sincs az utcán, egyedül az én lépéseim zaja hallatszik. Nem rég esett, így 1-2x sikeresen lépek bele pocsolyába, és szídkozódok, ahogy elkezd cuppogni a lábam a teljesen beázott cipőmben.
Egy zaj. Nem tudom mi az. Nem tudom mi okozta. Csak azt tudom hogy a szívem utána 140-nel ver. Megmernék esküdni, hogy már vagy 10perce gyalogolok, de alig 1,5 utcát halladtam, így valószínűleg csak az időérzékemet vesztettem el az éjszakában.
Hirtelen egy autó fényszórója jelenik meg mögöttem. Azonnal eszembe jut az összes elrablós-meggyilkolos film és azok kiborító történetei, hogy a lány mindig meghal. Gyorsítok a lépteimen, de ez mit sem ér a kocsi már mellettem van. Lehúzódik a sofőr-ablak én meg oldalazni kezdek, már-már a falnak szorítom magam, de ez nem érdekel, minnél távolabb akarok lenni a kocsitól és a lehúzott ablaktól, hisz a szüleim kis koromban megtanították, sose menjek ilyen kocsihoz közel.
Az ijedségem olyan gyorsan párolog el, ahogy rám szállt. Egy kedves, kb 65éves sziciliai néni szól ki és kér útba igazítást.
Hamar elmagyarázom merre találja a teret, ahova tart és imáron sokkal nyugodtabban haladok tovább.
Igen... kb fél percig.
Hirtelen elém vág egy fekete, éj leple alatt is láthatóan sőtétíttett ablakos Range Rover. Tudom hogy futásnak kellene erednem de képtelen vagyok, lefagytak a lábaim, a fülem eldugult, csak az ereimben száguldozó vért és szívem súlyos vágtatását hallom. Tudom, végem. Tudom, ha túl is élem az éjszakát az életem megváltozik. Ezt mind tudom és képtelen vagyok elmenekülni.
Sikerül összeszednem magam, ám már túl késő. Mire futásnak erednék a karomat erősen ragadja meg egy férfi, nem látom őt pontosan, nagyon sőtét van és amúgy is minden olyan gyorsan történik, pillanatok alatt magához ránt és befogja a szám, így mire eszembejutna, hogy sikítsak, már lehetőségem sincs rá. Belők a kocsiba majd bepattan mellém.
-Indíts! Azonnal! - adja ki a parancsot a sofőrnek, majd érzem, ahogy rám pillant, ahogy a sötét hátsóülésen az arcomat égeti a tekintete. Egy sajnálomot suttog és akkora pofont lekever hogy amint megérzem a keze fájó nyomát, jobb arcomon, el is vesztem a tudatomat, de előtte még érzem, hogy a kocsi száguldozva halad velem együtt az új életem felé, mert tudom hogy ha életben is maradok, számomra teljesen ismeretlen életet kecsegtet ezekután.

FOLYTATÁS HAMAROSAN, addig is, ha tetszett, jelezd, köszönöm.