Gyűlölöm, hogy ilyen tehetetlen vagyok,
Hogy lassan telnek a napok.
Gyűlölöm, hogy szemed megigéz,
S, hogy mindig én vagyok, ki félrenéz.
Gyűlölöm, az illatodat,
A szádból elhangzó mondatokat.
Gyűlölöm, hogy gyenge vagyok,
Hogy ily keveset adok.
Gyűlölöm, ahogy megsimítod az arcom,
Hogy nézed hogyan alszom.
Gyűlölöm, ha hallom a hangod,
Azt még inkább, ha fejed ölembe hajtod.
Gyűlölöm, hogy rám tör a remegés,
Nem érzek mást magam iránt, csak megvetést.
Gyűlölöm, hogy kisugárzásod vonz,
Pedig arcod oly sokszor torz.
Gyűlölöm, hogy messze vagy,
Így én leszek ki téged itt hagy.
Gyűlölöm, hogy megszerettelek,
S, hogy tudom, sosem leszek veled.
