Rewrite The Stars-Minsung Szünetel--

chapter 1.

CHAPTER 1.

Jisung Pov.:
Izzadva álltam be a zuhany alá és magamra zúdítottam a kellemesen langyos vizet. A mai edzés a mérkőzés előtti utolsó volt, azaz nagyon fontos és kemény volt. Pénteken őszi évadkezdő meccs. A bemutatkozó, a legfontosabb, persze csak a bajnoki döntő után (ha odáig eljutunk) . Este 6 van és holnap suli ráadásul még nem vásároltam be, ezért még anyuval lesz egy körútunk. Ki hagyja az utolsó nap estéjére az iskolai bevásárlást? Ilyen is csak én lehetek.
Sóhajtva nyomtam a tusfürdőből a tenyeremre és elkezdem kicsit jobban iparkodni, mert kiteszi a szűröm, ha kések. Így is 1 hétig én mosogatok, mert nem tudtam elintézni a bevásárlást.
Lejjebb vettem a vízsugáron, amikor a hajamról öblítettem le a habot. Lépéseket hallottam, tudom badarság, de mindig attól félek, hogy valaki rámnyit.
-Aish.-jött egy fájdalmas kiáltás. Hirtelen meggondolatlanságból meztelenül léptem ki, megnézni mi történt.
-Jézusom, jól vagy?- guggoltam le az előttem elterülő szintén meztelen fiúhoz. Csukott mandula szemeit lassan nyitogatni kezdte. Tarkója fölé nyúlva ellenőriztem nem-e vérzik.
-Áu.-szorította össze szemhéját. Kezét a fejéhez emelte és az enyémet durván ellökte.
-Hé, csak segíteni akartam.-szóltam rá mogorván.
-Ne gyere ilyen közel és még inkább ne érj hozzám.- ült fel, de a hirtelen lendülettől megszédült és visszafeküdt. Ciccegve felálltam és két törölközőt magamhoz véve az egyiket a derekamra kötöttem, a másikat neki dobtam.
-Ilyen köszönetet kap az ember ha segíteni próbál.-csóváltam a fejem és a ruháimat kezdtem felkapkodni magamra. Ráadásul letegez, pedig fiatalabbnak tűnik nálam. (szerk.: Koreában egy külön "magázó" szerkezetet használnak azok akik nem ismerik egymást és/vagy az egyik idősebb, amíg engedélyt nem kapnak a tegező szerkezetre)
A szemem sarkában láttam a fura idegen mereven bámul.-Rólad beszélek. Tán szamár vagy?-ráncoltam a szemöldököm. Ő egyre vörösödő színnel a földet pásztázta tovább.
-Te most meztelenül értél hozzám... És én is meztelen voltam...
-Heteró vagyok nyugodj meg. Különben is egy ilyen taplóra rá se néznék úgy.- ráztam a fejem hitetlenül, biztos még hallucinál és lassan fogja fel a dolgokat.

Kész lettem és mit sem törődve a zakkanttal, aki biztos agyrázkódást kapott és mellé beszélt.
-Azért vizsgáltasd ki magad, nem-e lett bajod, a taplóságon kívül. -szóltam vissza egy utolsót és kiléptem az öltözőből. A nyár utolsó estéje van de még legalább 2 hétig marad az augusztusi meleg, ami mégjobban megnehezíti a visszaszokást a szürke és hosszú hétköznapokba.

Amint vízszintesbe helyeztem magam a sötét szobában, fejem automatikusan visszajátszotta a mai eseményeket. Reggel anyáék veszekedését, ami miatt inkább kimásztam az ablakon és elmentem a közeli kávézóba, hogy otthon hagytam a tusfürdőm edzés előtt ezért vissza kellet szaladnom az utca végéről, az eséseket a pályán, a 2 gólt amit én lőttem, ahogy az a fiú eszméletlenül és meztelenül fekszik a földön. Olyan déja vu érzés kerített hatalmába, mintha már ismertem volna ezelőtt. Az arcát elemeztem és megpróbáltam kötni akármihez. Egy gyerekre a suliból vagy a tvből vagy akár a boltból. Aztán eszembe jutott egy jelenet ahogy rámnyit a zuhanyzóban és meghökkentségében miattam esik a hátára. De ilyen nem történt...basszus, ezt álmodtam volna? Annyira összezavarodtam, hogy inkább úgy döntöttem iszok egy pohár mézes tejet és kizárom a gondolataimat róla, pár nap és elfeljtem az arcát. Talalákozni meg nsm hinném, hogy fogok vele többet.

A reggel megint túl hamar jött el és azzal a gondolattal keltem fel, hogy ma megkezdődik a 10 hónapos szenvedés csak mégpocsékabb lett a hangulatom, hiába sütött a nap ugyanúgy, mint tegnap vagy egész szünet alatt.
A buszt épphogy elértem, mivel ma nem lesz még tanulás elég volt 7.40re beérnem, még ezt is koránnak tartottam.
Amint beléptem a terembe a szokásos emberek fogadtak, hiába megyek elsőbe, az osztály ugyanaz maradt. 23an vagyunk és azt kell mondjam szeretem ezt a társaságot, majdnem mindenkivel beszélő viszonyban vagy legalább jóban vagyok így egy mosolygós sziasztokkal baktattam a helyemre, az utolsó előtti padba az ablak mellett.
-Szia.-öleltem meg féloldalasan Seungmint a közös kézfogásunk után és a mellette ülő alattunk lévő évfolyamba járó Hyorit, a barátnőjét.-Maradj csak, ha leülök nem garancia, hogy ébren maradok.-szóltam rá, mikor át akarta adni a helyet. Mivel előttünk tavaly csak Sooyong ült, elfoglaltam az üres széket.
Becsengetéskor a helyemen vártam az ofőt, akivel egész nap leszünk, mivel ma nem is lesz más óránk. 5 perc késéssel meg is érkezett egy új diákkal az oldalán. Ennyire peches is csak én lehetek, az új osztálytársunk a tegnap szerzett új "barátom". Na ez az év is jól kezdődik.
-Jó reggelt osztály, remélem jól telt a nyári szünet. Szokatlan ugyan, de új diákkal bővül a csapat, Lee Minhoval. Mutatkozz be kérlek.-simított a vállára és a tanári emelvényhez sétált.
-Sziasztok, Lee Minho vagyok és Franciaországból költöztünk vissza a családommal. 18 éves vagyok szóval végzős lennék de nem vagyok azon a szinten még a koreai oktatásban, ezért előlről kell kezdenem a gimnáziumot.-akkor azért volt ilyen arrogáns, egy elkényeztetett francia. Egy meghajlás után körülnézett és előttem foglalt helyet, amikor találkozott a tekintetünk nem tudtam kideríteni mit is gondol.

Suli után Seungminnek dolga volt ezért a spotify lejátszási listám elindítva indultam haza, csakhogy valaki megkopogtatta a vállam szemforgatva néztem Minhora.
-Nem tudtam, hogy osztálytársak leszünk, felejtsük el a tegnapot, bien?
-Felőlem.-fogtam vele kezet.-Merre mész?
-Nem messze lakom, egy panelban.-mutatott a háta mögé.-Te?
-10essel mennék a másik irányba, de szép az idő, ezért gyalogolok.-mutattam magam mögé.
-Hát akkor szia.-intett és hátat fordítva elballagott.

CHAPTER 1. END

Sok időm volt, ezért gyártottam instaprofilt a főszereplőknek:

(Amúgy Minho október 25én már 19 lenne, de itt nem így lesz értelemszerűen)
végre fent van az első rész, juppii.
Ne tudjátok milyen rég óta kezdtem el írni és mennyire vártam, hogy végre publisholhassam, izgatott vagyok emiatt a könyv miatt most^w^

---tudom, hogy nem a koreai iskolarendszert követem, de akkor sok történés nem lenne a sztoriban, szóval kicsit hasonló lesz, mint a magyar, remélem senkit sem zavar.^^---
제니 ✌️