az éjszakáról
álmodtam, melyben ketten
ültünk, bágyadtan
smároltunk sokat
nyálasan, viszkit ittunk
ősszel hármasban.
réten feküdtünk:
vártuk, míg a Nap lemegy,
zöld fű volt ágyunk
az éj mélyében
csillagok a takarónk,
közös világunk.
íme életem első haikuja... látszik, hogy még béna vagyok :')
