Reggel hat óra van és hétfő, úr isten mennyire utálom ezt a napot.Szokásom hívén felkeltem és elmentem a WC-re. Aztán vissza a hideg kék szobámba bepakolni a táskámat bepakolni és felöltözni, sminkelni. Lemegyek az emeletről és megeszem a reggelit, amit az anyukám gondosan elkészített, ma éppen melegszendvics volt a reggeli. Meghallom anyukám magassarkújának a kopogását és hangosan oda köszönőkneki neki.
- Szia anyu.
- Szia kincsem. Ne feled ma vacsorára légy otthon mert jönnek a nagyijék. – Én olyan képet vágok mintha citromba haraptam volna. Ő mag felnevet. – Nyugi nem lesz olyan rossz.
- De az a baj, hogy lehet. - Mondom tele szájjal. -Megpuszilja a fejem és kimegy az ajtón. Berakom a tányért a mosogatógépbe. Ezután felkapom a táskámat és elindulok. Miközben a suli felé tartok a fülemben üvölt a homok a szélben című szám. Amikor odaérek a sulis szekrényemhez valaki megkocogtatja a vállam és hirtelen hatra fordulok így fejen vágva őt a saját fejemmel.
- Áú. – Jelenti ki a fejelőtársam. És persze kilehetne más mint a legjobb barátom Rafael.
- Megmondtam már ezerszer ne gyere hirtelen mögém te dög! -Rivallom rá.
- Bocs. - mondja közbe megforgatva a sötétzöld szemét. – Kezdjük előröl. Jóreggelt. Hogy vagy?
- Neked is reggelt és jólvagyok. Na és te, elkészültél a töri naplóval?
- Igen, majdnem.
- Hogy, hogy majdnem? Mára kell.
- Hát az úgy volt, hogy elkezdtem de nem tudtam befejezni. – Leveszi a táskáját a hátáról és elmosolyodik. Kicibzározza azt és előveszi a szivárvány színű történelem füzetét. – Lét szíves segíts nekem. – Kérlel engem úgy, hogy kiduvassza rám a barna szemeit.
- Tudom ám mi-en az, ha segítséget kérsz valaminek a megírásában, azt akarod, hogy én írjam meg az egészet. Ugye? – Vetettem rá egy haragos pillantást. – Most még szélesebb lesz a mosolya.
- Lét szíves? -Kérleli még egyszer.
- Rend.... – De nem tudom befejezni a mondatom mert a csengő félbeszakít engem. – Rendben de most rohanjunk az órára. Értve?
- Igen.
mikor oda érünk az ajtó elé bekopogok és belépünk
-elnézést kérünk a késésért
mondom Melinda néninek, ő haragos pillantást vet ránk
-Gyertek be és most kivételesen egymás mellé üljetek le
egymásra nézünk a barátommal és vissza a tanárra
-miért hiszen utálja, ha egymás mellett ülünk? – Nem is értettem ezt soha, bár talán zavaró lehet, hogy az óra kellős közepén beszéljük meg meikünkhöz megyünk át aznap. - Elmosolyodom és a tanár észre is veszi. - Azért Regina mert nem szeretném ha mellétek üljön nehogy rossz példát mutassatok. - Ekkor már nembírtam és elkezdtem kuncogni nemsokára Raphael is rákezdett
a tanár intő arccal nézett ránk és rögtön összeszorítjuk a szánkat és leülünk a utolsó pad elé elővesszük a tankönyvet füzetet és a tolltartót
a tanár elkezd magyarázni és Raphael megböki a vállamat a vállával jelezvén, hogy nézzem meg a füzetét
az áll ott: akkor megírod nekem a naplót légyszi?
utána pedig egy imádkozó fejet rajzolt
oda nyúltam a füzethez és ezt írtam belé majd óra után
