Az nem úgy történt Tanár Úr! (Levi x Reader)

1.

-Ezt a kibaszott romantikázást tartsátok meg kirándulás utánra! -szól rám és Erenre Levi sensei.

-Mi nem is...! -pattan fel a busz székéről Eren, mire szegény hülye azonnal lefejeli a kesztyűtartót. Vörös fejjel huppan vissza mellém, mert nagyjából az egész osztály rajta nevet.

-Csak szívat téged, engedd el! -nevetek én, mire Eren durcásan néz rám.

-Attól még, hogy közösen hallgatjuk a zenét... -morogja Eren, még mindig vörös arccal.

-Nyugi már! Biztos, csak féltékeny, mert ilyen jóban vagyunk! -nevetek rá.

-Persze, és pont te kellesz neki, azzal a csúnya fejeddel!

-Hogy te mekkora egy szemét vagy! -bököm erősen oldalba. Persze tudom, hogy nem gondolta komolyan, de attól még ne sértegessen.

-Erennek igaza van! -fordul ekkor hátra hozzánk az előttünk ülő Mikasa.

-Miben van igaza? -kérdezem.

-Mindenben! A te hibád! -mondja halál komoly fejjel. Már megint kezdi.

-Tiszteletben tartom a véleményed! -mondom cinikusan és próbálom Erwin sensei-t utánozni, nem túl sikeresen. Természetesen nem fogok vele veszekedni. Szerencsére mire válaszolhatna a busz nagyot fékez. Megjöttünk. Mindenki egymást lökdösve próbál levergődni a buszról.

-Mint valami szaros állatcsorda! -morog Levi sensei. -Álljatok szépen sorba, hogy megszámolhassunk titeket!

-Csak nem hagytunk el senkit a buszút közben! -mondom, mire azonnal egy finom ütés érkezik a fejemre.

-Lódulj már kölyök! -tol be a sorba Levi sensei, majd végignéz a társaságon. Igazából megértem, hogy miért ilyen körültekintő, mivel az eddigi kirándulásainkon mindig elhagytunk valakit. Sajnos egyszer engem is.

-Végre itt vagyunk! -nyújtózkodik Hanji sensei. -Pakoljatok gyorsan be, és utána vacsora!

Na ezt nem kellett kétszer mondani, azonnal mindenki felkapta a csomagját és már rohant is be a szállásra. Dél óta nem ettünk semmit, és mindjárt éhen pusztulunk! Le is dobtam a cuccaimat egy négyes szobába. Sasha a legjobb barátnőm azonnal mellém költözött, és megkaptuk még szobatársaknak Annie-t és Christát.

-Kértek cigit? -kérdezi Annie, aki azonnal kimegy az erkélyre, hogy rágyújtson.

-Nem. Levi sensei biztosan azonnal kiszagolja, és akkor állhatok egész este egy sarokban. -sóhajtok fel.

-Engem nem szokott szaglászni! -mosolyodik el gúnyosan Annie.

-Engem is csak azért kedvel, mert viszonylag jó tanuló vagyok. -sóhajtok fel. Persze, hogy jó érzés, hogy egy nagyon jóképű férfi figyelmét élezem, de.... ő a tanárom. Szóval igazából ez a figyelem nagyrészt a csesztetésemből áll. Ha valamit elrontok, azt szerencsére rögtön észreveszi, és oly kedves, hogy ki is javítja. Hangosan. Mindenki előtt.

Miután Annie elszívta a cigijét, és Sasha is befejezte a dugi csokijának a majszolását, lementünk vacsorázni.

-Milyenek a szobák? -ül le mellém Eren.

-Csak nem át szeretnél jönni „megnézni"? -kérdezi gúnyos mosollyal Annie.

-Mi? Nem! Ne kezd már te is! -morog már megint Eren.

-Olyan vicces, hogy ilyen könnyű felbosszantani! -nevet Sasha tele szájjal.

-Ne piszkáljátok! -ül le közénk Armin és Mikasa.