Ott kezdődött.... /BEFEJEZETT/

1.rész🥀

Szokásos reggel volt, szokásos teendőkkel.
De ami ma történt arra senki sem volt felkészülve, úgy indult mint egy átlagos nap.
Indultam is elköszönve saját magamtól, mivel már senki nem volt otthon, mindenki korán elment.
Minden nap egyedül hagyom el a lakást. Beültem az autóba.
Saraék lakásához értem de láttam hogy egy rendőrrel beszél.
Fogalmam sem volt, hogy miről,  kiszálltam a kocsiból és megvártam amíg elmegy a rendőr utánna odamentem hozzá. Mikor odaértem hozzá megölelt.
-Hé, történt valami?
-Kihallgattak..
-A rendőrök? Miért?
-Te nem is hallottad, hogy mi történt?
-Nem. Tegnap nem voltam telefon közelbe.
-Jeremyt az éjszaka megölték. Nem tudják hogy ki, ezért hallgattak ki, és biztos vagyok benne, hogy téged is ki fognak.
-Ezt nem hiszem el, Mia teljesen össze lehet zuhanva. Akkor most mindenki gyanusított? Ha a szüleim megtudják, nekem annyi.
-Már az egész város tud róla.
-Nem lennék meglepve ha nem. Suli után át kellene mennünk hozzá.
-Igen ez jó ötlet, szüksége van ránk. Tartanunk kell benne a lelket.
-Rendben. Megyünk? Elvihetlek ha gondolod.
-:Nem kell anyu elvisz már megbeszéltem vele. Tudod milyen ha most vissza utasítom.
-Igen. Jól van akkor szia.
-Szia.
Ezután visszamentem a kocsihoz és elindultam a suliba késéssel.
Gyorsan leparkoltam és siettem is be a suliba. Amikor az ajtóhoz értem, láttam, hogy már elkezdték az órát.
-Nekem annyi. Basszus most mit csináljak? Csak úgy sétáljak be?
A kelleténél kicsit hangosabban gondolkodtam.
-Mondjuk menjen be. Nem fogja magát annyira leszidni.
Egyből a hang írányába kaptam a fejem, Peter tanárúrral találtam magam szembe.
-Hm, ez kedves. Elnézést hogy késtem, csak Saraval beszéltem a történtekről.
-Igen hallottam róla, felfoghatatlan. Mindig is jó srác volt, sosem került összetűzésbe senkivel.
-Igen... Szörnyű, hogy ilyen megtörténhet.
-Nos igen, és ez még rosszabb is lesz.
-Ezt meg hogy érti? Tud valamit?
-Bekísérem önt, és azt mondja majd hogy velem beszélt. Nem akarom hogy bajba kerüljön megint, mert én se csípem ezt a fazont, idegesítő.
-Igen, és köszönöm.
Ezután bekopogott. A tanár nem szidott le, szóval megúsztam. Köszönhetem a tanárúrnak, ha nincs nem tudom mihez kezdtem volna, max elbújtam volna a mosdóba azzal az ürüggyel hogy görcsölök. De amit mondott, az belémfurakodta magát:"és ez még lesz rosszabb is". Lehet hogy ő tette volna?
A legjobb barátnőim:Mia, Sara és Medison már javában írták amit kellett, kivéve Miát. Engem nézett, amolyan "mi az" fejjel. Gondolom látta rajtam a meglepettséget, vagy hogy is nevezzem.
Már javában fojt az óra, amikor hallottam, hogy üzim jött. Nem ismertem a feladót, neve sem volt kiirva. Kíváncsi voltam, ezért megnéztem.
"Nem szép elkésni a suliból. Ha legközelebb késel bajok lesznek.

Ki ez a gyökér? - kérdeztem magamtól.
Éreztem, hogy a csajok engem néztek, magyarázatot várva az arckifejezésemre.. Hátra fordultam hozzájuk, de a tanár rám szólt, azzal a szöveggel, hogy: kívül tágasabb.
Nem volt más választásom, előrefordultam,mert nem akartam kihúzni nála a gyufát, amúgy se bír. Nagyba figyeltem a füzetemet amikor Mia és a csajok körül álltak, észre sem vettem, hogy az órának már javában vége. Basszus de süket vagyok.
-Mi van veled? Egész órán nem figyeltél és furán viselkedtél.
Mia kijelentésétől beleborzongott az egész testem.
-Jajj csajok, nincs semmi. Mia amúgy hogy vagy? Hallottam, hogy mi történt.
-Túlélem valahogy.
-Ma átmegyünk hozzád Mia, hogy ne légy egyedül. - mondta Sara együttérzően.
-Igen 9-re ott vagyunk.
-Rendben, nagyon köszi. Hálás vagyok nektek.
-Ez természetes.
Ezután elváltak útjaink. Mia és Sara sétálva mentek haza, én meg elvittem Medisont kocsival.
- Hé, Kérdezhetek valamit?
-Persze, Nyugodtan.
-Titkolsz valamit? Nem azért csak...
-Csak?
-Féltelek! Remélem nem keveredtél bele semmibe.
-Cuki vagy de nem kell, nem titkolok se előled se a csajok elől semmit. Mibe keveredtem volna bele?
-Nem tudom, de oké. Akkor tali majd este. Szia.
- Szia.
Végre vége a napnak, vagyis csak gondoltam, hogy vége lesz. Még ott van az esti csevej a csajokkal.
Végre hazaértem. Leparkoltam a kocsival, de a garázsban most kettő autó állt. Ami sosem szokott, csak ha itt van apu.
Gyorsan beálltam a garázsba és szó szerint szaladtam befele.
-Apuu!!!! Szia!!!
-Sziaa!! Ennyire hiányoztam?-ölelt meg jó szorosan.
-Nem kicsit. Szia anyu. - nyomtam puszit az arcára.
-Szia drágám. - ölelt meg ő is.
-Hogyhogy itthon vagy apu?
-Hallottuk, hogy mi történt Mia barátjával. Azt akarom ezzel mondani, hogy minden nap legyél itthon legkésőbb 8-ra. Suli után egyenest hazajössz. Ígérd meg hogy így lesz!-fűrkészte a tekintetemet apu.
-Hát, öhm...
- Kérlek! Mi csak biztonságban akarunk tudni téged!
-Én ezt megértem, de ma átakartam menni Miához. Ott lesz Sara és Medison is, megígértem neki.
-Rendben. Elviszlek! És haza is hozlak. Így jó lesz?-kérdezte apu.
-Persze. Akkor megyek és lepakolok. Utánna indulhatunk.
Felmentem és kipakoltam mindent a táskámból, utánna indultam le anyuékhoz.
Apu már kint várt rám.
-De tényleg nem kell elvinni. Tudok magamra vigyázni.
-Ne kezd ezt! Már megbeszéltük. Száljj be!
-Rendben!
Nem sokat szoktunk beszélni, mert alig van itthon. Miközben ezeken gondolkoztam már oda is értünk.
- Akkor 1-re érted jövök. Érted? Hívj majd.!
-Jójó. Hívlak! Szia.
-Szia.
Ezután elment, a lányok kint vártak már rám.
-Hogyhogy apuddal jöttél?-kérdezték szinte szinkronba.
-Ahj.... ne is beszéljünk róla. Inkább menjünk be, ott elmesélem.
Ezután bementünk egyenesen Mia szobájába.