Ott kezdődött.... /BEFEJEZETT/

16.rész🥀

-Hát te miért nem bulizol?
-Téged vártalak, én akartam az első lenni aki kikérdezi mi történt, amíg nem voltál itt.
-Megcsókolt.
-Csak megcsókolt?
Elnevettük magunkat.
-És loptunk egy boltból-fogtam meg a fejem.
-Akkor bejött a bakancslistás dolog
-Na igen, ezért még egyszer számolunk, egyébként miért van több ember?
-Az egyik srác áthívta a barátait.
-Na várjunk, melyik srác és mikor kapott rá engedélyt, így is nagyon sokan vagyunk Sara, ha anyuék ezt látnák már nem lennének olyan kedvesek és engedékenyek mint most.
-Nem tudom szivem, Jayden egyik haverja volt az, tudod az akivel mindig együtt lógnak. Viszont én felmegyek a szobádba, ledőlök egy kicsit talán túl sokat ittam a kelletténél.
-Jólvan, menj csak és hívj ha kell segítség.
Sara felment az emeletre én pedig úgy döntöttem hogy megkeresem akiről Sara beszélt. Ami azt illeti láttam már vele együtt de fogalmam sincs hogy hogyan hívják.
Átverekedtem magam a tömegen egyenesen a konyháig, ahol már egy kicsivel kevesebben voltak,és megtaláltam akit kerestem.
-Szia.
-Hali mivan?
-Mi az hogy mi van, tudod kinek a házába vagy?
-Akkor tessek..hercegnő.
-Nem vagyok hercegnő, tanulj egy kis modort mert látom hiányzik.
-Jól van nyugi már.
-Kitől kaptál engedélyt, hogy áthívj bárkit is?
-Senkitől, de jobb így nem?
-Nem, úgyhogy legyél olyan szíves küldd el őket, vagy én fogom.
-Jó ne haragudj, gondoltam így jobb lesz a buli de ezek szerint tévedtem.
-Figyelj, kedves tőled meg minden viszont nem kértem, és ennyien nem lehetünk nálunk.
-Megyek akkor és elküldöm őket.
Pár perccel később már teljes csend volt a házba.
-Elküldtem őket, lépek én is.
-Hé várj már, bocsi hogy úgy nekedestem.
-Nem gáz nyugi, amúgy meg boldogat neked. Jayden jó lányt választott magának.
-Köszi ez kedves tőled,arra gondoltam hogy nem vagy éhes?
-Őszintén, éhen halok.
-Akkor együnk tortát, Sara úgyis alszik vele most nem lehet beszélgetni én pedig nem vagyok álmos.
-Egy torta még bele fér, úgysem sietek sehova.
-Imádom a tortákat, mi is a neved ne haragudj de nem mutatkoztál be.
-Nem igazán hagytál szóhoz jutni, egyébként Mason Westmiller.
-De te nem a sulinkba jársz.
-De oda járok én is.
-Még egyszer sem láttalak.
-Azért mert kevésszer járok be.
-Oh értem. Szóval te ilyen lógos vagy?
-Valami olyasmi,de beszoktam járni hébe-hóba, valamelyik órára.
-Mindig elkerültük egymást akkor.
-Valószínűleg igen.
-Kérsz még egyet?
-Jöhet köszi.
-Na és mióta ismered Jaydent?
-Hogy őszinte legyek, nem tudom. Nem emlékszem arra a napra,ahogy Jayden sem.
-Szóval berúgtatok mindketten.
-Valahogy úgy csaak egy valamire emlékszünk, de arra nagyon.
-Kíváncsian hallgatom.
-Nemtudom elmeséljem-e.
-Kíváncsivá tettél nagyon, főleg hogy nem tudod elmondhatod e nekem.
-Szóval azon az estén fogadtunk, hogy melyikünk szerez meg egy lányt.
-Ez nagyon csúnya dolog Mason.
-És hát neki hamarabb sikerült, mert abba a suliba jár amelyikbe mi is. De ez még semmi, miután megszerezte magának, szakítania kellett vele.
-Ki ez a lány?
Mikor ezt megkérdeztem, azt hittem menten összeesek. Én lennék az a lány?