17.rész🥀

266 7 0
                                    

-Valami Jessica, de pontosan én sem tudom a teljes nevét.
Amikor ezt kimondta a szívem kihagyott egy dobbanást, olyan volt mintha minden lelassult volna.
-Minden oké, elég fehér lettél.
-Azt hiszem
De közben a sírás kerülgetett.
-Na én mostmár tényleg megyek ha nem gond.
-Kikísérlek.
-Téged hogy is hívnak, elfelejtettem.
-J... Judit.
-Szép név, hát akkor örültem Judit.
Miután becsukta az ajtót, sírva fakadtam. Megannyi gondolat és kérdés járt a fejembe, mint még soha, de azonnal felálltam mert nyílt az ajtó. Anyáék léptek be a házba.
Én: Sziasztok.
Gyorsan letöröltem a könnyeim.
-Minden oké, miért sírsz? - ölelt meg anyu.
-Nem sírok anyu, csak meghatódtam mert szülinapi meglepetést csináltak a barátaim.
-Azt látjuk, valakinek el is kell majd pakolnia-puszilt meg apu.
-Igen tudom, de nem érne rá reggel?
Majd bólintottak.
-Hoztunk valamit neked.
-Nem kellett volna.
-Oh ne butáskodj már.
-Fennt nyisd ki.
-Rendben, egyébként hogyhogy ilyen későn jöttetek?
-Megbeszélés,mint mindig.
-Kincsem-fogta meg anyu a kezem.
-Igen?
-Üljj le kérlek.
Mikor ezt kimondta már tudtam hogy rossz hír lesz az, nem tudom mi jöhet még a mai nap folyamán.
Leültem a fotel egyik végébe, ők pedig velem szembe az asztal mögött álltak.
Anyu: El kell menjünk.
-Micsoda, elköltözünk?
-Nem, dehogy csak mi ketten. Üzleti út lesz.
-Már megijedtem, de ez se valami jó hír, mennyi időre?
-4 hétre, de ez lehet több is és kevesebb is.
-1 hónap? Ti 1 hónapra magamra akartok hagyni?
-Hamar eltelik hidd el, ha bármi baj van felhívsz minket, minden nap megprobalunk telefonálni majd, ne haragudj szivem, holnap reggel már  indulnánk.
-Persze, jolvan.
De az igazság az, hogy nem örülök neki, még sosem hagytak ennyi időre magamra, tudom hogy már elég idős vagyok de a család az család és én nagyon szeretem őket.
-Na menj, feküdj le majd mi elpakolunk.
-Mi, szó sem lehet róla. Majd én megcsinálom inkább menjetek aludni. Holnap korán keltek.
Megöleltek és felmentek a szobájukba. Én pedig hozzákezdtem pakolni. Miután végeztem befeküdtem Sara mellé, jó volt kicsit tudni hogy van aki szeret nem úgy mint Jayden.
Reggel már az ébresztőmre keltem, ami 07:10-et mutatott. Kiverekedtem magam az ágyból majd Sarat is felkeltettem aki el is indult haza hogy készen legyen mire menni kell a suliba. Elvégeztem a reggeli rutinomat majd felöltöztem.
A hajamat pedig kivasaltam.
Ekkor már 07:30 volt ami azt jelentette hogy már elkéne indulnom. Lesiettem az emeletről egyenesen a konyhába,ahol egy cetlit találtam, amire anyu ezt írta:

 Lesiettem az emeletről egyenesen a konyhába,ahol egy cetlit találtam, amire anyu ezt írta:

Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.


Kivettem a szendvicset a hűtőből és már siettem is kifele. Beültem az autóba, de nem indítottam el, mert teljesen kiment a fejemből, hogy Mason miket mondott. Észre se vettem, hogy könnyeim utat nyertek maguknak. Vissza akartam menni és átöltözni, de erre már nem volt időm. Ezért úgy döntöttem hogy kibírom ebben a hacukában a mai napom. Letöröltem a könnyeimet és beindítottam az autót. Én meg azt hittem hogy jól indulhat ez a nap, de tévedtem. Útközben megettem a szendvicset amit anyu készített nekem. A sulinál leparkoltam és besiettem az ajtón.

Ott kezdődött.... /BEFEJEZETT/Dove le storie prendono vita. Scoprilo ora