Hol is kezdjem, egy kamasz fiú aki a látszatott tartja, hogy ő milyen "bátor",érzelmetlen,flegma és még sorolhatnám, de a ponyva alatt egészen más van.Egy félig megrohadt belső tele-tele problémákal,de kezdjük is az elsővel.
1.fejezet
Testképzavar
Tudni illik én sokáig nagyon kövér voltam, lehettem 110 kiló is egyszerűen visszataszító voltam,(mégis akkor volt a legnagyobb önbizalmam)a ruhákat varrónőhöz kellet vinni mert vagy kicsi volt, vagy olyan nagy, hogy elvesztem benne, jelzem ez 9-12 éves koromban voltam.atroticások nem értek,elbújtattak egy falusi iskolában ahol összesen 20 voltunk az osztályban, nyílván néha hallottam egy dagadt állatott vagy ehhez hasonlókat de nem érdekelt egyszerűen volt olyan étkezés ahol megettem egy elnőtt adag kétszeresé de nem érdekelt.Az iskolában a tanárok nem engedték, hogy ebédkor repetezzák mert kövér voltam,igazuk volt de egy 10 éves gyereknek ha kövér hanem akkor engedjenek már repetát főleg ha még éhes.Sokszor belenéztek az uzsonás táskámba,és elkezdték mondani miért hoztál ennyi ételt, nyílvám mert akkor annyit ettem mint egy malac...Ez így ment 5.-6.osztályig ahol egy íveset fordultam elkezdtem aktívan mozogni,diétáztam és egy nyár alatt leisfogytam 15 kilót, ez nem volt elég folytattam néha kihagyásokat de folytattam amíg élnem értünk 8.kezdetére össz súlyom 80 kg volt, viszonylag elfogadható már, de ez nem volt elég.Elkezdtem magamat "fosatattni" minden nap amit megettem utána kijött belőlem, nem fogytam de nem is híztam.Míg nem kórházba nem kerültem nem csak ez miatt de valószínűleg ez is közrejátszott.Szüleim elkezdték komolyabban venni a dolgot nem engedték utána, nyílván én attól még csináltam.
Mindenki,osztálytól kezdve barátokig mindenki mondta ne fogyjak tovább de én akartam, és csináltam de egyszerűen nem tudtam tovább fogyni és bennem egy rossz érzés jött létre, és talán akkor kezdődött el minden amikor elkezdtem fogyni.Mivel nemtudtam/tudok tovább fogyni a hasam, combjaim meg úgy mindenem nagy mintha egy disznó lennék és pont ezért érzem magam rosszul.Önbizalmam már mínuszba esik lassan, és a legrosszabb az amikor látomás szebbnél szebb palikat kocka hassal és gondolkozok én miért nem tudok így kinézni?Egyszerűen nálam soványabb emberhez nem merek egyenesen hozzá szólni félek kigúnyolnak vagy bármi.És ez a félelem még a mai napig is bennem van és egyre rosszabb, nagyobb és attól félek a végén bekebelez.
2.fejezet
Szociális fóbia
Az egész a nagyobb fogyásomkor kezdődött és egyre rosszabb.
Nem tudom kifejezni mennyire rossz érzés mikor minden egyes átlagos tanóra előtt a gyomrod görcsben van és alig várod, hogy túllégy rajta.Vagy nagyon kell pisilned de egy nyilvános wc-ben 10 perc még lenyugszol és elkezdesz pisilni, mostanáig emailt se mertem írni egyszerűen nem vitt rá a lélek.megvan az az érzés amikor nagyon éhes vagy otthon nincsen semmi féle kaja és inkább egész nap éhezel minthogy felhívnád az éttermet és rendelnél mert nekem igen.Jobb esetben felhívom anyámat rendeljen nekem, de én még kaját nem mertem rendelni egyszerűen.
És szeretném,mindig leakarom küzdeni de nem merem és magamat hibáztatom.Előbb kitértem rá de most kicsit bővebben.
Ha meglátok egy velem egykorút es csak elkell menni mellett begörcsöl a gyomrom, akkor ha beszélni is kellene vele na akkor mégnagyob baj lenne.A felnőtteknél ez az érzés nincs meg de velük se merek beszélni, félek kinevetnek vagy rólam fognak beszélni utána kritizálnak...
Szerintem az oka a régi gyerekkori emlékek, de nem biztos.
Amikor az iskolában a tanárnő nem hagyott beszélni alsóban, elvette a radírom mert sokat radírozok, akkor a kajás dolgok, mindig aztmondta nekérdezzek ennyit.vagy amikor keresztanyámnál voltam és féltem tőle, mert szerette volna kérdezni,1 órán át strapáltam magam, hogy megmerjem e kérdezni, megkérdeztem és a válász instant nem volt.
Vagy amikor közös osztály kirándulás volt más iskolával hallottam ahogy rólam beszéltek, de ez csak egy tipp nyílván számtalan oka van miért vagyok ilyen.De a legroszabb,hogy a szüleid nem hisznek neked elmondod nekik és kiröhögnek, vagy hogy az iskolában én boldogan elvagyok ők meg olyan dolgokat találnak kifogy engem az iskolában buziznak meg csicskástatnak, pólóval folytogatnak közben ebből semmi sem igaz és a legrosszabb, hogy nem hisznek neked elmondod hússzor, hogy nem igaz de nem hisznek neked és ez fáj a legjobban.De utána ők aztvárják el, hogy mindent elmondj nekik ezek után?mindent túlreagálnak, és ők tartják magukat jó szülőnek.
Ha valaki elolvassa, köszönöm de nem ez az első számú cél.
Következő fejezete fognak még jönnie most csak ennyi jött ki belőlem.
Az esetleges helyesírási hibákért elnézést, érzelmek hevében kapkodtam.
