Ott kezdődött.... /BEFEJEZETT/

25.rész🥀

Egy irodához vezettek, ahova ki volt írva hogy főnöki iroda.
Bementem, ott üllt a székében egy whiskys üveget forgatva.
-Gyorsan visszaértetek.
-Mi a neve?
-Oh az enyém? Még nem is mutatkoztam be? Elnézést Peter Knox.
-Nos Knox, lenne egy alkum számára.
-Szeretem az alkukat, hallgatom.
-Magával maradok örökre, ha kiszabadít egy lányt a szanatóriumból, ahol ma voltam.
-Mondja csak.
Majd felállt a székéből és közelebb jött.
-Ki az, aki annyira fontos magának, hogy az életét adná érte?
-Az unokahúgom.
-Az ajánlata igen csak kecsegtető, de hadd mondjak neked valamit. Maga nem hazudik nekem és megegyezünk.
-Én n...
-Ohh kérlek, ne mentegetőzz, tudom hogy hazudik. Az ön állítólagos unokahuga véletlenül nem Jayden Colemann huga?
-Megmagyarázom.
-Nem kell, kössünk alkut. Maga velem marad örökre, és hozzám jön, amiért hazudott.
-De akkor kiszabadítja őt?
-Persze máris intézkedem. Te addig menj fel a szobádba. 3. emelet piros ajtó vár téged a meglepetésed.
-Mondja Knox, miért tegez és magáz engem?
-Szeretek változatos lenni.
El sem hiszem hogy mibe keveredtem bele.
Majd felmentem az emeletre. Megkerestem a piros ajtót és bementem. Amit amúgy nehéz volt megtalálni attól még hogy ez az egyetlen ajtó ami piros.
Gyönyörű volt a szoba, mint egy hotel vagy egy villa.
Az ágyon viszont megakadt a szemem. Egy ruha volt rátéve ami gondolom az én meglepetésem.

Felöltöztem majd elkészítettem a sminkem. Ami most kivételesen nem volt egy egyszerű. Azután következhetett a hajam, begöndörítettem.
Majd 10 perc múlva bejött Knox.
-Miért vettétek el a telefonomat?
-Gyönyörű vagy, ami meg a telefont illeti, újat kapsz. Nem akartam hogy azt használd. Még van 1 óra míg indulunk.
-Akkor kicsit korán elkészültem.
-Nem bánom,legalább gyönyörködhetek a szépségedben. Holnap megkapod a telefonodat.
-Annyira nem szükséges, hisz nagyon úgysincs kivel beszélgessek.
-Alig várom, hogy jobban megismerjelek Jessica, Jayden meg a múlté, ne is gondolj rá többé.
Amint ezt kimondta megcsókolt, én pedig hagytam és visszacsókoltam.
Nem tudom mi ütött belém. Örültem hogy megcsókolt vagy csak a bosszúnk miatt?
Úgy is meg kell hogy kedveljem ha vele akarok lenni, ráadásul örökre. Még kimondani is fájó, de Jayden huga megérdemli hogy szabad legyen végre.
Kimentem a szobából, vissza az ő irodájához, kopogás nélkül nyitottam be.
Nem volt bennt senki, majd észrevettem hogy van egy ajtó odabennt. Benyitottam, Knox szobája volt az. Ott ült az ágyán egy whiskys pohárral a kezében.
Észre se vette hogy bementem.
-Knox.
-Hogy kerülsz te ide?
-Gondoltam idejövök, tudtam hogy itt megtalálom magát.
-Nos igen, megtaláltál. De nem nagyon kéne most itt lenned.
-Miért?
-Mert olyan elragadó vagy és nem tudom levenni rólad a szemem.
-Ez kedves, de tudja tényleg ön is vonzó pasas viszont az én szívem össze tört.
Majd felállt és közel jött amennyire csak lehetett.
-Valójában miért is vagy itt?
-Azon gondolkodtam hogy kiképezhetne.
Erre a mondatomra annyira hátralépett hogy 2 lépés lett közöttünk.
-Nem lehet.
-Miért?
-Mert féltelek, nem engedhetem. Ott vannak az őrök meg én is hogy megvédjünk téged. Nem akarom hogy bármi bajod essen, oly régóta vártam már rád és most itt vagy, egy hajad szála sem görbülhet meg. Egyébként jó hogy idejöttél, adnom kell neked valamit.
-Mégis mit?
-Ezt.