Ott kezdődött.... /BEFEJEZETT/

34.rész🥀

Odajött, és befeküdt mellém ő is.
Nem csinált semmit, csak nézett én nem igazán tudtam rá nézni kerültem a tekintetét amennyire csak tudtam.
-Miért nem nézel rám, ennyire rossz embernek tartassz?
-Elraboltál majd fogva tartottál kényszerből nem fog menni.
-El tudom képzelni hogy most mit érzel, belekényszerítelek olyanba amit nem akarsz.
-Nem arról van szó, hogy gyűlöllek mert ez már teljesen a múlté, én olyas valakivel szeretném az elsőt akit szeretek.
-Vigyázni fogok rád és hidd el nem bánod meg.
Hiába mondtam neki akármit is, nem érdekelte, próbálta megmagyarázni még hogy mennyire szeretné velem ezt.
Odabújt hozzám, sodródtam az árral majd megtörtént, nem tudtam mit tenni.
Megvárta amíg elalszok majd kiment a szobából.
Reggel mikor felkeltem ott volt egy bőrönd, gondolom az enyém.
Felöltöztem és lementem a bőrönddel az emeletről.
Knox reggelizett, Hella pedig a szokásos módon sütött és főzött.
-Jó reggelt.
-Jó reggelt, ez a bőrönd az enyém?
-Igen, kapsz tőlem pár ruhát ajándékként.
Nem akartam vele vitatkozni tovább, pedig mondhattam volna ezernyi okot arra miért nem kell a bőrödnyi ruha de nem tettem.
Leültem és énis megreggeliztem, Knox egyáltalán nem nézett még csak rám sem, pedig nekem lehetne okom gyűlölni őt és nem fordítva.
Hella kiment a konyhából és egyből neki szegeztem a kérdésemet.
-Miért nem nézel rám?
Az újságot forgatva fordult felém.
-Egyszerűen csak nem repdesek a boldogságtól hogy elmész tudod, de menned kell, ha megetted szólj és indulhatunk.
-Indulhatunk?
-Igen, elviszünk, az autódat meg majd utánnad küldöm.
Felment az irodájába ott hagyva engem.
Egyáltalán nem beszélt az estéről, pedig azt hittem fog, megreggeliztem szoltam neki majd indultunk is.
Útközben sem szólt hozzám, csak nyomkodta a telefonját.
Furán éreztem magam és kellemetlenül.
Odaértünk a lakáshoz amit élőben még csak nem is láttam, nagyon tetszett, jó környéken is volt.
Kiszálltunk majd Knox bekísért az ajtón.
-Nos akkor itt a vége, örültem hogy megismerhettelek Jessica, találkozunk még.
Majd fogta magát és elment.
Egy dolgot nem értettem, lerítt róla hogy mennyire szomorú de azt az utolsó két szót mosolyogva mondta.
Meguntam a rajta gondolkodást becsuktam magam mögött az ajtót.
El sem hiszem hogy szabad vagyok, nagyon boldog voltam még akkor is ha ez csak ilyen áron jöhetett össze.
Viszont egyben szomorú is voltam, hiszen Jayden hugának megígértem hogy kiszabadítom de annak már jó pár napja.
Majd megcsörrent a telefonom, Knox írt.
"nem felejtettem el amit ígértem neked"
Esküszöm ez az ember bele lát a fejembe, de mostmár akkor teljes a boldogságom.
Minden cuccom ott volt a ház közepén, kitakarítottam a lakást, kiszellőztettem majd felrakosgattam a függönyöket.
Nagyon megéheztem így rendeltem magamnak kaját, miután megettem folytattam is.
Már este 10 óra volt mire mindennel készen volt.
Nagyon kimerültnek éreztem magam, lefürödtem és egyből bebújtam az ágyba.
Reggel telefoncsörgésre keltem, de odanéztem a telefonra és nem az enyém csörgött, azonnal kipattantam az ágyból és a hang irányába szaladtam.
Nem láttam senkit de a telefon még mindig csörgött, volt még két doboz amiből nem pakoltam ki, onnan jött a hang.
Feltúrtam az egészet mire megtaláltam, a régi telefonom volt.
Rengeteg nem fogadott hívás, sms üzenetek fogadtak.
Először is felhívtam anyut, megnyugtattam hogy semmi gond csak nagyon elvoltam foglalva, kisebb nagyobb sikerrel de elhitték. Miután kitárgyaltuk magunkat felhívtam a lányokat.
Elmeséltem nekik mindent szórol-szóra. Milliónyi kérdéssel bombáztak de mondtam nekik hogy majd este jöjjenek át és beszélünk még róla.
Jaydenen gondolkodtam, nem tudtam felhívjam e azok után amik történtek. Jobbnak láttam őt most kihagyni inkább a dolgokból, és csak magamra fókuszálni.
Még kicsit csinosítgattam a lakáson, gondoltam veszek pár díszt is ne legyen olyan egyhangú a lakás. Az autóm már ott állt a garázs előtt, beültem majd elindultam vásárolgatni.
Mindenhova bementem ahova csak tudtam, szebbnél szebb dolgok voltak.
Mikor bekanyarodtam a sarokra láttam hogy áldogál valaki a lakásom előtt, viszont nem igazán láttam ki az a fáktól.
Kiszálltam az autóból és akkor megláttam Avat, betartotta az ígéretét Knox nagyon örültem neki.
Odamentem és egyből szorosan magamhoz öleltem.
-Jessica elég megfulladok-nevette el magát.
-Ne haragudj de nagyon örülök neked, és amiatt se haragudj rám kérlek, hogy ennyit kellett várj.
-Hogy őszinte legyek kicsit feladtam a reménnyel de aztán ma beállított két pasas és kihoztak.
-Gyere segíts nekem behozni a szatyrokat.
Segített nekem feldíszíteni a lakást, majd megérkeztek a lányok.