𝙄 𝘾𝙐𝙏 ; ʸᵒᵒⁿᵐⁱⁿ | ✔️

⚊ cut

megvágtam. vérzik.

csep, csep - koppan a padlón.
nézem, mit csináljak vele?
talán semmit,
úgyis elmúlik.

leülök a kanapéra,
a fehér bőr ülésre.
még mindig nem állt el a vérzés,
a kanapé beszívta a pirosat.
látszik, talán ki se jön.
talán el se múlik.

szomjazom, de nem vízre.
egyhangú.
vodka? elég erős.
legalább elnyomja a fájdalmat.

poharam félig tele,
félig üres.
csuklóm bekoszolja az üveget,
de letörlöm a számmal.

nem csepeg.
vérzik.
úgy igazán.
ruháimon mindenhol
piros foltok,
az asztalon elmosódott nyomok.
nem tudom
vér vagy vodka.

kezdek fehéredni,
kivéve a jobb karom.
piros a fehérrel,
fehér a pirossal
keveredik.

már nem iszom tovább,
inkább hátradőlök,
utolsó lélegzeteim egyikével
előveszlek emlékeim tárából,
utoljára hadd emlékezzek rád.

a mosolyod,
a nevetésed,
a csókjaink,
a bőröd színe,
az érintéseid,
a magányos estéink.

nem akarok másra emlékezni.
nem akarlak rossz emlékekkel
elfelejteni.
mosolygok,
ez ugyanaz a mosoly,
amit valaha neked adtam.

nem volt rövid,
mégse elég hosszú.
megadtam neked mindent,
talán többet is mint akartam,
mégis azt hiszem,
többet vártál a mindentől is.

hajnalodik.
utolsó napfelkeltém?
nem, ez az első naplementém.
nézem, olyan gyönyörű,
erről is te jutsz eszembe, drágám.
te is nézed? talán, de nem is számít már.

a vér kezd elszivárogni,
de utolsó cseppjeim is érted hullanak.
lehunyom a szemem, hogy téged lássalak,
hiszen azt ígértük egymás mellett halunk meg.

- szeretlek -suttogom.
pedig tudom,
te másképp érzel mint én.

szép volt? nem, fájdalmas.
mégis,

ez volt a mi szerelmünk.