Filii Mortis et Fortunae

1. Anyai áldozat

- Nem is volt rossz. - Sóhajt fel egy fehérbe öltözött szőke, éjfekete szemű férfi, ahogy becsukja a könyvet. - Azért sajnálom a gyerekeket. - Rázza meg a fejét.

- Főnök! - A hirtelen hangra azonnal megfordul a székén és a belépőre pillant.

- Mit akarsz Lucifer? - Kérdezi keményen, jelét se mutatva a pillanatokkal ezelőtti gyengédségének.

- Van itt két eset, amiben szükség lenne önre. - Hajt fejet az ajtóban álló.

- Megyek már, megyek. - Áll fel a férfi és siet az ajtóhoz.

- Hogy tetszett az utolsó könyv? Én nagyon meglepődtem Pitonon. - Vigyorog a beosztottja.

- Jó volt, határozottan jó volt. Jane kisasszonynak tényleg nagy tehetsége van az íráshoz. - Biccent egyet a férfi, ahogy lassan a kastély ajtajához érnek. Amint a vasajtó kinyílik két fénylő kör is megjelenik a túloldalon. - Két külön világból? - Lepődik meg a szőke férfi, ahogy megfogja az állát. - Mik a körülmények? - Kérdezi a mellette állótól, de nem is néz rá, csak a fényes foltokon túli alakokat figyeli. Két hölgy, egy barna meg egy vörös hajú.

- A jobb oldali éppen szülés közben van, a teste nem fogja bírni. A bal oldali pedig meg akarja védeni a fiát. - Mondja Lucifer komolyan.

- És ehhez minek kellek én? - Pillant a mellette állóra a férfi.

- Már elkezdtek átlépni a halálba és most... - Itt időt hagy, hogy a fényes foltokból kilépjenek a nők. - Téged hívnak mester. Amióta elkezdődött ezt csinálják. Boszorkányok, de nem tudom, hogyan tudnak a halálban is varázsolni. - Rázza meg a fejét az alacsonyabb férfi. Mire a vörös hajú nő mély levegőt vesz. A semmiből zene szó szólal meg, ami eléri, hogy a szőke férfi szemei kitáguljanak.

- Síromban rémálom támadt reám. - Kezd bele a dalba, de mintha csak maga elé énekelne.

- Csontok közt férgekkel fekszem talán. - Folytatja a barna hajú nő, mintha megbeszélték volna.

- Lesz e ébredés vagy tévedés? - Emeli szívéhez a kezét a vörös hajú nő.

- Boldogság, házasság sok lázas szó. - Csordulnak ki a könnyei a másik nőnek, ahogy énekel.

- Mért kell e színjáték mondd barátom! - Sírja el magát a vörös boszorkány is.

- Lesz e ébredés vagy tévedés? - Emeli szívéhez kezét a barna hajú nő is.

- Nincs más ha játék kell játszunk nekik!
Új élet vár rá ha meghalok kicsit!
Rád így várok itt a halál megsegít. - Fejezik be együtt és rogynak térdre. A szőke férfi halványan elmosolyodik, majd kezeit a nők fejére helyezi.

- Kérésetek meghallgattatott. Megmentem őket. - Mondja komolyan, a két nő egymásra néz és szomorúságtól csillogó szemmel, de elmosolyodnak. - Lucifer, vidd el a hölgyeket oda ahova tartoznak. - Suttogja a férfi ellépve a nők között.

- Ön mit csinál, uram? - Kérdezi a beosztott, mire a férfi csak elmosolyodik.

- Betartom az ígéretem, a lelkük még nem távozott teljesen. - Mondja egyszerűen.

- Két külön világból valók, két külön időből. Hogy akarja ezt megtenni? - Erősködik tovább Lucifer.

- Az nem tartozik rád. - Vágja hozzá ridegen a férfihez, ahogy belép az egyik fényfoltba. A túl oldalon egy hatalmas ház előtt találja magát. - Föld, London, 1926. - Méri fel a helyzetet. - A hölgy itt lesz benn. - Biccent egyet, ahogy bemegy a bezárt ajtón keresztül. A betegszobában egy rozoga ágyon egyetlen idős hölgy társaságában találja a vajúdó asszonyt. - Démon? - Húzza össze a szemöldökét a férfi, ahogy megfigyeli a nőt, aki remegő tekintettel néz rá.

- Mentsd meg a fiam! - Könyörgi, mire a férfi ajkaira szomorú mosoly húzódik.

- Feláldozod az életed, hogy ő élhessen? - Rázza meg a fejét. - Megígértem. Megmentem a gyermeked. Ne sírj Merope, jó helyre viszem. - Biztosítja a nőt, ahogy a homlokához hajol és abban a pillanatban, mikor a kisfiú felsír megcsókolja a nő homlokát.

- Maga ki és hogy került ide? - Sikolt az idős hölgy, mire a férfi csak kiegyenesedik és felé fordul.

- A fiúért jöttem. - Mondja egyszerűen és felveszi a babát az ágyról. - Erős démon vagy csöppség. Velem jössz, rendben? - A baba elkapja az ujját, amivel eléri, hogy a férfi elmosolyodjon, majd sarkon forduljon és a sötétség nyelje el. Maga mögött hagyva az árvaházat, a halottat és ezt a világot is.

- Most pedig elhozzuk a barátodat is. - Kuncogja a férfi most már megint a palotájában menve és a kapuban átlépve a másik folton. A túloldalon egy kétszintes családi ház várja.

- Föld, Godric's Hallow, 1980. - Állapítja meg a férfi, majd megint a házra néz. - A nő az emeleten van. - Ráncolja a homlokát, ahogy szorosan magához húzza a babát és az árnyakat használva bemegy a lakásba ott is fel az emeletre. Egy babaszobában a vörös hajú nő áll védelmezőn egy bölcső előtt.

- Nem hagyom! Még csak most született! - Sikoltja a nő, mire a koros ember előtte érzelemmentes arccal néz rá.

- Ezt szomorúan hallom. - Sóhajt a férfi, ahogy felemel egy botot, aminek a végéből zöld fény törik elő. A szőke férfi csak egykedvűen nézi a műsort. A vörös hölgy a szemébe néz.

- Mentsd meg a fiam! - Kéri, a férfi pedig biccent egyet, a nő lehunyja a szemét és elhagyja a testét a lélek, ám egy másik lélek is távozik egy testből. A férfi szemei kitágulnak, ahogy az öregember varázslatára a csecsemő testét elhagyja a lélek, csak hogy vissza legyen belé rántva. A baba felsír, amit a karjaiban tartott baba is elismétel.

- Sikerült! - Kiált diadalmasan a vén varázsló.

- Sajnálom, Lily. Hamarabb kellett volna mozdulnom, de ne aggódj megígértem, hogy megvédem a fiút. - Jelenik meg a szőke férfi úgy hogy az idős ember is lássa, de mit sem foglalkozva vele a bölcsőhöz sétál, ahol egy fekete árnyakkal körbevett valami kuporog. - Gyere apróság, biztonságba viszlek. - Emeli ki a bölcsőből az árnyakat, amik újra felveszik a baba alakját.

- Ezt hogyan? - Hallatszik a remegő hang, mire a férfi elvigyorodik és a vénemberhez fordul.

- Úgy, hogy én vagyok a Halál. - A szénfekete szemek, amiknek fehérje sincsen csillognak a szoba fényében. - És megígértem, hogy megvédem őket. - Húzza óvón magához a két babát. - Ég veled Albus. - Kuncogja, ahogy sarkon fordul és elnyelik az árnyak. A palotájában ér lába megint talajt és a két babával a karján megy el az egyik szobába, ami abban a pillanatban átalakul a szükségleteknek megfelelően, ahogy belép rajta. A két babát óvatosan befekteti a mind a kettőjük számára bőven nagy babaágyba és megsimogatja a fejüket.

- Marvolo. - Néz a kék szemű babára. - Hadrian. - Néz a zöld szeműre. - Mától ez a hely lesz az otthonotok. - Mosolyog rájuk és nyújtja feléjük a kezeit. Amit a babák el is kapnak és rászorítanak. - A nevem, Thanatos, én vagyok a halál és mostantól az apukátok is. - Ad egy egy puszit a fejükre. - Aludjatok kis teremtményeim. - Mosolyog le rájuk csillogó szemekkel. - Ha ezt Forseti meghallja. - Kuncogja, ahogy leül a kiságy mellé és a semmiből előteremt egy könyvet, amit olvasni kezd.