Azt beszélik, hogy hajdanán egy mindennél erősebb szövetség kovácsolta egybe Leroxos népeit. Az elveszett regék mesélnek egy háborúról az első ezredforduló hajnalán. Sötét idők voltak azok... Királyságok, fényes birodalmak borultak lángba, és tűntek el örökre. Falakat romboltak le, melyeket sosem építettek újjá, és sok olyan dolog merült feledésbe, melynek sosem szabadott volna. Andúrlung sötét birodalmának ködös hegységei mögül egy új, mindennél sötétebb hatalom szabadult el, és tört utat magának. Hatalmas volt, és megállíthatatlannak tetszett. Az emberek rettegtek, hogy vajon mit hoz a holnap; bujdosniuk és menekülniük kellett a gonosz elől. Családok szakadtak szét, birodalmak dőltek romba. Királyi s nemesi vérvonalak szakadtak meg, falvak váltak a földdel egyenlővé. Az embereket végül egyetlen egy személy fogta össze, és vezette győzelemre a sötétség ellen. Győzedelmes Elesszar, Lázadó Eimronnak fia és örököse, a nemes Namureth királynőnek, Hódító Élón feleségének őse. A mesék úgy tartják, hogy megannyi esztendő után ő volt az első, aki igazán szembe mert szállni a gonosszal, s hogy megannyi évvel a hódítás előtt ő volt az utolsó nagykirály. Utódai közt akadtak ugyan jó vezetők és nemes-lelkű királyok, de Namurethen kívül igazi vezéralak egy sem. A regék melyek e csodás emberekről valaha szóltak, elvesztek az idők folyamán. Néhányan azonban emlékeznek még... Vannak, akik ott voltak a sötétség hajnalán, és látták elbukni azt. Vannak, akik látták, amikor a gonosz legyőzetett. Vannak, akik még mesélik a történeteket. Ha csendesen figyelsz, hallhatod erőtlen suttogásukat, mely a sötétség visszatértére figyelmeztet.All Rights Reserved