Tudjátok van az az érzés, az a bizonyos. Nem is fájdalom, nem is bánat, de még csak nem is szomorúság. Talán az elkeseredettség a legjobb szó arra, amit most érzek. Nem szeretem azt amikor valaki azon tanakodik, hogy "Mi lett volna, ha...?", de most én is beleestem ebbe a csapdába és folyton folyvást ezen jár az agyam. Mi lett volna, ha akkor és ott valami másképp történik? Mi lett volna, ha több bátorságom van felszólalni és máshogyan cselekedni? Hát valószínű, hogy most nem itt lennék és mégvalószínűbb, hogy nem kínoznám most magam az emlékek felelevenítésével és mondatokba foglalásával. De úgy gondolom, hogy ez akár másoknak még intő példa is lehet, mit NE csináljanak ilyen helyzetekben. Tehát akkor kezdjük az elején.