Kint ülve egy tölgy tővèben nèzve a szalo havat elgondolkozva ha ő itt lenne mit tudnek tenni . De ő nincs melletem már mást szeret. Tettem olykor kissebb hibákat amiket elfelejtenèk de nem megy, de van 1 hiba amit bánok, hogy elengedtelek . Már csak hárman vagyunk èn a tölgy ès a hideg halál szele. A kezem remeg talán a hideg miadt vagy a tehetetlensègem . Oldalra borúlva kiterülve a hóban már csak a halál jön èrtem . A szèl egy hangot fúj felèm, oldalra nèzve mintha látnám a távolban . De ő csak egyre messzebb kerül tőlem ès èn egyedül maradtam . A hó befedi testem betakar ès èn is a boldogságom eltününk a hó aladt. Egyè váltam a tájjal mintha nem is lèteztem volna. Fájo szívem meg utolsokat dobban. Becsukom a szemem ès csak őt látom. Legszebb pillanatainkat meg mindig a mosolyod látom magam előtt .Elgyengűlt testem, mint egy jó anya simogatja az arcom ès mint gondoskodó apa a fiát szèpen betakarja a hó. Látva gyönyörú arcát mosolyal az arcomon mondom "viszlát"
